2025. 03. 06.

„A házasságban nem szabad bealudnunk, folyamatos fejlődésre vagyunk hívva” – Papp Miklós a házasság szakaszairól

Udvarlás, házaspárrá válás, első gyerek születése, iskolás gyerekek a családban – csak néhány szakasz, amelyen át kell mennünk házaspárként, és ez a váltások nem egyszer konfliktusokkal, kihívásokkal járnak. Ám ez nem azt jelenti, hogy az egész házasság rossz, csupán azt, hogy kinőttünk egy életszakaszt. Papp Miklós görögkatolikus pap, egyetemi tanár izgalmas előadását szemlézzük a házasság szakaszairól, illetve a gyereknevelés kérdéseiről, amelyet a Veresegyházi Szentlélek-templomban tartott.

„A házasságnak szakaszai vannak. Nem egyforma. Vannak akik, azt mondják: <<úgy szeretlek, mint húsz éve>>. Ilyenkor visszakérdezek: <<mit csináltál húsz évig?>>.

A háromszemélyű Isten képére vagyunk teremtve, ami azt jelenti, hogy szeretetre vagyunk teremtve. A Szentháromság-ikon is mutatja, hogy a Szentháromság megnyílt, és oda lehet ülni negyediknek. Arról szól az egész házasság, hogy én és a párom és a gyerekeink oda üljünk. Vagyis, hogy a párom mellettem üdvözüljön.

Eleve bele van programozva a keresztény házasságunkba a növekedés, a megújulás. Ezt azért is mondom, mert a pont a szentségi házasságban tudunk „bealudni”, hiszen tudjuk, hogy mindketten keresztények vagyunk, nem fogunk elválni. Egy atesita házasságban mindig ott lebeg a lehetőség, hogy <<ha nem viselkedsz velem rendesen, itt hagylak>>. Minket pedig a szentség mintha bealtatna: sokkal többet tűrünk, nem kell annyit fejlődni – de ez a gondolat nem jó. A szentség nem altatni akar, hanem éppen noszogatni, hogy egyre jobbakká váljunk.

A házasság szentségét egy életen át vesszük föl.

Megkötöttük a házasságot, beírták az anyakönyvbe, jogilag tehát már házasok vagyunk – de igyekeznem kell minden nap feleségül venni a páromat.

Egy püspök úgy fogalmazta meg: <<A házasság olyan utazás, amely a földön kezdődik és a mennyben ér véget.>> Ezt úgy is mondhatnánk, hogy a házasság egy mustármag, amelyet elültettünk, és annak növekednie kell. Ugyanúgy, ahogy egyénenként is vannak életszakaszaink, a házasságnak is vannak szakaszai. A feleségemmel arra jöttünk rá, hogy mikor valamelyik szinten élsz egy darabig, ott jó, de aztán mikor elkezdjük kinőni ezt a szintet, akkor sok veszekedés, konfliktus lehet.

De ott nem a házasságnak van vége, hanem annak az adott szakasznak!

Amikor egy új szinten vagyunk, az elején ingatag, bizonytalan lehet, aztán egyensúlyba kerülünk, és megint néhány évig minden működik.

Jellemzően a következő szakaszokról beszélhetünk:

  1. Udvarlás szakasza

Az első szakasz az udvarlás szakasza. A stabil házassághoz mindhárom szeretettel szeretnünk kell egymást egy életen át: az erósszal, az philiával és az agapéval is. Az erósz a testi gyöngédség – minden nap meg kell ölelgetni, puszilgatni a házastársadat! Nem kell minden nap szexualitás a házasságba, de mindennapi gyöngédség igen, és ez elkísér a halálig. A philia az értelmi szeretet, vagyis egymással társaknak kell lennünk fejben is, és sokat beszélgetni. Ahogy eltelik néhány évtized a házasságban, könnyen kinyílhat az olló és mivel nem beszélgettünk eleget, eltávolodhatunk egymástól. Fontos az agapé szeretet is, a közös spirituális élet, hogy együtt imádkozzunk a társunkkal.

  1. A házaspárrá válás

Elszántan irányba állunk, amikor összeházasodtunk, de ilyenkor még könnyen elbizonytalanodunk, hogy biztos jó döntés volt-e. Dolgozni kell a kapcsolaton, ezt nem lehet megspórolni. Amikor ugyanis összeházasodunk, nemcsak a másikat veszük el, hanem annak a családi mintáit, kultúráját, szokásait is. Különbséget kell tennünk, hogy mik a jó dolgok, amiket otthonról hozunk, és mik azok, amiket inkább el szeretnénk hagyni.

Tolsztoj azt mondja, az a baj a szerelemmel, hogy egy idő után elkezdünk ügyeket intézni. Csak élünk egymás mellett és működtetjük a családot, de a szerelem elfelejtődik. A másik véglet, amikor a pár tagjai megpróbálnak összeolvadni, mindig mindent együtt akarnak csinálni, ugyanúgy gondolkodni – de ez sem jó út. A legjobb, ha együtt élünk és vannak találkozási pontjaink. A feleségem/férjem, a gyerekeim nem az enyémek, nem birtoklom őket. Van egy fejlődési programjuk Istentől, és az én dolgom, hogy ebben kísérjem őket.

  1. Az első gyerek születése

Ez egy komoly minőségi ugrás a házasságon belül. Az első gyerek érkezése felforgat mindent, férjből és feleségből apa és anya lesz. Fontos, hogy ilyenkor kifejezzük a csodálatunkat a szülővé váló társunk felé. A gyereknevelés áldozat. Aki megérti, hogy a gyerekem az én áldozatomból is fog élni, az a kereszthalálhoz, Krisztus áldozatához egész másképp fog viszonyulni. A gyerekek érkezésével kialakulnak a családi alrendszerek. Ebből a férj-feleség alrendszere a legfontosabb, minden más ezután jön.

Ha jót akarsz a gyerekeidnek, szeresd a házastársad!

  1. Iskolás gyerek a családban

Ma a világ próbál arra kondicionálni, hogyha valami nem megy, engedd el. <<Ha nem megy a házasságod, válj el. Ha nem jött be a katolikus tanítás, lépj ki az az egyházból! stb.>> Valójában az élethez rugalmasság és stabilitás is kell, utóbbit az erkölcsi cölöpök adják. Szülőként fontos, hogy ezeket megadjuk a gyerekeinknek.

A szeretetnek két dimenziója van: az elfogadó és a sürgető vagy kemény szeretet. A második világháború borzalmai miatt a társadalmak elfordultak a kemény szeretettől, és a szeretetet az elfogadással kezdték azonosítani. Eszerint az a szeretet, ha mindig toleráns vagy, kedves, irgalmas. De így nem tudunk határokat húzni, elfelejtettük, hogy a kemény szeretet is nélkülözhetetlen. Gondoljunk csak arra, amikor Jézus korbácsot ragadott és határt húzott egyfajta viselkedésnek. Egy házasságon belül is kellenek a határok, például amikor azt mondod: <<drágám, velem lehet vitatkozni, de így nem ordíthatsz velem.>> Nem attól vagyunk jó keresztények, hogy kerüljük a konfliktusokat.

  1. Serdülő a családban

A serdülőnek az a dolga, hogy leváljon a szülőkről. Ezt meg kell értenünk, hogy a gyereknek ilyenkor az a dolga, hogy kaktusz legyen, függetlenedjen, vitatkozzon. A lényeg az, hogy egy jó kortárscsoportba váljon le – ezért fontosak a hittancsoportok, cserkészek, egyházi iskolák – ahol jó irányba terelik egymást a fiatalok. Az alapértékekben következetesnek kell lennünk szülőként, egyébként pedig hagyni kell, hogy a serdülő gyerekeink a saját útjukat járják.

Papp Miklós teljes előadását itt megnézheted:

Borítókép - Fotó: Veresegyházi Szentlélek - templom - YouTube
Pontokba szedve Szemle
hirdetés