Nyolcmillió lombikbaba született 1978 óta. A Katolikus Egyház elítéli ezt a beavatkozást, mégis sokan – keresztények is – ehhez folyamodnak. Szívből fakadó vágy édesanyává és édesapává válni, életet adni. Tabuk nélkül kérdeztem Dr. Monostori László atyát a lombikeljárásról.
Létezik etikus lombik? A lombikbaba ugyanolyan ember, mint aki természetes úton fogant? Milyen alternatívákat tud mutatni a termékenység elősegítésére a kereszténység? Mikor kerül az emberbe lélek? Miért helyteleníti sok katolikus a lombikot? Interjúnk.
A termékenységi nehezítettség világszerte minden hatodik párt érint. Miért lehet ez?
Rengeteg oka van, hogy ilyen sokan küzdenek termékenységi nehézségekkel. Például a mozgásszegény életmód, helytelen táplálkozás, dohányzás, alkoholfogyasztás, túlsúly, különböző gyógyszerek szedése, stressz, alváshiány mind kockázati tényezők lehetnek. Ezenkívül úgy vagyunk megteremtve, hogy biológiailag tizen-huszonéves korban lenne ideális szülniük a hölgyeknek, de kulturális és társadalmi okokból – illetve mivel sokan felsőfokú tanulmányokat végeznek, ráadásul a házasságkötési átlagéletkor 35 év körülre emelkedett – kitolódott a gyermekvállalás ideje is, fogy az idő, ketyeg a biológiai óra.
Mikor beszélünk meddőségről?
Ha rendszeres, védekezés nélküli szexuális élet mellett egy éven belül nem fogan meg a baba. A fogamzásgátló tablettáknak is lehetnek olyan mellékhatásaik, amelyek még a tabletták elhagyása után is nehezítik a várandósság létrejöttét. Ezek használatát problematikusnak látom erkölcsileg is, de gyakorlati szempontból, ha egy fiatal lány hosszú éveken át szintetikus hormonokat szed, az leállítja a természetes ciklusát – átmenetileg kiiktatja a saját termékenységi hormonjait. Bizonyos esetekben megnőhet a trombózis, az inzulinrezisztencia vagy egyes hormonálisegyensúly-zavarok kockázata. Ezek mind hatással lehetnek a későbbi termékenységre.
hirdetésSokan, mire minden körülmény adott lesz és elkezdenék a családalapítást, nem várt szervi, hormonális, mentális gátakba ütköznek. Kivizsgálások, kezelések után eljuthatnak a mesterséges megtermékenyítés kínálta lehetőségig. Miért nem támogatja az Egyház a lombikbeavatkozást?
A lombikeljárás során nem a gyógyítás a cél, a módszer nem az okokat próbálja meg feltárni, nem kezeli a termékenységi nehézségeket, hanem csak a végeredményre koncentrálva szeretné – a természetes biológiai folyamatokat megkerülve – gyermekhez juttatni a párt. Sajnálom, hogy sok pár egyből lombikhoz fordul és nem mennek végig azon az úton, mint a diagnosztika, életmódváltás, gyógyszeres kezelés, sebészeti beavatkozás – amelyek nem mindig, de sok esetben tudnak segíteni abban, hogy természetes úton megfoganhasson a vágyott gyermek.
A lombikig vezető út általában hosszú folyamat: kivizsgálások, az együttlétek időzítése, sőt olykor inszemináció is megelőzi. A lombik nem egy kényelmes megoldás, fizikálisan és lelkileg is megterhelő, nem ugranak ebbe csak úgy bele az emberek.
Egyértelmű, hogy a párok nem azért választják a lombikot, mert az a szívük vágya, hogy lombikból foganhasson babájuk, hanem mert nem látnak más utat a szülővé válásra, és ezért még a komolyan megterhelő lelki-egészségügyi folyamatot is vállalják.
Biológiai tény, hogy az emberi élet a fogantatáskor kezdődik – amikor a petesejt és a hímivarsejt egyesül, és létrejön az új, egyedi genetikai kóddal rendelkező embrió.
A legfőbb probléma a lombik esetében az embriószelekció gyakorlata. Itt embriókat áldoznak fel, hogy a vágyott gyermek megszülethessen.
Átlagosan 6-16 embrió hal meg azért, hogy egyvalaki megszülethessen. Ugyanis az IVF (in vitro fertilizáció – a szerk.) úgy zajlik, hogy kinyernek hímivarsejteket a férfitól, petesejteket a nőtől – illetve, ha valamelyikük ivarsejtjei alkalmatlanok, akkor jön a donor, és harmadik, vagy akár negyedik személyt vonnak be a feladatba. Ezeket az ivarsejteket találkoztatják egy Petri-csészében, ahol megtermékenyül bizonyos számú embrió, ezek közül a legéletképesebbeket beültetik az édesanya méhébe. Az embriók szelektálása azt jelenti, hogy az orvos eldönti, hogy mely embriókat ülteti be: a legszebbeket, leggyorsabbakat, legügyesebbeket, legígéretesebbeket – akik pedig nem olyan szépek, ügyesek, gyorsak, nekik nem ad esélyt: megsemmisíti, lefagyasztja vagy kísérletezésre használja őket.
A másik az embrióredukció: hogyha többen is fejlődésnek indulnak a méhben, az orvos még egyszer felteheti a kérdést, hogy hány gyermeket szeretne az anyuka, mert akkor még van lehetőség abortálni, hogy pontosan a kívánt számú gyermek születhessen meg.
De hangsúlyozom, az embriók életének védelme nem az egyetlen nehézség, mert ott van a család egysége, annak védelmének szempontja is. Beláthatatlan érzelmi és pszichés nehézségek alakulhatnak ki abban a párban, akiknél ivarsejtdonor is közreműködik. Gondoljunk csak bele, hogy ha donor petesejt felhasználásával fogan meg a baba, akkor ő az apukának vérszerinti gyermeke lesz, de az anyának nem. Az anya valójában örökbe fogadja a babát, de pusztán azért, mert ő hordja ki, nem lesz a vérszerinti gyermeke. Ez egy egyenlőtlen helyzetet idéz elő a szülők kapcsolatában, ami a későbbiekben konfliktusforrás is lehet köztük. A gyermek számára pedig, ha felnőve fény derül foganásának körülményeire, traumát jelenthet, hogy a biológiai szülei valójában nem is ismerik egymást, soha nem is találkoztak.
A terminált együttlét és az inszemináció elfogadott az Egyházon belül?
Amikor a pár a házaséletet az ovuláció körüli napokra időzíti, hogy a foganást elősegítse, bölcsen teszi, hiszen a női ciklus során az ovulációs időszak a legtermékenyebb, ekkor következhet be a megtermékenyítés a legnagyobb eséllyel. Ez a fajta „időzítés” erkölcsileg egyáltalán nem aggályos, nyugodtan alkalmazható. Jelentősen növelheti a sikert, ha a nő jól ismeri a termékenységének jeleit. Sokaknak úgy fogan babájuk, hogy megtanulnak egy cikluskövetési módszert jól alkalmazni.
Az inszeminációt ellenben azért nem támogatjuk, mert a katolikus teológia álláspontja szerint a szexuális egyesülés és az utódnemzés szétválaszthatatlan. Az inszeminációnál ugyan a testen belül történik a megtermékenyítés, de mégiscsak a szexuális egyesüléstől függetlenül. Két fontos alapelvet kell figyelembe vennünk. Az egyik, hogy a cél nem szentesíti az eszközt. Nagyon jó, hogyha egy pár szeretne gyereket, de ez nem azt jelenti, hogy bármit megtehetnek ennek eléréséért. Az ide vezető úton is erkölcsös eszközöket kell választani.
A másik alapelv, hogy nem minden erkölcsileg megengedett, ami technikailag lehetséges az ember számára. És itt jön a nehézség, az érzelmek, hogy „ha az orvostudomány megengedi, ha lehetséges, hogy lombik útján gyerekhez jussunk, akkor miért ilyen szívtelen az Egyház, miért nem engedi, hogy járjunk ezen az úton, hiszen jót akarunk”. Ilyenkor érdemes a racionális érveket elővenni, nem pedig kizárólag érzelemből fontos döntéseket meghozni. Például
az emberek klónozása és az abortusz is lehetséges orvosilag. De erkölcsileg megengedett? Nem!
Fotó: Magyar Kurír
„Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok: járjatok-keljetek a földön, és uralkodjatok rajta!” (Ter 9,7) Világosan megfogalmazott az emberpár célja. A lombikot választók is ezt a hivatást igyekeznek betölteni.
Hiába van egy jó célom, az oda vezető úton is erkölcsös megoldásokat kell válasszak, bűnt nem követhetek el azért, hogy abból jó származzon.
Mik lehetnek erkölcsös megoldások egy keresztény ember számára?
Hála Istennek léteznek olyan mesterséges módszerek, amelyek abszolút alkalmasak a meddő párok segítésére és erkölcsi aggályokat sem támasztanak. Ezek a testen belüli, homológ módszerek, amikor nem vonunk be ivarsejtdonorokat, hanem tényleg a férj hímivarsejtjeiből, a feleség petesejtjeiből, testen belül végzünk el olyan mesterséges beavatkozásokat, amelyek következtében sokkal nagyobb eséllyel történik meg a megtermékenyülés.
Az egyik ilyen eljárás az LTOT, a Lower Tubal Ovum Transfer, amikor hormonális stimuláció után a nő petesejtjét a méhkürtbe juttatják, tehát a petesejtet úgy pozicionálják, hogy a legnagyobb eséllyel történjen megtermékenyítés.
Illetve van még egy módszer – ezt nem ajánlja az Egyház, de tiltólistán sincs –, a GIFT, a Gamete Intrafallopian Transfer. Ugyanúgy a petesejtet pozicionálják mesterséges módszerekkel, itt is megtörténik a szexuális egyesülés természetesen, viszont még egy katéteren keresztül további hímivarsejteket juttatnak be hüvelyi úton, hogy még jobban növeljék a megtermékenyülés esélyét. A GIFT-nél az erkölcsteológusok azon vitatkoznak, hogy ez a bizonyos katéteres spermautánpótlás a szexuális egyesülést kiegészíti vagy helyettesíti – ha kiegészíti, akkor rendben van, ha helyettesíti, akkor viszont nincs helyén erkölcsileg.
Somfai Béla jezsuita szerzetes és bioetikus ötlete nyomán ismerhető meg az „etikus lombik” fogalma. Ennek lényege, hogy annyi petesejtet termékenyítenek meg, amennyit utána vissza is ültetnek. Így akár négyesikrek is születhetnek, de az embriók megtapadása Isten kezében van, éppen úgy, mint természetes fogamzáskor. Hajlok afelé, hogy ez megoldás lehet.
Somfai Béla felvetése jó szándékú és segíteni akaró, de nem vesz figyelembe minden szempontot. Igaz, hogy javaslatával az erkölcsi probléma legfőbb méregfogát – legalábbis elméleti szinten – kihúznánk, hiszen itt nem merülnének fel életvédelmi aggályok.
Csakhogy gyakorlati szinten ezt nagyon nehéz megvalósítani.
Mert az in vitro fertilizáció nem úgy működik jelenleg, hogy ilyen típusú egyéni kívánságokat a reprodukciós centrumok száz százalékban figyelembe tudnának venni. Az orvosok nyomás alatt vannak, hogy számokat produkáljanak. Ha sok „etikus lombikot” csinálnak, akkor csökken a sikerességi rátájuk, és ezt nem szeretnék. Ráadásul a feladataik nagy száma miatt nem is igen van kapacitásuk az ilyen jellegű egyéni kérések megvalósítására, mert ezek kiesnek a „standard” eljárásból, és így sokkal több velük a munka. Ha mégis rábólintanának egy konzultáción, a gyakorlatban már nincs ráhatása az embernek arra, ami a laborban történik. Egy orvos ismerősöm azt mondta, amikor felvetettem neki ezt az ötletet, hogy a jelenlegi gyakorlat szerint lehetetlen olyan eljárást találni, amely teljesen mellőzi az embriószelekciót. De ha lehetséges is lenne és meg is tudnánk valósítani Somfai Béla javaslatát, akkor még mindig ott lenne a probléma, hogy használunk-e ivarsejtdonorokat…
Tegyük fel, hogy nem használunk.
Akkor még egy problémát megoldottunk. Már csak annak az alapelvnek nem tudunk eleget tenni, hogy a szexuális egyesülés és az utódnemzés szétválaszthatatlan, mert itt bizony szétválasztódik. Bár való igaz, hogy ezeknek az értékeknek van egy fontossági sorrendje, és abszolút egyetértek azzal, hogy az életvédelem fontosabb helyen áll, magasabb a prioritása, mint ennek a tipikusan katolikus alapelvnek a betartása. Bár az „etikus lombik” kezdeményezés mögött jó szándék áll, nem tudja teljes mértékben feloldani az etikai aggályokat, ezért morálteológusként nem tudom teljes szívvel támogatni.
A lombik nem egy lehetőség, kegyelem – éppen úgy, mint egy életmentő kezelés, orvosi áttörés? Mind a két esetben mesterségesen beavatkozunk. Mi a különbség?
Isten valóban azt akarja, hogy gyógyítsuk a betegségeket, segítsünk azoknak, akiknek valamilyen egészségügyi nehézsége van. Azért adta az értelmünket az Úr, hogy használjuk.
A vörös vonalat ott látom, hogy azt a határt nem szabad átlépni, amikor már nem a gyógyításra, hanem az élet mesterséges előállítására törekszünk, ami túlmutat a teremtés rendjén.
A lombikeljárás nem gyógyítja a termékenységi problémák okát, csupán megkerüli azokat.
A lombikig azért jut el a pár, mert az azt megelőző gyógyító kezelések, természetes megoldások nem voltak sikeresek.
A termékenységi kivizsgálások célja sokszor nem a pár egészségének helyreállítása, hanem hogy mielőbb gyermekük foganjon. A gyógyítás időigényesebb folyamat, ami a jelenlegi protokollokban sokszor háttérbe szorul, hiszen erre a lombikközpontokban nincs elegendő idő, mielőbb stimulációra és beültetésre készítik elő a párt. Már az orvosi képzésben is kevés hangsúly kerül a meddőség kiváltó okainak feltárására és kezelésére, mert a lombik van a fókuszban mint „megoldás”. Pedig léteznek olyan orvosi megközelítések – mint a termékenységet helyreállító orvoslás –, amelyek az egész embert gyógyítják és támogatják a természetes foganást. Fontos látni azt is, hogy a meddőséget gyakran válságként éli meg a pár, és a döntés nem mindig tudatos, hanem inkább sodródás a lombik irányába.
A probléma az, hogy
a lombiknál megpróbálunk Istent játszani.
„Ha nem tudjuk meggyógyítani, mert nem tart ott az orvostudomány, hogy természetes úton gyermeket tudjanak nemzeni, akkor majd megoldjuk a laboratóriumban, és mi fogunk életet teremteni a Jóisten helyett.” Tehát a problémát megkerülve, egy hátsó bejáraton át megyünk be, és sajnos az is ritka, hogy valaki kimeríti a lombik előtti összes lehetőséget és csak utána választja azt.
Olykor azért maradnak ki lépcsők a termékenységi küzdelem útján, mert a nők esetében a koruk előrehaladta nehezítheti a teherbeesésüket. Tehát nem célszerű kevésbé hatékony módszerekkel kísérletezni, amikor a lombik is csak 33%-os sikerrátával operál.
Ezzel vitatkoznom kell, ugyanis a gyógyító beavatkozások sikerességi rátája nagyon is jó. Például a cikluskovetes.hu oldalon négy különböző, orvosok által kidolgozott, nemzetközileg elismert módszert is ismertetnek, amelyek nagyon sokat segítenek abban, hogy a nők megismerjék a saját, egyedi ciklusukat és azt táblázatban pontosan rögzíteni tudják. Ez a ciklustáblázat aztán a nőgyógyász, endokrinológus számára orvosi, diagnosztikai eszköz lesz a személyre szabott kivizsgálás és terápia során. Például a NaPro módszer (Natural Procreative Technology) sikerességi rátája meghaladja a lombikét és még olcsóbb is. Több száz központ van már a világon, ahol alkalmazzák, sőt, még akik sikertelen lombik után mennek el NaPro-ra, nekik is 24%-ban tudnak segíteni, hogy megszülessen a baba. Ezek tudományos, elismert módszerek.
Csak egyáltalán nem annyira propagáltak.
Sajnos tényleg kevesen tudnak róluk, de nagyon jó hír, hogy Magyarországon már két helyen is elérhetőek az erkölcsileg nem aggályos módszerek. A Budai Irgalmasrendi Kórház Keresztény Családi Centrumában és a Semmelweis Egyetemen alapított Rekonstruktív Reproduktív Medicina Centrumban ezekkel a gyógyító módszerekkel segítik a gyermektelenséggel küzdő párokat – ráadásul nagyon sikeresen. Ezeknek a gyógymódoknak kevesebb a mellékhatásuk, sőt van rájuk állami támogatás is.
Ahogy öt lombikkezelést is finanszíroz az állam jelenleg.
Így igaz, de van is egy lombiklobbi, ami arra tereli az embereket, hogy sokkal előbb nyúljanak a lombikhoz, mint hogy megtegyék azokat a lépéseket, amelyek a gyógyítás érdekében teendők.
Megközelítőleg nyolcmillió lombikkal született ember él, élt a történelemben. Gyakori jelenség, hogy az első lombikbaba után a testvérek természetes úton, könnyedén megfogannak. Ha nem lett volna a lombik, nem születtek volna meg ezek a testvérek sem?
Ezt nem merem állítani, hiszen ilyenkor általában nem orvosi, szomatikus magyarázata van annak, hogy az első gyermek természetes úton nem fogant meg. Ilyen esetben a pszichés felszabadultság is lehet az oka annak, hogy az első gyermeket követően természetes úton fogannak meg a testvérei. Ismerek olyan párt, ahol hosszú meddőségi küzdelem után végül az örökbefogadás mellett döntöttek. Nem sokkal később – minden orvosi beavatkozás nélkül – természetes úton is született gyermekük.
Tizenkétmillióval kevesebben lennénk, ha nem születtek volna lombikbabák, majd pedig nekik gyermekeik. Mi az Egyház álláspontja velük kapcsolatban, azon kívül, hogy az életük kezdetének körülményeit nem helyesli?
Senki nem tehet arról, hogy milyen módszerrel fogant meg. Bárhogyan is történt, a Jóisten akarja őt, szereti. Elfogadhatatlan az embereket aszerint megkülönböztetni, hogy ki milyen körülmények között fogant meg. Távol áll tőlem még a felvetése is annak, hogy a lombikeljárással születettek másodosztályú állampolgárok vagy másodosztályú keresztények lennének. Az Egyház amellett, hogy nem helyesli a lombikeljárás által történő emberi foganás módját, minden megszülető gyermeket szeretettel fogad és az isteni jóság ajándékának tekint.
A lombikbabák is ugyanolyan emberi méltósággal rendelkeznek, mint bármely más ember.
Tehát az embersége nem csorbul egy lombikbabának?
Abszolút nem! Teljesen ugyanolyan az emberi méltóságuk. Természetesen, amennyiben egy pár rászánja magát a lombikeljárásra és megszületik a gyermekük, mindenki örül neki, szeretjük és kérésre én is nagy örömmel keresztelem meg, kívánjuk neki, hogy boldog élete legyen. Még szentté is válhat, lehet, hogy ő lesz a következő szent, aki pedig lombikkal fogant. De ez nem teszi erkölcsössé a módszert, a cél elérése nem jelenti automatikusan azt, hogy az oda vezető úton mindent jól csináltunk. Nem elég célba érni, az oda vezető út is számít.
Óriási fájdalom, kétségbeesés, önvád gyötri a meddőséggel küzdő párokat. Sokan, akár keresztény, katolikus emberek is a lombik mellett döntenek. Szomorú, hogy gyakran keresztény ismerőseik ítélik el őket leginkább ezért.
A meddőség óriási lelki teher, közel minden ötödik pár érintett itthon termékenységi nehézségekben. Nem helyes őket megkülönböztetni. Biztos vagyok benne, hogy Isten mindannyiunkat szeret és segít, természetesen azokat is, akik termékenységi nehézségekkel küzdenek. Az érintett párokat nagyon bátorítom, hogy keressenek gyógyulást, sok esetben tud az orvostudomány segíteni, és hála Istennek nem a lombik az egyetlen lehetőség. Ezenkívül pedig semmiképp se zárjuk ki az örökbefogadást, hiszen ez az egyik legnagyobb jó, amit valaki élete során tehet.
II. János Pál pápa A test teológiája című művében az anyaméhet a paradicsommal vonja párhuzamba. Lombik esetében nem ott történik az életre hívás. Ennek van valami következménye a gyakorlatban?
Zajlanak azzal kapcsolatos kutatások, hogy az IVF-eljárással fogant embertársainknak számítaniuk kell-e a természetes úton fogant emberekhez képest eltérő egészségügyi állapotra. Ugyanakkor még nem telt el elég idő a módszer alkalmazásának kezdete óta, hogy ezzel kapcsolatban teljes körű statisztikai adataink legyenek. Kell még néhány évtized, hogy statisztikák készülhessenek arról, hogy milyen hosszú távú orvosi, biológiai vagy pszichés hátrányai lehetnek annak, ha valaki nem természetes körülmények között fogant, hiszen még nem tudjuk, hogy például időskorban milyen egészségi állapotban lesznek érintett embertársaink.
A szexualis együttlét testi és lelki egyesülés. Mikor kerül lélek az emberbe?
Erről nem találunk a Bibliában konkrét leírást, hiszen kétezer éve azt nyilván tudták az emberek, hogy szexuális egyesülés szükséges ahhoz, hogy gyermek foganjon, de – mikroszkópjaik nem lévén – ennek a pontos mikéntjére nem volt rálátásuk. Ezért élt például sokáig Arisztotelész elgondolása az ókorban, sőt a középkorban is, mely szerint a spermiumban már benne foglaltatik az egész személy, az egész új ember, és a nő teste pedig egyfajta inkubátorként értelmezendő. Még Aquinói Szent Tamás is írt olyat, hogy a fiúgyermekek a szexuális egyesülés utáni negyvenedik napon, a lánygyermekek pedig a nyolcvanadik napon kapnak lelket. De Szent Tamásnak nem volt mikroszkópja, ezért nem is tudhatta, hogy az emberi élet a fogantatással kezdődik. Ma már tudjuk a modern biológiának és embriológiának hála, hogy a fenti elképzelésekkel szemben a férfira és a nőre is ugyanúgy szükség van ahhoz, hogy új élet keletkezzen.
A teológia azt tanítja, hogy az emberi személy test és lélek egysége, amíg él, addig a test és a lélek szétválaszthatatlan. Nem létezik test nélküli ember a Földön, ahogy lélek nélküli sem. Ebből egy teológiai következtetést tudunk levonni, mely szerint a lélek akkortól létezik, amikortól a test, tehát ennek az időpontját is a megtermékenyítésre tesszük. Viszont
a lélek nem a szülők szeretetének gyümölcse, hanem Isten minden egyes alkalommal közvetlenül beléteremti a lelket a megtermékenyített petesejtbe.
Tehát míg a test a szülők közreműködésével jön létre, addig a lélek Isten közvetlen teremtő aktusa révén. Ebből az is következik, hogy az emberi szexualitás az egyik legszentebb dolog a világon, hiszen itt a férfi és a nő Isten társa lehet a teremtésben.
Kijelenthető, hogy semmi, még a lombik sem bontja meg az emberi test-lélek egységet, nem jó, ha az első megoldás a lombik, de semmiképp nem szabad elítélni az így döntő házaspárokat?
Persze, Jézus is azt mondja, hogy ne ítélj, hogy ne ítéltess (Mt 7,1). De azt is ki kell mondjuk, hogy keresztény lombik, katolikus lombik nem létezik, hanem az Egyház más, részben mesterséges módszereket javasol arra, hogy a terméketlenség kiváltó okait meggyógyítva az érintett párok természetesen tudjanak életet adni gyermeküknek. A gyermek soha nem lehet boldogságunk tárgya, önmegvalósításunk eszköze. Minden gyermek a Jóisten ajándéka – még akkor is, ha lombik révén fogant.
