Mi vezetett odáig, hogy egyre többen a német katolikus egyház kiválásától tartanak? Melyek a legfőbb ellentétek a Vatikán és a németek között? Mit mondanak a bajorok? Előfordulhat-e, hogy a Vatikán tesz pontot az ügy végére? Többek között ezekről beszélgett Martí Zoltán Dr. Schattmann Ferenc jogásszal, a téma szakértőjével.
Nyugodtan mondhatjuk, hogy szakavatott szakértője vagy, hiszen nagyon régóta figyeled a német katolikus egyházat. Mi vezetett odáig, hogy most úgy tűnik, a német katolikus egyház egy teljesen különutas történetet visz Rómához képest?
Ez egy hosszú folyamat, 2020-ban kezdődött a szinódusi út, tehát hamarabb, mint a világegyház szintjén. A kiindulópont a kiskorúak és más védtelen személyek sérelmére elkövetett bűncselekmények feltárása volt. Próbálják elérni, hogy ilyen máskor ne fordulhasson elő, és erre építve, egy megelőzési célú megközelítést alkalmazva szeretnék megreformálni az egyházat. Érdemes megidézni Mark Quellet bíborost, aki a püspöki dikasztérium korábbi kongregációnak a leköszönő prefektusa, aki több interjúban az elmúlt hónapokban is jelezte, hogy neki az az érzése, hogy ez a védtelen emberek kapcsán felmerülő probléma jó alapot szolgáltat arra, hogy oda nem illő kérdéseket is tárgyaljanak, és olyan kérdésekben is döntsenek, amelyeknek gyakorlatilag semmi köze nincs a problémához.
Tehát azért, hogy ne lehessen pedofília a német egyházban, elkezdődött egy folyamat, amelynek a végén a fürdővízzel együtt a babát is kihajították?
Igen, legalábbis folyamatban van.
De miért pont a németek? Láthatnánk más nyugati társadalmakat is, hiszen a progresszív gondolkodás nem csak Németországra jellemző, és mégis azt látjuk, hogy a német katolikus egyház valamiért eléggé protest szerepet vállal a katolikus egyházon belül – legalábbis kívülről úgy tűnik.
Ennek azért óriási múltja van a német egyházban, a második világháború óta az egész német társadalom szintjén is van egy általános bűntudat, az átlagosnál nagyobb érzékenység a különböző problémák kezelésére. És nyilvánvalóan Németországban a teológiai oktatás magas színvonalon folyik, ebbe is próbálnak belekapaszkodni. Érdemes a válasz során Walter Kaspert, az idén 90 éves német bíborost is idézni, aki maga is évtizedekig egy német egyházmegyének volt a főpásztora. Ő azt fogalmazta meg, hogy a németek mindig próbálják az igazságot megmondani, és az van, amit ők gondolnak, de a világegyház szintjén azért ezt nem biztos, hogy örömmel látják, hogy meg akarják mondani a tutit, hogy hogy is kell gondolkodni, mi a jövő útja. Természetesen a protestáns hatás is érezhető, hiszen az evangélikus egyház nagymértékben jelen van Németországban.
Az elmúlt hetekben Ferenc pápa megnyilvánulásaiban egyre inkább érezhető, hogy kritikus a német szinódusi úttal kapcsolatban. Tehát az első időszakban próbálta támogatni, aztán amikor kiderült, hogy mi jön ki belőle, egyre kritikusabbá kezdett válni. Több interjúban is mondta, hogy
Németországban van egy nagyon jól működő német evangélikus egyház, nincs szükség egy másodikra.
XVI. Benedek pápa révén a legutóbbi német pápa egy kimondottan konzervatív teológus volt. Hogyan kerül ehhez képest Németország a progresszív, liberális vonalra? Egyáltalán van-e töréspont Németországon belül?
Azt tudni kell, hogy Németországban 27 egyházmegye van. Ezek a magyarországi vagy mondjuk az olaszországi viszonyokhoz képest azért egyrészt nagyobb egyházmegyék területileg. Van több olyan egyházmegye, amelynek több mint egymillió katolikus híve van, másrészt ugye gazdag egyházmegyékről van szó. Na, ezen a rendszeren belül, ahol viszonylag nagyobb tömbben élnek katolikusok, ezek inkább a déli részek, tehát a bajor terület, vagy Baden-Württemberg is, de Észak-Rajna-Vesztfáliában is vannak ilyen területek. Jellemző, hogy ahol egy tömbben katolikusok vannak és kevésbé van protestáns hatás, ott azért konzervatívabbak a főpásztorok. Ezek a mostani folyamatban előjöttek a szavazásokban, hogy kik a progresszívebb beállítottságú főpásztorok, és kik a konzervatívabbak.
Ez azért érdekes, mert ugye Magyarországon is megfigyelhető, hogy nem mindenki a szülővárosában lesz püspök, hanem nagy költözés van, rengeteg püspököt tudnánk mondani, aki az ország egyik felében született, és a másik felében püspök. Ez Németországban is elképzelhető, hogy valaki úgy lesz egy bajor, tehát egy konzervatív egyházmegye püspöke, hogy közben mondjuk protestáns többségű vidékről jön, nem?
Igen. Van erre példa, és ennek meg is van a gyümölcse. Erre jó példa Reinhard Marx bíboros, München és Freising érseke, aki egyébként északnémet származású és beállítottságú személy is. Azért azt tudni kell, hogy nem olyan egyszerűen történik Németországban a püspökök kinevezése, mint mondjuk Magyarországon, mert életben van két konkordátum, kiváltság. Egyrészt a porosz, másrészt a bajor konkordátum, ami nagyban lelassítja a főpásztorok kinevezési folyamatát. Azért az jellemző a bajor egyházmegyékre a münchenin kívül, hogy olyan főpásztoruk van, aki bajor. Tehát van valóban egy ilyen mozgás, de mondjuk a bajor területet ez kevésbé érinti.
Milyen most Róma és a németek viszonya? Illetve kit lehet kiemelni, aki ennek az egész megújulásnak, irányzatnak a vezetője?
Az előbb említett Marx bíboros, aki korábban a Német Püspöki Konferencia elnöke volt, indította meg ezt a folyamatot valamilyen szinten. Mondhatjuk, kicsit a szellemet kiengedte a palackból, és aztán neki lejárt a ciklusa, és az utódja, Georg Bätzing limburgi püspök, aki most a Német Püspöki Konferencia elnöke, viszi tovább ezt az irányzatot.
De ez nemcsak a szűkebb értelemben vett püspöki konferencián múlik, hanem van egy úgynevezett Német Katolikusok Központi Bizottsága. Ez döntő mértékben világiakból álló szervezet, és ezt az egész szinódusi folyamatot, amely három éve megy a német egyházban, a Német Püspöki Konferenciával együttműködve vezetik. Eddig öt közgyűlésük volt.
Ez egy folyamatosan romló kapcsolat Róma és Németország között?
Az utóbbi hónapokban mindenképpen megromlott a kapcsolat közöttük. Ferenc pápáról is érdemes szót ejteni ebben a folyamatban. Három éve kezdődött ez az egész szinódusi út. Körülbelül két évvel ezelőtt a Szentatya a német egyháznak írt saját kezűleg egy apostoli levelet. Ebben hosszasan kifejti, hogy ez a szinódusi szemlélet nagyon fontos dolog, de
a változásoknak a Szentíráson meg a szent hagyományon kell alapulnia, és nem feltétlenül a korszellemhez kell igazodni.
Szóvá tette a Szentatya azóta is, hogy ő nem érzi azt, hogy annyira megfogadták volna a tanácsát. Nem olyan régen egy másik nyilatkozatban azt mondta, hogy ő úgy látja, hogy a szinódusi út elitista megközelítésű, tehát nem a népen alapul és nem a nagyon széleskörű megközelítésen, ahogy egyébként a világszinódusi folyamat megindult, hogy az egyházmegyék összegyűjtötték a javaslataik és alulról jövő kezdeményezés volt, hanem ez egy szűk körnek a javaslata, akik mindenáron reformokat akarnak végrehajtani.
Az egész helyzetről hogyan gondolkodik a Vatikán? Elképzelhető, hogy az asztalra csap, és azt mondja, hogy eddig és ne tovább, vagy kivár?
Nagyon jó kérdés, nem látok bele a vatikáni döntéshozók agyába, a döntési folyamatába. Én azt láttam az elmúlt hónapokban is, hogy megfogalmaztak kemény hangú észrevételeket, de a következő mondat mindig az volt, hogy beszéljük meg ezeket a kérdésköröket, haladjunk tovább,
ne a szakadás legyen ennek a vége, hanem próbáljuk ezeket átbeszélni, az álláspontokat közelíteni egymáshoz.
Nem tudom, hogy ez hogy fog megvalósulni, mert például Bätzing püspök a nyilatkozataiban egyre dühösebb, tehát szerintem egyáltalán nem tekinthető szép, kedves és barátságos hozzáállásnak, hogy a Szentatyáról is úgy nyilatkozott, hogy miért nem mondta ezt el nekünk részletesen a látogatás során, miért a médián keresztül üzenget nekünk.
Tehát van egy probléma, amit most mindenáron keresztül kell nyomni, hogy egy kicsit igazodjunk, formálódjunk a világ kihívásaihoz, és ezáltal vonzóbb legyen az egyház, növekedjen a németországi katolikus hívek száma, de igazából nem tudom, hogy ezt mire alapozva vezetik le. Ők úgy gondolják, hogy a felmerült visszaélési problémák alapján most kinyitjuk a kaput, és megpróbálunk olyan ügyeket keresztülvenni, amitől egyébként népszerűbbé válik a katolikus egyház.
Visszafordítható szerinted ez a folyamat, ami most történik?
Az utolsó pillanatig megvan erre a remény, hogy visszafordítsák, meggondolják magukat. Én kíváncsi leszek arra is, hogy például az előbb említett hét metropolitai szék, érseki székhely közül kettő az üresen áll. Az is elgondolkodtató, hogy mind a kettőnek a főpásztora önszántából lemondott arra hivatkozva, hogy az előttünk álló nagy problémákba már nem szeretnének belemenni, és azt az utódaikra bízzák. És az is kérdés, hogy ezekre a jelentős helyekre ki kerül kinevezésre. Én úgy érzem, hogy azért kicsit kezd bekeményíteni a Vatikán is.
A sajtóban nagyjából úgy jelenik meg a törésvonal, hogy a német katolikus egyház megáldja a melegeket, Róma pedig tiltakozik ez ellen. Hogyan áll a német katolikus egyház a meleg párokhoz?
Ez már egy hosszú évek óta tartó kísérlet, több püspökség eddig is már elrendelte, hogy nyugodtan megáldhatják a meleg párokat, és valóban több német püspök, különösen a bajorok ennek ellenálltak. A most hétvégi közgyűlés is megfogalmazta azt, hogy senkit nem lehet nemi hovatartozása miatt hátrányban részesíteni. Ezt már az első pillanatban, a kisgyermekkorban kell kezdeni: erről is döntés született, hogy
a keresztelési anyakönyvekben, ha a szülő úgy érzi, hogy nem lehet megállapítani a gyermeknek a nemét, akkor nem kell beírni azt, hogy fiú vagy lány, hanem azt kell írni, hogy egyéb.
A másik kérdéskör pedig az, hogy az a nő, aki magát férfinak érzi, ebből következően pappá szentelhető, mert ő férfinak érzi magát.
Lehet, hogy én vagyok túlságosan radikális, de hogyha ilyen vélemények fogalmazódnak meg, akkor Róma miért nem csinálja azt, hogy minden teketóriázás nélkül felfüggeszti ezeket a püspököket? Ez egy diplomáciai óvatosság?
Nyilvánvalóan, amint ez bekövetkezik, tettekben is megnyilvánul, biztos, hogy felfüggesztik ezeket a püspököket. Most szeretnének az összes német egyházmegyében ajánlásokat közzétenni, szabályokat meghatározni az elkövetkezendő egy-két-három évben, hogy az elváltakat és újraházasodottakat, illetve az azonos nemű párokat milyen módon lehetne megáldani. Nyilvánvalóan azzal a megkötéssel, hogy a házasság szentségét nem lehet kiszolgáltatni, így hogyan lehetne más módon megáldani.
A teljes adást itt meghallgathatod:
hirdetés
