„Ahogy a pisztráng képes küzdeni, hogy feljusson a hegy tetejére, úgy nekem is, ahol most vagyok, onnan kell tartanom felfelé. Jó lenne, ha lenne bennem bátorság és hit, hogy ezért, ha kell, akár az árral szembe menjek.” Olvasónk, Németh Eszter bátorító vendégírását osztjuk meg veletek.
A pisztráng egy kistestű hal, amely amellett, hogy nagyon tiszta vízben, hegyi patakokban él, az a másik ismertetőjegye, hogy az árral szemben úszik. Így a hegy aljáról a hegy teteje felé tart.
Biztos, hogy volt már olyan, hogy hasonlóan a pisztránghoz azt tapasztaltad, hogy az árral szemben úszol. Akár ténylegesen valamilyen vízben, a sodrással ellentétesen vagy képletesen értve, nem vízi környezetben, hanem másféle erőkkel szembe menve.
Ha szellemi küzdésről beszélünk, akkor erősnek kell lenni a kívülről jövő negatív hangokkal szemben. Túl kell tenni magam a lenéző morajlásokon, az ítélkezésen, a befolyásoló, rossz irányba vivő ideológiákon, irányzatokon. Van, amikor nem vagyok ehhez elég erős és beengedem mások véleményét, sőt akár magamban is elbizonytalanodom.
Nem könnyű kimondani valamiről egyértelműen, hogy jó vagy rossz, vagy más véleményével ellentétes gondolatokat megfogalmazni, vagy olyan irányzat felé menni, amely nem annyira trendi, ellenben számomra értékes.
Ha kiállok az értékrendem, a kereszténységem, a gondolkodásmódom és Isten mellett, akkor találkozhatok azzal, hogy ez másnak nem tetszik.
Többen vannak, akik másképpen gondolkodnak, hangosabbak, népszerűbbek és egy irányba haladnak. Viszont nem ők határoznak meg, akik nem is látnak valószínűleg teljesen olyannak, amilyen vagyok, vagy nem vagyok értékes számukra. Hanem Jézus határoz meg. Aki nem tud nem szeretni és velem van minden nehézségemben, sőt példát mutat arra, hogy hogy kell kitartani.
Belőle kezdek meríteni: hogy Ő milyen bátran tűrt még akkor is, amikor ellene szegültek, elfogták, a barátai elszaladtak, az első embere háromszor megtagadta, megverték, megszégyenítették, kigúnyolták és kényszerítették, hogy vigye a keresztet. Igaz, hogy félt a fájdalomtól, tartott a szenvedéstől és biztos, hogy rossz érzéssel töltötte el a megaláztatás, de kitartott. „Atyám, ha akarod, kerüljön el ez a kehely! De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied!” (Lk, 22, 11)
Krisztus nem akar szenvedni, de rábízza magát az Atyára.
Bízik benne, az Ő tervében és tudja, hogy semmi sem hiábavaló.
Krisztus óriási méltósággal és szeretettel viseli a szörnyű kínokat, türelemmel, szelíden bánik az ellene szegülőkkel, nem átkoz, nem fenyeget, hanem a nagyobb célt szem előtt tartva tűr.
Ahogy a pisztráng képes küzdeni, hogy feljusson a hegy tetejére, úgy nekem is, ahol most vagyok, onnan kell tartanom felfelé. Jó lenne, ha lenne bennem bátorság és hit, hogy ezért, ha kell, akár az árral szembe menjek. Ez sikerülni is fog, ha Belőle merítek erőt, aki teljesen elhagyatottnak érezve magát, kimerülten, kínok közt is nem a könnyebb utat választva leszállt a keresztről, hanem beteljesítve az Atya akaratát megváltott bennünket.
Németh Eszter
hirdetés
