Mire emlékeztet minket pünkösd és hogyan tudjuk tovább vinni az ünnep lelkületét? Miként jelenik meg a Szentlélek működése az életünkben, és hogyan tudunk kapcsolódni a harmadik isteni személyhez, ha távol érezzük magunktól? Ezekről és más fontos kérdésekről is mesélt Zirig Kristóf római katolikus pap a 777-nek.
„Pünkösd ünnepe egy egész különleges ünnep volt már a Szentírásban is, arról olvashatunk, hogy együtt imádkozott a tizenkét apostol, Szűz Mária és az asszonyok, amikor kiáradt rájuk a Szentlélek” – vázolta fel a Bibliából ismert történetet Kristóf atya. „Egyes források szerint azért gyűltek össze a zsidók pünkösd napján, hogy megünnepeljék Isten szövetségkötését Mózessel. Más források szerint az első termést ünnepelték ilyenkor, amit a hívek el is hoztak magukkal az ünnepre, majd megosztották azt a szegényekkel. Ami fontos, hogy nagy ünnepről lévén szó, sokan voltak jelen, és kíváncsiságukból fakadóan más népcsoportok is odasereglettek. Ez az alapja annak a helyzetnek, mikor az apostolok kijöttek a teremből, és minden jelenlévő a saját nyelvén hallotta a beszédüket.”
Kristóf atya kifejtette, hogy pünkösd mindannyiunk számára a bérmálkozás ünnepe. „Ezen az ünnepen mi, akik már bérmálkoztunk, visszaemlékezhetünk, és hálát adhatunk azért, hogy a Szentlélek kiáradt ránk, hogy a szentség által nagykorú tagjai lettünk az anyaszentegyháznak. Ugyanakkor pünkösd azoknak is az előrehozott ünnepe, akik még nem kapták meg a bérmálás szentségét, hiszen a Szentlélek ajándékaiból valamilyen formában mindannyian részesülünk. Elsőként akkor, mikor megszületünk, majd mikor megkeresztelnek bennünket, de a harmadik isteni személy ajándékainak teljessége a bérmálásban jön el.”
A Szentlélekkel való együttműködés nem csupán egy nagy, általános boldogságot jelent, hanem konkrétumokban mutatkozik meg az életünkben, ezt jelzik az ajándékai is.
„A Szentlélek egyik ajándéka a jámborság, amely képessé tesz bennünket arra, hogy könnyebben tudjunk az Istenhez fordulni, szívesebben imádkozzunk. Van az a régi, ismert mondás, miszerint az imádság sohasem unalmas, maximum mi emberek tesszük azzá. Ez valóban így van, hiszen az imádság nagy lehetőség. Az Istenhez fordulhatunk, mindenek Tudójával, a Teremtővel megoszthatjuk gondolatainkat és kérdezhetünk Tőle. Útmutatást kaphatunk, betöltődhetünk szeretetével, megtapasztalhatjuk, milyen fontosak vagyunk Neki. Ha ezekbe komolyan belegondolunk, csodálattal töltődik meg a szívünk. A jámborság segít abban, hogy megértsük, mennyire jó az Istenhez kapcsolódni. Vagy beszéljünk a jótanács ajándékáról; az egyházban való felnőtté válásunkhoz megkapjuk külön ezt az ajándékot, hogy bizonyos helyzeteket jobban átlássunk, a mögöttes tartalmakat, a miérteket megértsük, és mindezek alapján jobb tanácsot tudjunk adni azoknak, akik hozzánk fordulnak.” Kristóf atya beszélt bővebben az istenfélelem ajándékáról is.
„Az istenfélelem lelke arra indít bennünket, hogy ne akarjuk az Istent megbántani.
Felébreszti bennünk a lelkiismeret szavát, hogy tegyük a jót, kerüljük a rosszat, hiszen így még jobbak lehetünk Istenhez. De a Szentlélek bármelyik ajándékát nézzük is, láthatjuk, hogy a pünkösdnek összegyűjtő, összekapcsoló, közösségi jellege van.”
Az ünnep elmúltával érdemes elgondolkodnunk azon, hogyan tudjuk tovább vinni pünkösd örömét. „Fontos, hogy ne csak a pünkösdre koncentráljunk, hiszen a liturgiában is benne van, hogy ez az ünnep a húsvéti idő záró ünnepe, az ünnepkör ötvenedik napja. Tekintsünk együtt a két eseményre! Húsvét ünnepe hatalmas öröm, de ha olvassuk a Szentírást, tudjuk, hogy az apostolok, bár megtapasztalták Jézus feltámadását, hitetlenkedtek, még a régi életük felé kacsingattak, nem tudtak olyan nagy bizonyossággal menni és hirdetni az Örömhírt, csakis pünkösd, a Szentlélek eljövetele után.
A Lélek mintegy megerősít bennünket a húsvétban, hogy ne felejtsük el az akkor történteket, bátran emlékezzünk vissza arra, hogy az Úr Jézus milyen nagy kínszenvedést vállalt értünk,
hogy megváltson bennünket, és feltámadt, ezzel reményt adva mindannyiunknak arra, hogy nekünk is van feltámadás.” Mi magunk is tapasztalhatjuk, hogy könnyű belesüppedni a hétköznapokba, és ha nem emlékeztetjük magunkat, könnyen elfelejtjük, hogy oka az örömünknek. „A húsvéti idő végével meghívást kapunk arra, hogy a Szentlélekre bízzuk azt, hogy újra és újra lelkesítse a szívünket, hiszen Krisztus valóban feltámadt, és micsoda boldogság, hogy a megváltás tudatában élhetünk. Ezt a tudatot tudja tovább vinni pünkösd ünnepe.”
Talán az ünnep ellenére is nehézséget okoz számunkra, hogy kapcsolódni tudjunk a Lélekhez. „A Szentlelket sokféleképpen szoktuk megnevezni, maga az Úr Jézus is többféleképpen szól Róla, az Igazság Lelkének vagy a Szeretet Lelkének nevezi. Ezek mind-mind azt mutatják számunkra, hogy a Szentlélek nagyon is megfogható emberi módon. Még ha nem is vagyunk karizmatikusak, nem szeretjük a kezünket a magasba emelni dicsőítő dalok közben, ha nem tartozunk ilyen közösségbe, akkor is megvalósul a Szentlélek működése az életünkben.”
Kristóf atya ezután példákkal folytatta. „Akárhányszor megvigasztalunk valakit, mindig a Szentlélek az, aki bennünk működik. Akárhányszor imára kulcsoljuk a kezünket, és talán nem is tudjuk pontosan, mit akarunk az Istennek mondani, csak azt tudjuk, hogy Hozzá akarunk szólni, akkor a Szentlélek imádkozik bennünk. Ha éppen szégyelljük valamilyen bűnünket, és csak bocsánatot szeretnénk kérni, akkor is a harmadik isteni személy működik közre bennünk.
Gondoljunk a házastársunkra, a barátainkra, a családtagjainkra; az, hogy egyáltalán képesek vagyunk szívből szeretni másokat, magának a Szentléleknek a műve bennünk.
A Szentlélek az Igazság Lelke is, így amikor azt érezzük valamiről, hogy igazságtalan, és azzal szembe kell menni, tenni kell ellene, az is a Szentlélek indíttatása lehet. Azoknak pedig, akik nem érzik a Szentlelket, és úgy tűnik számukra, hogy távol van tőlük, azt tudom tanácsolni, hogy nézzenek körül az életükben, hiszen annyi helyen megtalálható a Lélek! Csak fel kell Őt fedezni.”
hirdetés
