„Áldjon meg az Úr Jézus, és a Szűzanya járjon közben érted!” Nagyon jólesett, amikor valaki ezt mondta nekem, de a mondat második fele kicsit zavarba is ejtett. Katolikus körökben sokszor egyedül érzem magam amiatt, hogy a kapcsolatom Máriával nem éppen szoros, de az interneten nemrég rátaláltam egy hasonló cipőben járó hölgy kérdésére. Az alábbiakban ezt, valamint a rá adott válaszokat olvashatod magyar fordításban. Akárhogyan vélekedünk is Máriáról, ez az online „beszélgetés” mindenképpen jó gondolatébresztő lehet.
A kérdés:
Kedves Edith!*
Be kell vallanom valamit: nem „értem” Máriát. Sokszor úgy érzem, hogy képtelen vagyok kötődni hozzá. Ha őszinte akarok lenni, néha nem is nagyon tudom szeretni.
Katolikusként nőttem fel, ezért tudom, hogy Mária a hitünk kulcsfontosságú szereplője. De mivel olyan dolgok miatt tiszteljük őt, mint a szüzessége, az alázatossága, a szűkszavúsága és a szendesége, az embernek akaratlanul is az az érzése támad, mintha a nők egy idejétmúlt, elnyomott példaképét állítanák elénk a személyében. A Katolikus Egyház szerint mégis ilyen az „ideális nő”. Hogyan várható el tőlem, hogy ízig-vérig modern nőként olyan legyek, mint ő?
Próbálkozom, de Mária annyira elérhetetlennek tűnik.
Tudom, hogy ő is csak ember volt, de egyben tökéletes is. Ehhez soha nem nőhetek fel! Úgy érzem, Mária olyan, mint az egyszeri lány, aki annyira tökéletes, hogy néha szinte már ellenszenvesnek tűnik miatta. (Rettenetes katolikus vagyok?) Segítség!
– Névtelen levélíró
Első válasz:
A Máriához való kötődéssel sokan küszködünk időnként… és ez nem tesz rossz katolikussá! Főleg a hozzánk hasonló nőket nem, akik úgy érezzük, muszáj „tökéletesnek lennünk, ahogy Mária is tökéletes volt”. Ez számomra sem ismeretlen… korábban én sem „értettem” őt. Tartsd észben, hogy bár a Vatikán jó pár jelenést elfogadott Mária halála és mennybevétele után, az Egyház nem kötelez, hogy ezek közül bármelyikben is higgyünk, ha „jó katolikusok” akarunk lenni.
A katolikus hitem felfedezése és Mária személyének tanulmányozása során rájöttem, hogy a Szűzanya valójában nem volt annyira szende, mint amilyennek általában, elsőre gondolnánk. Egyrészt beleegyezett, hogy az Isten anyja legyen, bár még nem volt házas. Kockára tette az életét, hogy világra hozza a Megváltót!
Volt választási lehetősége, és ő elfogadta a felkérést.
Az ereje azonban – szerintem – leginkább abban érhető tetten, hogy milyen utasítást adott a szolgáknak kánai menyegzőn. Jézus a Jn 2:4-ben azt mondja: „Nem jött még el az én órám.” Mária pedig a következő igeversben minden további nélkül így szólt a szolgákhoz: „Bármit mond nektek, tegyétek meg.” Ez lényegében azt jelenti, hogy ő előbb fedezte fel, hogy eljött a Fia órája, mint maga Jézus. Mária gyengéden elindította Őt a nyilvános szolgálata felé vezető úton. Szeretem azt gondolni, hogy a Szűzanya már akkor észrevette, hogy Jézus készen áll, amikor Ő még nem.
Mária akkor sem volt szende, amikor végignézte a Fia keresztútját és halálát.
Talán segít, ha felismered, hogy bár Mária tökéletes volt, neki is szüksége volt arra a megváltó kegyelemre, amelyre mindnyájunknak.
Mária is csak Jézus által nyerhetett megváltást. És – ahogy azt nemrég a káplánom kiemelte – Mária tökéletessége és a gonosz kísértésével szembeni törhetetlen ellenállása abból fakadt, hogy az eredendő bűn foltja nélkül született. Ezt úgy értelmezem, hogy Mária személyisége és az élethez való hozzáállása lényegesen különbözött a miénktől.
És mégis, Mária személyében az alázat megtestesülését láthatjuk. Erre kell összpontosítanunk, amikor őt szemléljük. Mária az Istenbe és az Ő tervébe vetett hit, bizalom és kitartás ragyogó és tökéletes példája (szó szerint és átvitt értelemben is). Gondolj csak bele, hogy amikor bemutatta a kis Jézust templomban, Simeon figyelmeztető szavai a jövőről ezer tőrként szúrták át a lelkét. Mindezeket a gondolatokat Mária a „szívében forgatta”. Aggódott és bánkódott, de az aggodalmát és a bánatát Istenhez vitte. Teljesen Neki adta magát.
Ez az, amit nekünk is igyekeznünk kell követni – és a hangsúly az „igyekezni” szón van!
Isten nem azt kéri, hogy tökéletesek legyünk, hanem hogy adjuk Neki mindenünket… úgy, ahogy Mária!
Amikor Jézus a kereszten függött, Máriát adta nekünk anyánkul. A mai napig ez az ő szerepe – hogy hűséges, szerető, anyai módon megmutassa nekünk a Krisztushoz vezető utat. Mária Őhozzá vezet bennünket.
Nem tesz rossz katolikussá, ha nehezedre esik kapcsolódni Máriához… csupán emberré.
– Anni válasza
Második válasz:
Szia! Köszönöm szépen, hogy szavakba öntötted mindazt, amit sokan érzünk. Ne aggódj, ez egyáltalán nem tesz téged rettenetes katolikussá! Sokáig nekem is nagyon nehéz volt kötődnöm Máriához, vagy akár csak megközelíteni őt az imában. Rátapintottál egy központi problémára, amely – biztos vagyok benne – sokunkat érint a katolikus hitben való növekedésünk során.
Miközben a soraidat olvastam, én is feltettem magamnak ugyanezt a kérdést. Hogy őszinte legyek, én is csak kb. egy éve tudok kellemetlen érzések nélkül Máriához fordulni, illetve olyasvalakinek látni őt, akihez kötődni tudok. A változást az idézte elő, hogy elkezdtem Mária nagyon emberi tulajdonságait szemlélve imádkozni.
Mária bűn nélkül született, de annyi minden van, amiben nagyon is hasonlít ránk. Sokat segített, hogy elkezdtem Mária érzésein és bizonyos eseményekre adott válaszain elmélkedni.
Nagy hasznomra volt a képpel való imádság is.
Ezen a festményen Mária annyira valódinak tűnik. Jól látszik az arcán az a félelem – és még egy rakás másik érzelem –, amelyet az angyali üdvözlet során érezhetett. Fiatal volt még, és bizonyára jobban örült volna, ha az üdvözlet valamivel később történik. Valószínűleg arra gondolt: „Mit szól majd ehhez József?” Csakúgy, mint élete sok más fontos pillanatában, ekkor is a legkülönbözőbb érzelmek kavaroghattak benne.
Szeretek olyan művészi alkotásokkal imádkozni és elmélkedni Mária számomra is ismerős érzésein, amelyek segítenek emberibbnek látnom őt. Remélem, hasznosnak találtad a válaszomat!
– Névtelen válaszadó
Harmadik válasz:
Sokáig nem tudtam megérteni, hogy miért ábrázolják Máriát mindig lesütött szemmel. Ez nagy gondot jelentett számomra, mert az ilyen jellegű ábrázolásokat mindig is megalázkodónak gondoltam. Nem rajongok különösebben az ilyesfajta viselkedésért.
Miután utánaolvastam, rájöttem, hogy a művészek azért szokták őt így ábrázolni, hogy érzékeltessék: Mária elszakadt a világi dolgoktól, és bár a szeme mindig lefelé nézett, a szíve a Menny felé emelkedett.
Tehát Mária nem az emberek előtt alázkodott meg, hanem megvetette az ideiglenes, tapintható világot.
Azt gondolom, ez elég radikális. És így tanultam meg azt is, hogy miben áll az elszakadás erénye. Az elszakadás tulajdonképpen azt jelenti, hogy elkezded a világot E/1 helyett E/3-ban szemlélni – vagyis nem önmagamat helyezni a középpontba, hanem Jézust. Ez a felismerés sokat segített abban, hogy jobban átlássam a mindennapjaim eseményeit.
Mária ráadásul a Menny királynője és a mi anyánk. Krisztussal együtt ő is szenvedett a keresztút során. Szerintem ő egy csodálni- és szeretnivaló személy, aki nem feltétlenül azért van, hogy kapcsolódjunk hozzá, hanem hogy erőteljes közbenjárást kérjünk tőle.
Ő az Isten anyja – hogyan versenyezhetnénk ezzel? Nem tudunk. És senki nem is kéri tőlünk.
– Névtelen válaszadó
*A „Dear Edith” egy kérdezz–felelek rovat a FemCatholic nevű weboldalon, amely Szt. Edith Stein után kapta a nevét. Célja, hogy katolikus nők egymásnak segítve, saját tapasztalataikat összeütköztetve találjanak válaszokat az őket érdeklő/érintő kérdésekre.
Forrás: FemCatholic
Fordította: Mészáros Anna