Mindannyian a boldogságot keressük, mégis gyakran megfeledkezünk arról, hogy az igazi öröm forrása Isten szeretetében rejlik. Vajon készek vagyunk megnyitni szívünket, és elfogadni azt az egyszerű, mégis mély utat, amely a Lélek békéjéhez vezet?
Mindannyian Isten szeretett gyermekei vagyunk, szeretetből teremtett minket és azt akarja, hogy boldogok legyünk. Akarjuk-e mi is ezt? A kérdés inkább költői, hisz ki ne szeretne boldog lenni? Igen ám, de
Istennek a boldogságról alkotott képe merőben különbözik emberi elképzeléseinktől, hisz Ő azt szeretné, hogy Fiának példáját követve jussunk el az igazi boldogsághoz.
Mi pedig gyakran megfeledkezünk arról, hogy – noha életünk lefolyásának megálmodói mi magunk vagyunk – az utat, amelyen járnunk kell, a Jóisten kínálja fel s mutatja meg, ehhez pedig elengedhetetlen a Vele való igencsak szoros kapcsolat.
Minél szerényebb az életünk, annál boldogabb. Ez így elsőre talán furcsán hangzik, de lássuk csak pontosabban hogyan is érdemes ezt értelmezni. Minél egyszerűbb az ember, minél közelebb él a természethez, annál tisztább a lelke. A gyermeki fantázia gyakran éppen a leghétköznapibb játékokból merítkezik, amihez pedig nincs is szükség sok összetevőre: egy kirándulás a szabadban, egy séta a parkban vagy egy örökzöld fogócskázás a nagyi udvarán megannyi lehetőséget rejt egy kisgyerek számára. Vekerdy Tamás megfogalmazásában „az ilyen egyszerű játékok a legjobbak, hiszen ezek hatalmas lehetőségeket rejtenek magukban. Az lesz belőlük, arra mennek, arra repülnek, amerre a kicsi csak szeretné.” „Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát megalázza magát, mint ez a gyerek, az a legnagyobb a mennyek országában.” (Mt 18,3–4)
hirdetésCsernus Imre jugoszláv–magyar orvos, pszichiáter, író tapasztalata, hogy „a boldogsághoz kevés is elég. És sokszor a kevés is rengeteg. Az ember legyen rendben a családjával. A gyökereivel. Találja meg a helyét ezen a földön. A munkájában. A mindennapjaiban. Szükséges, hogy legyenek körülötte olyan emberek, akiket a barátainak tart. És legyen működő, tartalmas párkapcsolata. Ha mindez megvan és képes fenntartani ezeknek a folytonosságát, akkor meglesz a boldogság is. Nem csak, mint átmeneti állapot, hanem valódi boldogság. Magunkkal is legyünk harmóniában. Békében. Méghozzá úgy, hogy ha adott esetben számot kell adni az eddigi életünkről, sok dolog legyen a pozitív oldalon. Nem azt mondom, hogy nem lehetnek sötét pillanatok, elhibázott dolgok, nem. Csak megbánni nem szabad. Minek, amikor a negatív dolgok szükségesek a viszonyításhoz, ezáltal az okuláshoz. Túl rövid az élet a megbánásokhoz.”
Valószínűleg nagyon sokan magunkra ismerünk, amikor arra gondolunk, hányszor bonyolítottuk már a legáttekinthetőbb dolgokat is, bosszankodva később azon, hogyan is kerültünk ebbe a összekuszált helyzetbe, azonban ha kicsit eltűnődünk, ráeszmélünk arra, hogy akkor vagyunk igazán boldogok, amikor nem is keressük, s
nem azt tartjuk számon, mennyit teljesítettünk, hanem inkább azt, megmaradtunk-e Isten szeretetében.
Lehet persze elégedetlenkedni is, hasonlítgatni életünket a másokéval, azonban a kérdés továbbra is fennáll: akarjuk-e, hogy örök boldogságunk már itt a földön kezdetét vegye?
Könyörögjünk Barsi Balázs ferences szerzetes és hitszónok szavaival, hogy mindig észre tudjuk venni azt, ami igazán fontos, és megtisztulva folytathassuk mindazt a jót, amelyet az Úr mindannyiunkban megkezdett: Keressük hát az Úrral való találkozás alkalmait! Fürösszük meg tekintetünket, emlékezetünket, fantáziánkat az Ő csodáinak szemlélésében! Nézzünk a keresztre, amely nem bitófára ácsolt gerenda többé, hanem édes gyümölcsöt termő fa, az élet fája, mely az átkot áldássá változtatja. Nézzük a feltámadott Urat, már nem testi, hanem belső, szellemi látással. Hiszen amint a mi Urunk mondja: „Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.” És valljuk meg Szent Tamással: „Én Uram, én Istenem!” Majd mutassuk be neki a hála és dicséret áldozatát, szívünk oltárára téve felajánlott jó elhatározásainkat, és segítségül hívva az Úr nevét. Azután induljunk útnak, megtisztult szemmel és megújult szívvel.
Csákay Zoltán
hirdetés
