Szeretet, elfogadás, egyenlőség… olyan dolgok, amelyeket a történelem során oly sokszor kisajátítottak és amelyeknek eltorzították a jelentésüket. Ezek az átírt fogalmak sokszor már nem az Isten által kinyilatkoztatott igazságokat hirdetik, hanem torz ideológiák kulcsszavai. Az emberek kényük-kedvük szerint alakítják, aszerint, hogy éppen milyen érdekek állnak a háttérben. Ne hagyjuk, hogy minket is félrevezessenek és kitépjék a szívünkbe ültetett magokat!
Egy olyan korban élünk, ahol információk sokasága özönlik az emberekre az interneten keresztül. Már nem kell 2-3 hetet vagy hónapokat várni, hogy megérkezzen egy levél, hanem perceken belül mi is értesülünk a világ másik pontján történtekről. De ennek a gyorsaságnak vajon milyen ára van?
Rengeteg kitalált ideológiával, ötlettel és információval találkozunk nap mint nap, amelyek közül nagyon soknak nincs is igazságalapja, vagy éppen elferdítik az igazságot. Ennek az információáradatnak hatására kezdünk immunissá válni. Annyi hír – pozitív és negatív – ömlik ránk, hogy elkényelmesedhetünk. Váltsuk le a langyos lelki magatartásunkat igényesebb „köntösre”! Álljunk ki az igazság mellett, ne fogadjunk el féligazságokat! Ne alkudjunk meg csak azért, mert sokan állítanak mást, ne feledjük el azokat az értékeket, hagyományokat, amelyeket 2000 éve nem felejtettek el az őseink! Jó példa erre a szivárvány, amelyről egy korábbi írásunkban, is megállapítottuk, hogy valójában ez egy keresztény szimbólum.
A szeretet nem az, hogy mindent kérdés nélkül elfogadunk és szó nélkül beállunk a sorba. Nem egyenlő az elfogadás a megalkuvással. Fontos, hogy magát a bűnt elítéljük, de az embert szeressük.
Elferdített igazságokat, értékeket, fogalmakat akarnak velünk elhitetni, sokszor a médián keresztül.
De mi, keresztények nem ideológiákban hiszünk, hanem Jézus Krisztusban, Isten Egyszülött Fiában! Ő eljött közénk, és elmondta, megmutatta, hogy mi is az a szeretet. Elmondta, hogy ne ítélkezzünk! Elmondta, hogy: „én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6), de nem mondta, hogy alkossunk magunknak új igazságokat és azokat kövessük, hogy utálkozzunk vagy alkudjunk meg. Keresztényként nem szabadna elhagynunk ezeket a valós, teljes igazságokat. Félig sem, mondván, hogy legyünk toleránsak. Gájer Laci atya tanított erről egy lelkigyakorlaton, hogy van olyan, amikor nem az udvariasság az első, hogyha épp a hitünkkel valami szembemegy. Persze mindig bölcsen kell mérlegelni, a Szentlélekre figyelve, de nem fordíthatunk hátat annak a szellemi harcnak, ami a világban jelenleg is zajlik.
Nemcsak fegyverekkel zajlanak háborúk – amelyek befejezéséért és áldozataiért nagyon fontos az ima -, hanem lelki, szellemi értékeket is megpróbál a sátán elpusztítani. Krisztus előre megmondta, hogy lesz idő, amikor meghurcolnak bennünket azért, ami mellett kiállunk, mert Jézusban hiszünk! De vigasztaló azt tudni, hogy
Isten igazsága örök, nem emberi, és nem is egy hazugságra épült fogalom.
Ideológiák jönnek és mennek, de
„Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz”. (Zsid 13,8)
Legyünk éber szolgák, akiknek mindig van olaja a lámpásukban, és akarjuk minél jobban ismerni az Atya kinyilatkoztatásait, hogy felismerjük, ha éppen hazugság jön velünk szembe. Illetve álljunk ki, ismertessük meg másokkal is, hogy mi, pontosabban ki a valódi Igazság!

Fotó:unplash
Reményik Sándor Pilátus című versében így fogalmazott:
Valamit szólt nekem az igazságról,
Azután némán vérzett, ragyogott.
Gúnnyal kérdém: az igazság micsoda?
Felelé: “én vagyok”.
A Szentlélek elvezet minket a teljes igazságra, ezért ne hagyjuk ki ezt a lelki ziccert, hanem éljünk szabadon abban a fényességben, amely a Lélekből fakad!
Jézus ígéretével zárnám, amely – remélem – mindenkinek elég bátorságot ad, hogy kövesse Őt a keskeny úton:
„Uram, hogy van az, hogy nekünk akarod magad kinyilatkoztatni, nem a világnak?” Jézus így folytatta: „Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk, és benne fogunk lakni. Aki nem szeret, az nem tartja meg tanításomat. A tanítás, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött.” (Jn 14, 22-24)