Vajon min alapszik a hitem? Csupán egyetértek hittételekkel vagy hiszek Istenben, és élő kapcsolatom van Vele? Egy amerikai Youtuber-pap, Mike atya gondolatait osztjuk meg veletek az igaz hitről.
Amikor Isten kér tőlünk valamit, akkor gyakran megkérdezzük Tőle: rendben, de miért tegyem ezt meg? Milyen okból? Érdekes megfigyelnünk a szentírási történetekben, hogy amikor Isten megjelenik és kinyilatkoztatja magát, és azt mondja valakinek: tedd ezt!, nagyon ritkán indokolja meg, hogy miért kéri az adott dolgot. Ábrahám esetében is ezt látjuk; Isten azt mondja neki, hogy vegye az egyetlen szeretett fiát, menjen fel egy magas hegyre, és ott ajánlja fel őt áldozatul. Ábrahám nem azt reagálja erre, hogy: mondd meg nekem, miért tegyem ezt meg! Nem. Megy és megteszi, amit Isten kért tőle. Ez a történet nem a vak hitről szól, hanem a mély bizalomról, az együttműködésről nem csak Isten és Ábrahám, hanem Ábrahám és Izsák között is.
Sokszor tudni akarjuk az okokat, hogy miért kér tőlünk Isten valamit. Az Isten által előírt törvényekkel, a hittételekkel is gyakran így vagyunk. „Ha megindokolod, akkor elhiszem” – mondjuk. De ez nem az igaz hit, hanem egyetértés. Egyetértek veled, mert bebizonyítottad nekem, hogy ez egy olyan állítás, amivel egyet tudok érteni. Egyik hittételünk szerint Jézus egyszerre teljesen isteni és teljesen emberi. Ha úgy állunk ehhez a kérdéshez, hogy rendben, elhiszem, de csak akkor, ha be tudod nekem bizonyítani, miért van ez így, akkor az nem hit, hanem feltételeken alapuló egyetértés. Ha megfelelő magyarázatot kapok vagy elég jó indokokat, akkor kipipálok egy négyzetet.
Mi, katolikusok minden vasárnap megvalljuk a hitünket a szentmise keretein belül. Úgy kezdjük a hitvallásunk, hogy hiszek… De lehet, hogy többen, akár mi magunk sem igaz hitből mondjuk ki ezeket a sorokat, hanem egyetértésből, és így olyan mintha azt mondanánk: kijelentem, hogy egyetértek ezekkel az Istenre vonatkozó tételekkel. Egyetértek mindezekkel a tételekkel arról, hogy ki az Isten. Egyetértek mindezekkel a tételekkel arról, amit Isten tett. Ez nem nevezhető hitnek, mert valójában csak egyetértek állításokkal. A hit ennél mélyebb dolog.
A hit azt jelenti, hogy alávetem magamat Istennek, alávetem Neki az értelmemet és akaratomat.
Alávetem magam annak is, amit Ő kinyilatkoztatott Magáról, rólam, a teremtésről, arról, hogy hogyan kerülhetek közel Hozzá, az üdvösségről, a megigazulásról, arról, hogy hogyan lehetünk egyre szentebb emberekké.
A hittételekkel való egyetértés nem feltétlenül befolyásolja azt, hogy hogyan élek. És több más veszélyt is rejt magában ez a hozzáállás. Mi történik például, ha egy olyan hittételre bukkanok, amivel nem tudok egyetérteni? Amiről nem tudnak engem mások meggyőzni? Mi történik, ha egy olyan állítással találkozom, amelynek szerintem semmi értelme sincs, és amiben nem tudok hinni? Így a hitem nem egy személyben lesz, Istenben, hanem adott állításokban, tételekben. És ez borzasztó törékeny.
Ne értsetek félre; fontos, hogy tegyünk fel kérdéseket! Szent Anzelm, aki komoly teológus volt, egyszer azt mondta, hogy a hit megértésre törekszik. Nagyon jó, hogy vannak kérdéseink, de úgy kell kérdeznünk, ahogy a szentek tették. Ők addig kutatták az igazságot, amíg nem kaptak valamilyen választ, és nyitottak voltak arra, hogy Isten válaszoljon nekik. Mi gyakran követeljük Istentől, hogy magyarázza meg nekünk, miért történt meg egy nehézség az életünkben, vagy miért tanít egy adott dolgot az Egyház. A szentek nem cinikusan vagy szkeptikusan tették fel a kérdéseiket, hanem nyitottak voltak, annyira szerették Istent, hogy meg akarták Őt és a törvényeit ismerni, megérteni, keresték az igazságot.
A teológia a hitre törekvő megértés, a hit pedig az, amikor az értelmemet és akaratomat alávetem Istennek. Látod a különbséget a két mondat között? Egyetértek egy tétellel – vagy hiszek egy adott személyben. Ha úgy nőttem fel, hogy nincs személyes kapcsolatom Istennel, csupán egyetértek hittételekkel, akkor lehet, hogy egyszer otthagyom az Egyházat, ha egy kérdésemre nem kapok majd számomra elfogadható választ. Ezzel szemben, ha hiszek egy személyben, hiszek Istenben, akkor az azt jelenti, hogy kapcsolatban vagyok Vele. És igen, egyetértek a hittételekkel, ugyanakkor személyes kapcsolatom van a Teremtővel, bízom Benne.
És ez a különbség kiütközik akkor is, amikor egy nagy kérdéssel szembesülök a hitemben. Ha van kapcsolatom Istennel, akkor fel merem tenni a kérdést, megküzdök a bizonytalanságommal, még ha nyugtalanít is, mert a célom nem csak az, hogy mások szemében ne tűnjek butának, vagy, hogy nagyon okosnak tűnjek, hanem elsősorban az vezérel, hogy Istent még jobban megismerjem. A hit kapcsolati jellegű.
Istennek nem csupán az a vágya, hogy legyen egy csomó hittétel, amivel egyetértesz. Azt akarja, hogy kapcsolatban legyél Vele. Ez a hit.
Forrás: Ascension Presents
Fordította: Fekete Ági
hirdetés
