Az evangélium mindig, minden körülmények között nekünk szól. De észrevesszük-e azt a tűpontos üzenetet, ami rávilágít hibáinkra és gyengeségeinkre? Ki tudjuk-e olvasni a ránk vonatkozó részt, átengedjük-e lelkünkön, hogy utána átgondolva, megértve tanuljunk belőle és megpróbáljunk az Úr Jézus Krisztus tanítása szerint élni és cselekedni?
Mennyire tudjuk átengedni magunkat Isten akaratának? Hogy ne a kéréseinkre fókuszáljunk, hanem arra, aki a kereszten feláldozta életét értünk, hogy az Ő akaratában bízzunk, hiszen csak Ő tudja a napot és az órát.
A múlt vasárnapi evangéliumban olvashattunk arról, hogy Jakab és János megkérték Jézust, hogy hadd üljenek majd jobb és bal felől az Ő dicsőségében.
hirdetésFelismerjük bennük magunkat? Különös a hasonlóság, igaz?
Annyira mai ez az evangéliumi rész is! Pontos képet mutat rólunk, rámutat gyengeségeinkre, ami tényleg döbbenetes. Mi, emberek ugyanígy imádkozunk, ugyanígy kérünk. Nagyobbat, jobbat, többet kérünk, mert telhetetlenek vagyunk. Egy jobb pozíciót, hatalmat óhajtunk, és megfeledkezünk arról, hogy ráhagyatkozzunk Istenre, hogy azt mondhassuk Neki: Uram, legyen meg a Te akaratod! Próbáljuk ki, hogy ne kérjünk az imáinkban, hanem hálát adjunk mindazért, amink van, és tudjuk átengedni magunkat Krisztus végtelen szeretetének!
Ahogyan Jézus mondja tanítványainak: „Nem tudjátok, mit kértek” (Mk 10,38) – ugyanígy mondja nap mint nap nekünk is.
Amikor a biztos otthon, az asztalunkon lévő meleg étel, gyermekünk csillogó szempárja és az állandó, kiszámítható munkahelyünk ellenére mi a hálaadás helyett mindenből többet kérünk, nem elégszünk meg azzal, amit kaptunk. Pedig minden felülről származik, ahogyan Jézus mondja Pilátusnak: „Nem volna fölöttem hatalmad, ha onnan felülről nem kaptad volna”. (Jn 19, 11)
A többi apostol felháborodik Jakab és János kérésén, de tulajdonképpen csak irigyek, mint ahogyan mi is irigyek vagyunk másokra, akik kéréseikkel előbbre jutnak, mint mi. Az irigységre viszont nem lehet alapozni.
A keresztény ember feladata, hogy örüljön a másik örömének, boldog legyen a másik boldogságától.
Muszáj szerető, nyitott szívvel és kitárt karral hálát adnunk a nappalért és éjszakáért, hogy ma megint kaptunk egy napot az Istentől. A „nekünk jó legyen” ima helyett meg kell tanulnunk úgy imádkozni, hogy nem kérünk, hanem ráhagyatkozunk Istenre és azt mondjuk: „Uram, legyen meg a te akaratod, legyen úgy, ahogyan te szeretnéd, hogy legyen”.
Ne akarjunk elsők lenni, ne akarjunk többek lenni, mint amik vagyunk. Ugyanis pontosan annyit kaptunk, amennyit a Mindenható nekünk szánt, és pontosan ott vagyunk jó helyen, ahol Ő szeretné, hogy legyünk. Ha megtanulunk ilyenformán, alázattal élni életünket és ráhagyatkozni Isten akaratára, akkor teljesen más minőségben élhetünk.
Elhagyjuk becsvágyunkat, kicsinyességünket, egónkat és minden e világi rossz szokásunkat.
Hiszen Jézus a következőt mondja: „Ha valaki közületek ki akar tűnni, legyen a szolgátok, és ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája”. (Mk 10, 43-44)
hirdetés
