Ellentétben azzal, amit a világi emberek néha gondolnak, a papok és a szerzetesek rengeteget tettek – és tesznek manapság is – a tudomány területén, megdöntve ezzel azt a hibás álláspontot, amely szerint a hit és a tudomány ellentétben állnának egymással. Ők azok, akik egyszerre kutatják az Isten által teremtett világ apró részeit – és ajánlják fel életüket Istennek. Miriam Michael Stimson amerikai domonkos nővéről méltatlanul kevés szó esik, pedig elvitathatatlan érdemei vannak a DNS szerkezetének kutatásában.
1962-ben Francis Crick, James Watson és Maurice Wilkins Nobel-díjat kapott a DNS-molekula kettős spirál szerkezetének felfedezéséért. Ez a munka nem jöhetett volna létre számos más tudós felfedezései nélkül, akik hozzájárulása sokszor elismerés nélkül maradt.
Az élet építőköveinek kutatásában az egyik ilyen el nem ismert hős egy katolikus apáca volt Miriam Michael Stimson domonkos nővér.
Marian Emma Stimson 1913. december 14-én született hívő katolikus családban, Chicagoban. 1935-ben csatlakozott az Adrian Domonkos Nővérekhez, és felvette a Miriam Michael nevet. 1936-ban szerzett diplomát kémia szakon, majd kémia tanszéki munkája mellett 1948-ban doktori címet is szerzett. Illinois, Ohio és New York államban is dolgozott, az egyetemen kutatási programot indított, 1948-1968 között a kémia tanszék elnöke volt, 1978-1991 között pedig a doktori tanulmányok igazgatója. 1953-ban Miriam Michael nővér volt a második nő Marie Curie után, akit meghívtak előadást tartani a párizsi Sorbonne-ra, és ő volt az első nő, aki meghívást kapott a Notre Dame Egyetemre.
- június 17-én szülővárosában, Chicagoban halt meg agyvérzésben.
Fotó: Aleteia
Tudományos pályafutásának nagy része az aminosavak és más, biológia szempontjából fontos szerves molekulák kémiai vizsgálatával foglalkozott spektroszkópia segítségével.
A modern tudományos kultúra tagjaként számtalan cikket publikált tekintélyes folyóiratokban, sokszor társszerzőkkel.
Kidolgozott egy olyan technikát, amely kálium-bromid felhasználásával készítette el a vizsgált aminosavakat és más molekulákat. A kálim-bromid átlátszó volt a spektroszkópjában használt infravörös hullámhosszokon, ami jelentős előrelépést jelentett a korábbi olajalapú készítményekhez képest.
Ezzel a technikával tanulmányozta a DNS szerkezetét. Akkoriban úgy gondolták, hogy a nukleotidbázisok (ACGT, adenin, citozin, guanin és timin) a DNS-molekula külső oldalán helyezkednek el, de Stimson megállapította, hogy ezek a szerkezet belsejében vannak. (Ma úgy gondolunk rájuk, mint a spirális létra „fokaira”).
Stimson pályafutása korábbi szakaszában a rákot is tanulmányozta (ez volt az egyik motiváció, amely a DNS tanulmányozásához vezetett). A sebgyógyító hormonokat is tanulmányozta., ez vezetett a ma Preparation-H néven ismert kenőcs kifejlesztéséhez.
Fordította: Judákné Orsolya
Forrás: Vatican Observatory
hirdetés
