Lesz egy nap, amikor már semmi más nem fog számítani, csak ez az egy. Hogy megtanultunk-e szeretni, amíg itt a Földön éltünk.
Az Istennel való kapcsolatunk abban mérhető meg, ahogy szeretjük az embereket. A szeretet pedig mindig abban mutatkozik meg, amit teszünk.
„Ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, micsoda kegyelem van bennetek?” (Lukács 6:32a)
Szeretni, áldani, segíteni azokat, akik nem tudják ezt viszonozni, azokat, akik erre nem adtak okot, vagy azokat, akik fájdalmat okoztak nekünk, rosszul bántak velünk. Megbocsátani, elengedni mindenkinek mindent, és a szeretet mellett dönteni, újra meg újra. Ez az isteni szeretet. És erre hív minket Isten.
Könnyű? Nem. Iszonyú nehéz alapvetően, mert ehhez túl kell lépnünk saját magunkon, le kell győznünk önmagunkat. Ez egyedül csak Isten szeretete által lehetséges. De minél többet gyakoroljuk ezt, annál könnyebb valójában, annál inkább akarunk így élni, ebben a szeretetben.
A szeretet lefelé megy, felemeli a gyengébbet, a „bűnöst”, odafordul ahhoz is, akihez senki más nem.
Nagylelkű és önfeláldozó. Jézus egész földi életével ezt a szeretetet mutatta be, Ő valódi példát adott nekünk. Csak Általa lehet így élni.
Ez a szeretet töri meg a kemény szívet, ez gyógyítja meg a sebzett lelket. Ez a szeretet soha nem vall kudarcot. Ennek a szeretetnek a gyakorlása, az ebben való járás tesz igazán naggyá, nem a szolgálataink, nem a karrierünk, nem az, amit elértünk vagy felépítettünk ebben az életben. És ennek lesz majd jutalma, amit ettől a szeretettől indíttatva tettünk.
Békéssy Ildikó
hirdetés
