Hogyan alakult ki az adventi időszak? Mit jelent az advent szó? Miben más az adventi liturgia? Miért van koszorúnk és mit jelentenek a színek? Többek között ezeket a kérdéseket válaszolja meg vlogjában Fábry Kornél atya, akivel a december 5-i imaestünkön is találkozhattok, hiszen ő tartja majd az elmélkedést.
Mit jelent az advent szó?
Az egyházi év az adventtel kezdődik, amely eljövetelt jelent. Az adventus Domini szókapcsolat egyszerűsödött le, amelynek az eredeti jelentése: az Úr eljövetele. A karácsony előtti várakozásra utal, mely a Megváltó születésében az Úr eljövetelében csúcsosodik ki.
Hogyan alakult ki az adventi időszak?
Kezdetben január 6-ához kötődött, az egyház első évszázadaiban még ezt a napot helyezték előtérbe, ami ma Vízkereszt a római katolikus egyházban. Ezt előzte meg egy háromhetes felkészülési idő. Az 5. században vette át a helyét a december 25-i karácsony, amelyet megelőzött egy hathetes, nagyjából 40 napos böjt, mint ahogy húsvét előtt is van. Ezt váltotta fel később a négyhetes forma. A görögkatolikusok mind a mai napig ezt a 40 napos készületet tartják, mely november 15-ével kezdődik.
Az advent felépítése
A római katolikus advent idejét a karácsonyt megelőző négy vasárnap határozza meg, így legkorábban november 27-én kezdődhet. A négy adventi hetet a vasárnapok vezetik be, így az utolsó lehet rövidebb vagy hosszabb. 2019-ben például az utolsó csak három napig tartott, és máris elérkeztünk Szentestéhez. Idén azonban a lehető leghosszabb lesz, mivel december 24-e szombatra esik.
Liturgia
Az adventi időszak liturgiája két részre oszlik. Az első – függetlenül attól, hogy mikor kezdődött az advent – december 16-ig tart. Ebben a periódusban a szentmisében felolvasott szentírási szakaszok Jézus második eljövetelére utalnak, azaz a parúsziára. Ilyen szempontból mondhatjuk, hogy
állandó várakozásban, adventben élünk, mert várjuk dicsőséges eljövetelét Jézusnak.
December 17-től pedig Jézus első eljövetelét, a betlehemi születést idézik a szentmisében felolvasott olvasmányok, evangéliumok. Az advent liturgikus színe a viola, vagyis a lila. A lila kifejezi a bűnbánatot, a böjtöt és a várakozást is. Az oltárokat kevésbé díszítjük advent idején, és az orgona szerepe is visszafogottabb, csak az énekek kísérésére korlátozódik.
Korábban advent böjti időszak volt. 1956-ig például december 24-én karácsony vigíliáján szigorú böjti napot tartottak. Külön püspöki engedély kellett, hogyha valaki adventben akart esküvőt tartani. Most már advent nem böjti időszak, de az elcsendesedés, a bűnbánat időszaka. Jó elvégezni a szentgyónásunkat, így készülve karácsony ünnepére, illetve lehetőség szerint kevesebbet tévézünk, netezünk, és több időt fordítunk az imádságra.
Az adventi koszorú
A várakozás szinte elengedhetetlen kelléke az adventi koszorú. Ennek a hagyománya szűk 200 évre nyúlik vissza és egy német evangélikus lelkészhez fűződik. Johann Hinrich Wichern 24 gyertyát helyezett el az imatermében, és advent első vasárnapjától kezdve naponta eggyel többet gyújtott meg rajta. A lelkész a gyertyákat egy szekérkerékre helyezte. A történet szerint 20 pirosat és 4 fehéret, és a falakat díszítette fenyőágakkal. Ennek elterjedtebb formája lett a négy gyertyás, fenyőágakkal díszített koszorú, amelyen csak hetente gyújtunk meg egy újabb gyertyát.
A színek jelentése
A templomban azt látjuk, hogy a gyertyák vagy az alattuk levő szalagok közül három lila, egy pedig rózsaszín. A liláról már beszéltünk, a rózsaszín pedig az öröm vasárnapját jelzi. Ez advent harmadik vasárnapja, melyet latinul Gaudete vasárnapnak is hívunk. A nevét a mise kezdő énekének első sorából kapta, mely latinul így hangzik: „Örvendjetek mindig az Úrban!”. Azt az örömöt fejezi ki, hogy nagyon közel van már karácsony, Urunk születésének ünnepe. Ebből az alkalomból misézhetünk rózsaszín miseruhában is. Ennek megfelelően advent harmadik vasárnapján gyújtjuk meg a rózsaszín gyertyát. Ebből következik, hogy a vele szemben levőt gyújtunk meg először advent első vasárnapján. Az első ünnepélyes gyertyagyújtásnak van egy szertartása is, ez rendszerint előeste, a Vigílián szokott megtörténni, amikor a templom teljes sötétségben van és egy gyertyagyújtási ének keretében gyújtjuk meg a gyertyákat. Az ének felszólít bennünket a készületre.
A roráték
Az adventi időszak különlegessége a hajnali, vagyis roráte szentmisék. A roráték hagyománya a 7. századra nyúlik vissza, amikor a karácsony előtti kilencedik naptól kezdve a hajnali szentmisén énekelték a gregorián énekeket. Később, a középkorban alakult ki a négyhetes forma. A vatikáni zsinaton az 1960-as évek közepén kapják meg a rorate misék a saját miseszövegüket.
De miért hívjuk a hajnali miséket rorate szentmisének? Ez is a kezdő énekből kapta az elnevezését, mely így hangzik latinul: Rorate caeli desuper, et nubes pluant justum, azaz „Harmatozzatok magasságos egek és a felhők hozzák az igazat!”. Izajás próféta jövendöléséről van szó, melynek szövege gyakran előkerül az adventi énekekben. A rorate miséket még pirkadat előtt kezdjük, ezért is hívjuk hajnali misének. A Messiásvárásnak és a Mária-tiszteletnek a nép által kedvelt megnyilvánulása ez. Máriával együtt várjuk az ő fiának születését.
Még egy különlegessége van a rorate szentmiséknek és minden adventi misének: nem éneklünk benne dicsőséget. Ezért is visszafogottabb liturgia, hogy
majd karácsonykor az angyalok karával együtt énekeljük: „Dicsőség a magasságban Istennek”.
Másban nem is különbözik a rorate szentmise a többi hétköznapi misétől. Ugyanakkor különleges hangulata van és sokak tapasztalata, hogy az a napjuk egészen más, amit hajnali misével kezdtek.
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás