Június 15-én a Falakon Kívüli Szent Pál bazilikában boldoggá fognak avatni egy afrikai mártírt, Floribert Bwana Chui-t. Ismerjétek meg az ő életét és tanúságát! Vele egy újabb fiatalon elhunyt személlyel gazdagodik egyházunk, életszentsége így példamutató lehet minden Krisztust követni kívánó fiatal számára.
A Jubileumi Szentév, a remény szentévének keretében újabb szentekkel és boldogokkal gazdagodik/gazdagodott a Katolikus Egyház. A Tinédzserek Jubileumának keretében került sor Carlo Acutis szentté avatására, mely unikális eseménynek számított az egyház történetében: Carlo volt az első Y-generációs szent, aki már az internetet, a digitális médiumokat használta missziós célokra. Szintén a szentév keretében hamarosan, június 15-én sor fog kerülni Rómában, a Falakon Kívüli Szent Pál Bazilikában egy különleges fiatalember, egy afrikai mártír Floribert Bwana Chui boldoggá avatására. Ismerjük meg az ő történetét is!
Floribert Bwana Chui 1981. június 13-án született a Kongói Demokratikus Köztársaság Goma tartományában, a ruandai határhoz közel. A területen állandók voltak a kisebb-nagyobb mértékű határvillongások, és a belső, törzsi konfliktusok, így Floribert már gyermekkorától kezdve megtapasztalta a háborút és az azzal járó minden borzalmat: éhínséget, szenvedést, szétszakított családokat. A béke iránti elköteleződése vitte el őt a Sant’Egidio közösség által működtetett Béke Iskolájába, ahol Floribert utcagyermekekkel kezdett foglalkozni. A Béke Iskolája a Sant’Egidio közösségen belül egy olyan közösség, amelyet kamaszkorú fiatalok szerveznek még fiatalabb társaiknak, egyfajta nagytestvér-kistestvér kapcsolatrendszereben működik, és amelyben fiatalok közösen ismerkednek Jézussal, az evangéliummal és a békével. Számára nagyon fontos volt az ifjúság megszólítása, a Sant’Egidio közösség értékeinek továbbadása számukra. Kigaliban, Ruandában például fiatalok előtt beszélt a párbeszéd fontosságáról, szeme előtt lebegett a közösség által megvalósított 1993-as mozambiki béke, amikor is a közösség sikeresen kibékítette egymással a mozambiki kormány és az ellenforradalmi erők képviselőit.
A fiatal Floribert amellett, hogy a Béke Iskolájában és a Mabanga kerületi Baraza árvaházban szolgálta a szegény gyermekeket, 2006-ban befejezte a Gazdaságtudományi Egyetemet is. Hamarosan vámtisztként kezdett dolgozni Kinshasaban, Goma tartományban. 2007. júniusában Floribert válaszút elé került. Egy Ruandából érkező romlott, üvegszilánkokat tartalmazó rizskészletet és más egyéb termékeket kellett volna átengednie a kongói határon. A csempészek, azért hogy a tiszt ne pusztítsa el a romlott árut, először 1000 dollár, később már 3000 dollár kenőpénzt ajánlottak.
Floribert-nek ekkor olyan döntést kellett hoznia, amelyről tudta, hogy egész további életére kihatással lesz.
Vívódását ismerjük barátai, ismerősei beszámolóiból is, amelyeket az Il prezzo di due mani pulite című könyvben gyűjtött össze Francesco de Palma, a Sant’Egidio közösség tagja.
2007 júniusa és júliusa között a döntés előtt álló Floribert ezt írta az egyik barátjának: „Nyomás alatt állok, de nem akarom feladni. Ha nem pusztítanám el azt, ami oly sok ember egészségére káros, ha elfogadnám a korrupciót, akkor az olyan lenne, mintha elárulnám mindazt amiben hiszek, és olyan, mintha elfogadnám a saját pusztulásomat. Tehát folytatom: megállítottam a romlott rizs behozatalát. Nem sodorhatom veszélybe az emberek életét.” Aggályait elmesélte, Jeanne-Cécile Nyamungu nővérnek is, tanácsot kérve tőle, hogyan döntsön helyesen. Floribert ezt mondta a nővérnek: „Krisztusban élek-e vagy sem? Krisztusért élek, vagy sem? Ezért nem fogadhatom el a pénzt. Jobb meghalni, mint elfogadni a pénzt.”
Szintén visszaemlékezésekből tudjuk, hogy a fiatal vámtiszt hitét tovább mélyítette a Szentírás olvasása és a Sant’Egidio közösség értékeinek ismerete. Floribert nagyon szerette a közösség Afrika feltámadása című dalát (La résurrection pour l’ Afrique), amelyből bátorságot merített, valamint szintén a Sant’Egidionak köszönhetően megismerhette a párbeszéd, a közös dialógusok fontosságát a béketeremtésben. Floribert tudta, hogy a korrupció minden dialógus, béketeremtő folyamat ellensége, hiszen hogyan lehetne úgy hiteles párbeszédet kezdeményezni, ha közben kezéhez más emberek vére tapad, ha csak megvesztegetés árán is.
Floribert tehát nemet mondott a romlott áru behozatalára. A megtorlás nem váratott sokáig. 2007. július 7-én Floribert éppen kilépett egy boltból, amikor is elrabolták, egy ismeretlen helyre szállították, ahol megkínozták, majd megölték. Holttestét néhány nappal később találta meg egy motoros.
Ruhájának zsebében megtalálták Bibliáját Lukács evangéliumának ezen részénél megjelölve:
„s így szóltak hozzá: „Mester, mit tegyünk?” Ezt felelte nekik: „Ne szedjetek be többet, mint amennyi meg van szabva.” Megkérdezték a katonák is: „Hát mi mit tegyünk?” Nekik így felelt: „Ne zsaroljatok, ne bántsatok senkit, hanem elégedjetek meg zsoldotokkal.” Floribert mindössze 26 éves volt, amikor meghalt.
2018. december 9-én lezárult Floribert boldoggá avatási procedúrájának egyházmegyei szakasza, 2024. december 24-én pedig Ferenc pápa elismerte Floribert Bwana Chui mártíromságát, és elindította a boldoggá avatási folyamatot, amelyre 2025. június 15-én kerül sor a Falakon Kívüli Szent Pál Bazilikában.
Miért is jelentős számunkra és az egyház számára Floribert mártírsága? Mit tanulhatunk tőle?
Floribert boldoggá avatása több szempontból is kulcsfontosságú esemény lesz az egyházunk számára.
Vele egy újabb fiatalon elhunyt személlyel gazdagodik egyházunk, életszentsége így példamutató lehet minden Krisztust követni kívánó fiatal számára. Floribert kongói, afrikai származású volt, személye közelebb hozza a hívekhez a dél egyházát, a perifériákat, amely nagy mértékben illeszkedett Ferenc pápa pontifikátusának főbb elemeihez. Története megmutatja azt, hogy a perifériákon élőknek milyen kihívásokkal kezd megküzdeniük és milyen körülmények mellett kell megmaradniuk Krisztusban: háború, éhezés, korrupció.
Floribert története azonban leginkább talán arra tanít minket, hogy keresztényként minden körülmények között szembe kell szállni a korrupcióval. Ahogy Ferenc pápa mondta a kenyai fiataloknak 2015-ben: „A korrupció valami olyan, ami bevonz. Olyan, mint a cukor… Bármikor, ha elfogadjuk a megvesztegetést és a kenőpénzt, elpusztítjuk a szívünket, a személyiségünket és az országunkat.” Floribert soha nem hajtott fejet a korrupció, a tőke urának, ezzel nemcsak, hogy megmentette az általa annyira szeretett szegények, utcagyerekek életét, de megszakított egy láncot, hozzájárulva, hogy az általa patronált gyermekek egy jobb országban nőjenek fel.
Szücs Adél
hirdetés
