XIV. Leó pápa augusztus 22-ére böjti és imanapot hirdetett a békéért. Az alábbiakban összegyűjtöttük a pápa néhány békével kapcsolatos gondolatát, megszólalását.
1. Béke veletek! Ez a feltámadt Krisztus békéje, fegyvertelen és lefegyverző béke, alázatos és állhatatos béke. Istentől származik, attól az Istentől, aki mindnyájunkat feltétel nélkül szeret. (2025. május 8.)
2. A béke mindannyiunkkal kezdődik: azzal, ahogyan másokra nézünk, ahogyan másokat hallgatunk, ahogyan másokról beszélünk. (2025. május 12.)
3. A háború sosem elkerülhetetlen, a fegyvereket le lehet és le kell tenni, mert nem megoldják, hanem szaporítják a problémákat; mert az ír történelmet, aki békét vet, nem pedig, aki áldozatokat szed; mert a többiek elsősorban nem ellenségek, hanem emberek: nem gyűlölendő gazemberek, hanem megszólítandó személyek. (2025. május 14.)
4. A békét a szívünkben és a szívből kiindulva építjük, azáltal, hogy kiirtjuk magunkból a gőgöt, felhagyunk az érdekérvényesítéssel, és odafigyelünk a beszédmódunkra, hiszen nemcsak fegyverekkel, hanem szavakkal is lehet sebezni és ölni. (2025. május 16.)
5. Túl sok az erőszak a világban, túl sok az erőszak a társadalmainkban. A háborúkkal, a terrorizmussal, az emberkereskedelemmel, és az egyre terjedő erőszakkal szemben a gyermekeknek és a fiataloknak olyan tapasztalatokra van szükségük, amelyek az élet, a párbeszéd, a kölcsönös tisztelet kultúrájára nevelik őket. Mindenekelőtt pedig olyan tanúk kellenek, akik egy másfajta, erőszaktól mentes életét élnek. Éppen ezért, a helyi és hétköznapi dolgoktól egészen a világméretűekig, amikor az igazságtalanság és az erőszak áldozatai ellen tudnak állni a bosszú kísértésének, a béke erőszakmentes építésének hitelesebb főszereplőivé válnak. Az erőszakmentességnek, mint útnak és életmódnak kell meghatároznia döntéseinket, kapcsolatainkat és cselekedeteinket. (2025. május 30.)
6. Minden közösség a „béke háza” legyen, ahol a párbeszéd révén az emberek megtanulják megelőzni az ellenségeskedést, ahol igazságosan élnek és a megbocsátást gyakorolják. A béke nem spirituális utópia: a béke egy alázatos, mindennapi gesztusokból álló út, melyben összefonódik türelem és bátorság, meghallgatás és cselekvés. (2025. június 17.)
7. Az emberiség ma hangosabban, mint valaha, békéért kiált és esedezik. Ez a kiáltás a felelősségérzetünkhöz és az értelmünkhöz szól, és nem szabad, hogy elnyomja a fegyverek zaja, sem a konfliktust szító retorika. A nemzetközi közösség minden tagjának erkölcsi felelőssége van: meg kell állítani a háború tragédiáját, mielőtt megállíthatatlan örvénnyé válna. Nincsenek „távoli” konfliktusok, amikor az emberi méltóság forog kockán. A háború nem oldja meg a problémákat, sőt, inkább felerősíti őket, és olyan mély sebeket ejt a népek történelmében, hogy azok több generáció alatt gyógyulnak csak be. Semmilyen fegyveres győzelem nem kárpótolhatja az anyák fájdalmát, a gyermekek félelmét, az elvett jövőt. (2025. június 22.)
8. Keresztényként, amellett, hogy felháborodunk, hogy felemeljük a hangunkat és nekigyürkőzünk, mit tehetünk még, hogy béketeremtők legyünk és elősegítsük a párbeszédet? Úgy gondolom, hogy mindenekelőtt imádkoznunk kell. Rajtunk múlik, hogy minden tragikus hír és kép, ami megérint minket, Istenhez szóló közbenjáró kiáltássá váljon. (2025. június 26.)
9. Erősebben kell imádkoznunk a béke Istenéhez. Mennyi időt szánunk naponta arra, hogy közösen vagy egyénileg a békéért imádkozzunk? (2025. július 9.)
10. A barátság valóban meg tudja változtatni a világot. A barátság út a békéhez. (2025. augusztus 2.)
Kiemelt kép: Tiziana Fabi
hirdetés
