A magyar költészet napján eszembe jutott Pilinszky János megrendítő és elgondolkodtató istenes verse. A magyar költészet nagyjainak versei mindig aktuálisak a huszonegyedik században, és mindig felfedezzük bennük a mai kor jelenségeit, mindazt, ami körülvesz bennünket.
Az istenes versek közül egy Pilinszky-verset szeretnék idehozni, melynek címe: Minden lélekzetvétel.
Pilinszky tökéletesen fogalmazza meg létünk célját, Istenbe vetett értelmét. Minden napunk minden órájában és percében ott van. Hiszen itt vagyunk, élünk, lélegzünk. Isten ajándéka az élet, és mi ezt az ajándékot oly sokszor felejtjük el meghálálni, oly sokszor tudomást sem veszünk róla, hogy micsoda ajándékot kaptunk a teremtéskor, amikor a semmiből lett valami. A nappal és az éj, a világosság és a sötétség, a természet, állatok, és mi emberek is.
A szív naponta akár 100 000-szer is megdobban, megdobban mert Isten úgy rendelte és úgy akarta, hogy így legyen.
Ajándék az élet, ezért hát tudjunk hálát adni érte, és megköszönni ezt a csodálatos ajándékot. Életünk nehéz pillanataiban, amikor fájdalom éri szívünket, nehéz a bánattól, még akkor is dobog és működik, mert az Istenünk így akarja.
A természet csodája, ami körül vesz bennünket, fák, virágok, vizeink, mind-mind Isten ajándéka számunkra. Egy csodálatos megnyugvásra és csodálatra teremtett természet ez, ahogyan a méhek porozzák be a virágot, úgy hirdessük mi is ezt a csodát! Álljunk meg és szagoljunk bele a tavasz nyíló virágainak csodálatos illatába, és adjunk hálát mindazért, amit kaptunk odafentről, hogy műveljük és ápoljuk azt. A rózsát óvatosan metsszük meg, nehogy megszúrjon, a fákat locsoljuk, hogy bő termést hozzanak, a virágok közül a gazt húzzuk ki, hogy virágozni tudjanak. Ez a mi feladatunk. Vegyük hát észre, ismerjük fel és értsük meg ezt a csodálatos ajándékot!
A természetben megcsodálhatjuk azt a különleges dolgot, ami párhuzamot von az Istenbe vetett hitünk és a természet csodálata között. Amikor Mártának azt mondta Jézus: ,,Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” (Jn 11, 25-26) Ha hisszük ezt, akkor tudunk hálát adni és köszönetet mondani az Úrnak mindenért, mert tudjuk, hogy az életünk halálunkkal csak a földön ér véget, de az örökéletben folytatódik. A füvet is lenyírjuk, majd egy hét múlva újra nő, mert tápláljuk vízzel, mint ahogyan a szőlőtő, ha jól van megmetszve, termést hoz évről-évre. Ha hisszük és odafigyelünk lelkünk legfőbb táplálékára, Istenre, akkor velünk is így lesz. Akkor meghalljuk szívverésünket a csöndben, és rádöbbenünk a csodálatos ajándékra, amit odafentről kaptunk. Akkor Isten kedvét leli bennünk.
Minden lélekzetvétel megsebez,
és leterít valahány szívverés.
Különös, hogy a tenger halhatatlan,
holott minden hulláma végitélet.
Hogyan is igazítja sorsát,
az öröklétet, Isten, a teremtés
mindörökre veszendő mezejében?
Mint a füvek lemondó élete,
mint a halandók egy-egy szívütése,
olyan lehet végülis a dicsőség,
Isten nyugalmas boldogsága.
(Pilinszky János: Minden lélekzetvétel)
Habodász István
hirdetés
