Új előadás sorozat indult a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Hittudományi karán, mely a „Hit hangja” címet viseli. Az előadásokat a Diák Bizottság ún. „kultúr team”-e szervezi. Az első este vendége Dr. Kerényi Lajos, piarista szerzetes volt.
Lassan közeledett az öt óra, a szervezők és mi segítők lelkesen készülődtünk, vártuk a vendégeket. Kerényi Lajos atya már korábban megérkezett, jókedvűen köszöntött bennünket, majd elkezdett felkészülni az estére. Rövidesen elkezdtek szálingózni az érdeklődők. Számomra rendkívül megható volt, hogy szinte minden korosztályból láttam érkezőket, a kisgyermektől a felnőttig, idősebbekig. Mint később kiderült Lajos atya számos tanítványa volt jelen az este során. Imával kezdtük a programot, személy szerint ezen kifejezetten meghatódtam, ugyanis egy a szívemhez közel álló piarista imádságot mondtunk.
Lajos atya a tőle megszokott humorral ugyanakkor mélységgel vágott bele az előadásába, melynek fő témája a hitünk valódi feltárása volt.
Ma is van sok baj, de nem kell megijedni, hanem meg kell gyógyítani! Sosincs elkeseredni való!- mondja ezt egy lövészárkos, géppuskás frontharcos.
“Kilenc évesen már ministráltam, négyen voltunk ministránsok. – meséli az atya megszólításának történetét. Ahogyan készülődtünk, egyszer egy látomásban nyílik a sekrestye ajtaja és Jézus lép be rajta. Nem néz senkire csak rám, fogja a nagy piros misekönyvet, odahozza és így szól: Te fogsz nekem ministrálni!
Kinevez, nem meghív. Kinevez. Ez nagyon megrendített. Engem, Jézus? Izajást, Jeremiást meg a többi nagyot meghívta. Tőlem pedig nem kérdezi, hogy jönnék-e.
Ahogyan telt az idő, egyre mélyült bennem, hogy segítenem kell az embereken. A háború során rengeteg szenvedést láttam, 19 évesen halál terhe alatt behívtak katonának. Kiképeztek, bevetéseken kellett részt vennem, majd fogságba estünk. Gyalog mentünk 3-4 napig, majd marhavagonokban negyvenhatan utaztunk a Donyeck- medencéig. Mindenünket elvették, borzalmas körülmények között voltunk. A marhavagonok és a lagerek között néhány fiú elhatározza, hogy a Szent Kereszt jelével legyőzi a vörös csillagot. A Szentlélek hajtotta Őket. Visszavették hát a tőlük elkobzott kereszteket, a többiek pedig látták rajtuk, – különösen is szomjaztak rá. „Gyerekek, itt van az Isten” – hangzott el egy fiú szájából. Nem csak Ők, de még az őrök is tettek hitvallást.
Egyik alkalommal, a lagernek egy kis udvarában sétáltam és nem vettem észre, hogy az őrtoronyban az egyik legvadabb őr volt, arra lettem figyelmes, hogy egyszer csak rámodított: Hát te meg mit csinálsz? Mi van a kezedben? Mondtam neki, hogy imádkozom, imakönyv van nálam. Vártam, hogy jön a golyó… úgy tűnik még most se ért ide. Az őr körülnézett, látta, hogy nincs senki a környéken, és halkan odasúgta a fülembe: Én is szoktam csinálni. Otthon van ikon, a mama és a papa is imádkozik. Na ez a hit útja.
Még azt kérdezem meg: Hogy áll a hited? Hinni annyit jelent, hogy elfogadok valamit, amit nem látok és nem tapasztalok, de mondták nekem. Ha megkérdezném mindegyikőtöktől, hogy mi anyukád keresztneve, te pedig válaszolnál nekem, azt elhinném, nem kérném, hogy hozz anyakönyvi kivonatot, nem. Nekem nem a papír kell, hanem Te kellesz. Nem látom nem ismerem. Milyen az én hitem, minek hiszek? Őszinte, komoly, mély, vagy pedig csak csapongok? Hogy mered kiválogatni azt, amit az Isten eléd ad? Jézusnak hiszek?
Lennél szíves segíteni a megváltásban? – Jézus nagy mint nap felteszi nekünk ezt a kérdést.
“Már úgy unom a háborút”– szól ki az atya hirtelen. Annyi szenvedés, annyi bombázás, annyi golyó. – Bizton állíthatom, hogy mindannyiunk szívéből szólt Lajos atya. De mi a megoldás?Ki ne hagyjuk a Természetfelettit, mert megoldás csak onnan jön. Van természetfölötti hited? Hiszel az örökéletben? Gondold át, mert ezeket folyamatosan táplálni kell, foglalkozni velük.
“A gonosz lélek valóság, engedélye van, hogy hülyüljön, mert számunkra egy vizsga. Kísértéskor mutasd meg öregem, hogy hűséges vagy, ne akkor, amikor harmonikus az életed. Nem kell kétségbeesni, a gonosz nem győz le minket, de ugyanakkor megsebez.
A legjobb gyógyszer az őszinte mosoly, az optimizmus és a derű. Ha több mosolygós papunk lenne, akkor hivatás is több lenne. S, ha több mosolygós ember volna, keresztényekből is több lenne a világon.”
Az estet Kányádi Sándor versével zárta az atya, ezzel szeretném zárni én is a cikket:
Kányádi Sándor: Az én Miatyánkom
Mikor a magányod ijesztőn rád szakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körülvesz a durva szók özöne,
Átkozódik a rossz: – Merre van Istene!
Ó lélek, ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:
Uram, szenteltessék meg a Te neved!
Mikor mindenfelől forrong a nagyvilág,
Mikor elnyomásban szenved az igazság,
Mikor a Pokol szabadul a Földre,
Népek homlokára Káin bélyege van sütve,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne törjél bele!
Nézz fel a magasba, hol örök fény ragyog,
S kérd: Uram, jöjjön el a Te országod!
Mikor beléd sajdul a rideg valóság,
Mikor életednek nem látod a hasznát,
Mikor magad kínlódsz, láztól gyötörve,
Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne!
Ó lélek, ne csüggedj! Ne keseredj bele!
Nézz fel a magasba, hajtsd meg homlokod,
S mondd: Uram, legyen meg a Te akaratod!
Mikor a kisember fillérekben számol,
Mikor a drágaság az idegekben táncol,
Mikor a gazdag milliót költ: hogy éljen,
S millió szegény a nincstől hal éhen,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne roskadj bele!
Nézz fel a magasba, tedd össze két kezed,
S kérd: Uram, add meg a napi kenyerünket!
Mikor életedbe lassan belefáradsz,
Mikor hited gyöngül, – sőt, ellene támadsz,
Mikor: hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,
Minden lázad benned, hogy tagadd meg ŐT,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne egyezz bele!
Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet:
Uram, segíts, s bocsásd meg vétkeimet!
Mikor hittél abban, hogy téged meg becsülnek,
Munkád elismerik, lakást is szereznek,
Mikor verítékig hajszoltad magad,
Később rádöbbentél, hogy csak kihasználtak…
Ó lélek, ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:
Uram, megbocsátok az ellenem vétkezőknek!
Mikor a nagyhatalmak a békét tárgyalják,
Mikor a béke sehol, csak egymást gyilkolják,
Mikor népeket a vesztükbe hajtják,
S kérded: miért tűröd ezt? Istenem, Mi Atyánk?!
Ó lélek, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj!
Lelkünket kikérte a rossz, támad, s tombol…
Uram, ments meg a kísértéstől!
Ments meg a gonosztól!
Ámen
Németh Letícia
hirdetés
