Ha van keserédes és vérlázító történet, akkor ez az. Moldvában évtizedek óta küzdenek a pusztinaiak, hogy bemehessenek falujuk egyetlen templomába és végre magyarul hallgathassák Isten Igéjét, legalább vasárnaponként. Tántoríthatatlan elszántsággal igyekeztek elérni céljukat, de még mindig csak félig örülhetnek. Hogy a jászvásári román püspök éppenséggel miért pont a havonta egyszer Bákón tartandó magyar nyelvű misével percre pontosan egybeeső időpontban engedélyezte a pusztinait? Vagy, hogy miért olyan bosszantó egyesek számára három román mise mellett egy árva magyar nyelvű? Jó kérdés!
Nyisztor Tinka néprajzkutató évtizedek óta próbálta kijárni a csángóföldi magyar nyelvű misék engedélyezését, de a római katolikus egyház moldvai képviselőinek ellenállása törhetetlennek látszott. A „konok asszonyként” ismert nő azt mondta:
„Még lőttek ’89-ben, amikor már megfordult az eszünkben, hogy nekünk vallás és oktatás, templom és iskola kell”.
Ezért az eltökélt szándékért szélmalomharcba kezdtek. Ugyan 1990-től magyar vendégpapok tarthattak miséket ünnepekkor, de kizárólag házaknál, udvarokon, mivel a templomba nem engedték be őket. Nyisztor Tinka 1998-ban kihallgatáson volt Bukarestben Robu Ioan érseknél, így elevenítette fel kellemetlen találkozásukat:
„Kóbor kutyáknak nevezett bennünket, amiből akkoriban, 1998-ban sok volt Bukarestben.
Azt állította, hogy kóbor gyerekek írták alá a magyar mise iránti kérést.
Mondtam is neki, hogy 150-200 kóbor kutya sok lenne egy ilyen kicsi faluba. Aztán többet nem is mentem hozzá.”
De a pusztinaiak nem adták búnak a fejüket, elérték, hogy tíz év után, a bukaresti nunciatúra közbenjárásával, fogadták őket Jászvásáron is. Ott tartották a 2002-2004-es zsinatot, melynek legfőbb eredménye, hogy 2006-tól olykor, ha arra utazó magyarok érkeztek és pap is jött velük, már a templomba is bemehetett misézni.
De továbbra is tiltott volt a templomban még csak magyarul imádkozni is.
2005-ben meg is kapta a jászvásásri püspökség az elmarasztalást a román diszkriminációellenes hivataltól, ám tagadták felelősségüket. Nyisztor Tinkáék 2006-ban a Vatikánba mentek segítségért, ennek hatására lecserélték falujuk papjait. Majd 2013-tól rendszeressé váltak a zarándok misék Csángóföldön, amit anyaországi püspökök celebráltak és még a falu gyermekeinek imacsoportja is a templom falain belül imádkozhatott hetente – persze azért csak pap nélkül.
Ferenc pápa csíksomlyói látogatása előtt engedmények születtek, 2019-től engedélyezték a havi egy Bákóban tartott magyar misét. Az ez évben történt püspökcsere sokat lendített az ügyön. Mivel hat év múlva törni látszott az ellenállás.
Fotó: MTI/Veres Nándor
Még 2024 nyarán felkeresték a magyarok Iosif Păuleț püspököt, aki látszólag nyitott volt, heti magyar misét ígért Pusztinának. Ennek híre sokakban indulatokat korbácsolt – nyilván a román lakosság körében, Nyisztor Tinkáék kénytelenek voltak kompromisszumkészek lenni.
Így lett a heti mise hitegetéséből havi egy.
Aminek időpontját nem helyi szinten egyeztették (mint, azt a püspök ajánlotta és ígérte), hanem még ősz elején püspöki utasítására szabták meg, miszerint minden hónap utolsó vasárnapján 13.30-kor kell megtartani. Mit ad Isten, pont a Bákón havonta tartott magyar mise időintervallumában. Mindez nagyon elszomorítja a lakosokat, hiszen „így aki Pusztinába megy, az nem tud Bákóba is elmenni, és így nem lehet egy hónapban két magyar misét hallgatni, még ha más településen is. Találkozni sem tudunk, mert ki, ki a saját templomában hallgatja a misét!” Ez azért is nagy baj, mert a hívek nem tudják magyarul a válaszokat a szertartásokon, a bákói papok nem tanították meg nekik, helyette kioktatást kapnak:
„mit akartok, magyarul sem tudtok rendesen a misére válaszolni. Az emberek meg összehúzzák magukat, mert tényleg, honnan is tudhatnának.”
Hála Istennek van két pap, akik a magyarok mellé álltak küzdelmükben, de aggasztó, hogy mire a heti, rendszeres magyar misét ki tudják eszközölni, talán nem lesz, aki értse. A plébánosuk, Anton Diacu, bár már ősszel végezhette volna a misézést, kérte, chogy sak az év végén kezdjék rendszeresíteni a magyarok miséit, mert a falu román lakossága „feszült” és néhányan „hevesen ellenzik” a magyar liturgiát. Az atya nem kívánta kommentálni felettesei döntését a magyar misék egymásra szervezésének ügyében. De azt mondta: „Meg akarom nyugtatni a közösséget, hogy senkinek semmi baja senkivel, de mindenkinek jogában áll olyan nyelven hallgatni a liturgiát, amilyen nyelven akarja. Senki számára nem lesz kötelező a magyar misére jönni. Vasárnaponként a három román nyelvű mise mellett havonta egyszer egy negyedik mise is lesz, ez pedig magyarul.”
Végül december 29-én megtartották az első misét: keserédes, de történelmi pillanat volt. Nem hittem, hogy ma, Európában aktuálisak Reményik Sándor sorai, tévedtem.
„A koldusnak, a páriának, / A jöttmentnek is van joga / Istenéhez apái módján / És nyelvén fohászkodnia. / Csak nektek ajánlgatják templomul / Az útszélét s az égbolt sátorát? / Ne hagyjátok a templomot, / A templomot s az iskolát!”
Forrás: kronikaonline.ro, vasarnap.hu
hirdetés
