Május 24-én Debrecenbe sereglettek a magyar reformátusok a világ minden tájáról. Ahogy beharangoztuk, rendkívül színes programsorozattal készültek megünnepelni összetartozásukat. A 777 számára Martinek Imre küldött tudósítást az Egységnap keretében megrendezésre kerülő Nőszövetségi Konferenciáról.
„Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége. (…) Emeld föl tekintetedet, és nézz körül! Mindnyájan összegyűltek.” (Ézsaiás 60,1.4a)
A Magyar Református Egységnap keretében, melynek immár negyedik alkalommal adott otthont Debrecen, tartották meg ígéret havának (május) 24-ik napján a Nőszövetség Nyári Konferenciáját. Helyszínileg a Debreceni Nagytemplomban, másfélezer regisztrált részvevővel.
Fotó: Martinek Imre
Felvezetőként koszorú került a szép emlékű Tüdős-család egykori házának homlokzatára, az 1992-ben újjáalakult Református Nőszövetség által már 1995-ben felhelyezett emléktábla alá. A magyarországi és kárpát-medencei református nőszövetségek delegáltjai, illetve a család képviselőjének jelenlétében. A kegyelet, tisztelet, köszönet és hála jeléül. Emlékezve és emlékeztetve, miszerint e hajlék falai mögött született 130 évvel ezelőtt Zsindelyné Tüdős Klára (1895 – 1980). Az 1944-ben megalakuló Református Nőszövetség első elnöke, akiben kora a menekültek, a szegények, az árvák, a védtelenek és a megalázottak pártfogóját ismerte. A magyar keresztyén asszonyok egyik legkiválóbbját, aki szuggesztív egyéniségével átalakította a lelkeket, vigasztalta a bajban lévőket, segítette a rászorulókat, erősítette a gyengéket, és ott volt sok helyen, ahol már senki más nem tudott segíteni.
„Férjével, Zsindely Ferenc miniszterrel (kultuszminisztériumi államtitkárral), az Istenhegyi úti otthonukban közel száz menekült gyermeknek, asszonynak, családoknak adott otthont és a svéd misszióval együtt zsidó honfitársainak százait mentette meg a haláltól. A háború után ez az Istenhegyi úti családi otthon vált aztán evangelizációs központtá is, ahol sokaknak nyújtottak lelkigondozást. A kommunista diktatúra betiltotta a nőszövetségi munkát is 1950-ben, a házaspárt pedig kitelepítették. (…) az 1993-ban megkapott posztumusz Yad Washem-díj egyfajta igazoló pecsétje volt az ő életének és szolgálatának. (…) Tehetségével, józanságával és főképpen Krisztus-hitének bölcsességével és erejével sokakat magával ragadott és ennek a lendületét még ma is érezzük a nőszövetségi munkánkban.” – hallhattuk a vonatkozó méltatást dr. Gaál Botondné dr. Czeglédy Mária, a Tiszántúli Református Egyházkerületi Nőszövetség elnökasszonyától.
Fotó: Martinek Imre
„Kibeszélhetetlen és felmagasztaló örömmel örvendezünk” (1Pét 1,8)
A Konferenciára hangolódó ünnepi pillanatok harangjátékot („Erős vár a mi Istenünk!”), harangszóval kísért zászlós bevonulást és nyitó áhítatot foglaltak magukba, melyet Steinbach József püspök, a Zsinat lelkészi elnöke tartott Pál apostolnak a Galatabeliekhez írt első leveléből vett igeszakasz (Gal 1,10) üzenetét tolmácsolva. Az immár harmincegy éves konferencia nyitányában elsőként dr. Gaál Botondné dr. Czeglédy Mária a Tiszántúli Református Egyházkerületi Nőszövetség elnök asszonyának köszöntőjét hallhattuk.
,,Meghatódva fejezzük ki őszinte érzéseinket és beteljesedve látjuk Jézus szavait, amikor a tanítványaiért könyörgött: »hogy ők mindnyájan egyek legyenek!” (Jn 17,21) Különösen is ünnepélyesen csengenek e szavak, amikor a magyar reformátusság Egységnapját ünnepeljük!”
Őt követően a Magyarországi Református Nőszövetség elnökasszonya, dr. Koncz-Vágási Katalin, a Sarkad-Belváros Református Egyházközség lelkipásztora köszöntötte az egybegyűlteket… „Ki ez a lány? Úgy ragyog, mint a hajnal, szép, mint a holdsugár, tiszta, mint a fénylő nap, ámulatba ejtő, mint egy zászlóerdő.” (Énekek éneke 6,10) Sok helyről érkeztek a résztvevők: Erdélyből, Királyhágómellékről, Kárpátaljáról, Felvidékről, Délvidékről, több anyaországi egyházkerületből, valamint a Dél Keresztje alatti országokból, hol ugyancsak élnek még helvét hitvallású magyarok. Argentínából például Micsinay Mária hozta el a Buenos Aires-i magyar református gyülekezet nőegyletének üdvözletét.
Az együvétartozás érzését erősítve szólalt meg a hungarikummá vált tárogató Áchim Tibor a debreceni Kodály Filharmonikusok többszörösen kitüntetett (2006-ban Nívó-díjjal, 2024-ben Rubányi Vilmos-díjjal) klarinétművész előadásában, valamint a Debreceni Nagytemplom eredetileg 1838-ban megépített, az idők során pedig több lényeges átépítésen is átesett, három manuálos orgonája, melyen Csorba Gergő orgona- és gitárművész, a Nagytemplom kántora vállalt hangszeres szolgálatot.
Fotó: Martinek Imre
„Az Úr Isten a legnagyobb Rendező” – hallhattuk és olvashattuk a kivetítőkről a fővárosi Bethesda Gyermekkórház szakemberének, Topolánszkyné dr. Zsindely Katalin klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, kiképző családpszichoterapeuta, gyógyterapeuta személyes hangvételű visszaemlékezését: „Zsindelyné Tüdős Klára – Fényben és árnyékban” címmel. Klára néniről azt mondta, „..sok közül volt az EGY. Élete végén egy lett a SOK közül, de fényben és árnyékban is az ÚrIstené volt.”
A Debreceni Református Hittudományi Egyetem (DRHE) 2023 szeptemberében megalakult Ifjúsági Nőszövetségének vezetője Lőrincz Johanna hallgatói szenior, az egyetemisták és a Nőszövetség az Ifjúság Szolgálatának Éve jegyében végzett közösségi szolgálatok sokszínűségéről beszélt. Hangsúlyozva – mindvégig személyes tapasztalatokra is hivatkozva ‒ igenis lehetséges a korosztályok közötti párbeszéd, átjárhatóság és az együttműködés! A megkezdett munkák folytatásában bízva, a fajsúlyos feladatok terhének hordozóit pedig további kitartásra és összekapaszkodásra bátorítva, újabb köszöntők hangzottak el. A jubiláló és az újonnan alakult nőszövetségek felé, de azok felé is, akik még csak ezután terveznek rálépni a szolgáló nők útjára. Az egybegyűltek szívére dr. Feketéné Kavisánszky Györgyi főtiszteletű asszony, a Tiszántúli Református Egyházkerületi Nőszövetség tiszteletbeli elnöke helyezte gondolatait: „A Szentlélek úgy tanít minket, mint az édesanyánk!”
„Amikor zászlót emelünk, akkor az nem csak az együvé tartozást fejezi ki, hanem azt is, hogy közösek a gyökereink, s ez az, mely igazából összeköt és össze is tart bennünket” – hallhattuk az új nőszövetségi zászlók megáldásának pillanataiban.
Fotó: Martinek Imre
A közös énekek: „Tégy, Uram engem áldássá!” és a „Dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás…”, a delegátusok által mondott elbocsátó áldások, valamint a nemzeti ima akkordjainak felzúgása előtt a Konferencia szervezői – a moderátori szerepkört nt. Nagy Zsoltné Kiss Katalin, a Tiszántúli Református Egyházkerületi Nőszövetség elnökhelyettese töltötte be – s egy tárlat megtekintését is figyelmünkbe ajánlották. Szűcsné Novák Mária székesfehérvári tűzzománcművész alkotásait állították ki, megmutatva az alkotó fizikai formátumban is tetten érhető keresztyén művészi hitvallását. A kiállításnak a karzaton lévő Kálvin Galéria adott otthont.
Mit kell róla tudnunk? Művésznő, pontosabban egy, a művészeti alkotásban kiteljesedő nő, aki szellemi, lelki öröksége, majd tanulmányai által, de legfőképp hite és személyisége nyomán saját motívumkészletet alakított ki. Olyat, ahol a képek „beszélnek” azokhoz, akik figyelnek nem csak az egészre, hanem a részletekre is. Salgótarjánban nőtt fel. Édesanyja székely, édesapja pedig szilaspogonyi lévén, igazi nógrádi ember. Tőle tanul rajzolni, s vele ismeri meg az alkotás csodáját. Máriában így találkozott egykoron Erdély és Dunamellék, majd az egri főiskolás években, mely már a református egyházi felosztás szerint: Tiszántúl, a tűzzománckészítéssel, mely örökre rabul ejtette.
A konferencia résztvevői azokkal az elbocsátó áldásokkal, melyeket a kárpát-medencei nőszövetségi elnökök és az argentínai küldött helyeztek a szívükre, indulhattunk az Egységnap külső helyszíneire, illetve vehettek részt a záró, úrvacsorai közösségben.
Martinek Imre
hirdetés
