Egy Olvasónktól gyönyörű vendégírást kaptunk Isten szeretetéről, amely valóban nem fogható semmi máshoz. Az írás minden sora kincseket rejt magában, ha engedjük, hogy a szívünkhöz is szóljon, ne csak az értelmünkhöz.
Szent Pál így ír a korinthusiakhoz írt első levelében: ,,A szeretet türelmes, jóságos. A szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik.” Akkor értettem meg, mi az igazi isteni szeretet, amikor erre az igeversre rátaláltam.
A szeretetet a mai ember az érzelmek szintjére redukálja, a szerelmet pedig isteni szférába emeli.
Én azonban azt gondolom, a szeretet sokkal fontosabb, mint a szerelem. A szerelem egy bivalyerős, átütő érzés, ám hamar elmúlik. Az érzelmeink változnak, elég csupán arra gondolni, amikor megharagszunk valamelyik családtagunkra. A szeretet viszont sokkal több, mint egy érzelem. Azokat a házaspárokat, akik húsz, harminc, negyven, ötven, vagy akár hatvan éve élnek együtt, nem a szerelem tartotta össze. Lehet, hogy a szerelem vitte el őket az oltárig, de a szeretet volt az, ami összetartotta őket.
hirdetésA szeretet szónak az én szememben a hűség, a kitartás, a tisztelet a szinonimái.
Ezek azok a legfontosabb dolgok, amik a házastársakat összetartják – de egyik sem csak az érzelmekből származik. És ha mi, esendő, bűnös emberek képesek vagyunk ilyenre, akkor a Jóisten, aki tökéletes, és nagyobb mindnyájunknál, hogy ne lenne képes? Sokszor felfoghatatlan számomra, hogy mennyire szeret minket. Hogy még most, annyi vérontás, annyi bűn, annyi elfordulás után is megtartott minket. Pedig végtelen ereje van, elpusztíthatna minden egyes embert a Földön. De nem teszi. Mert szeret minket.
Igen, most, ebben a Covid, a háború, az infláció miatt gyakran kilátástalan helyzetben is szeret minket. Úgy, ahogy Szent Pál leírta. Pontosan úgy. Számomra ez a felfoghatatlan szeretet. Semmihez sem hasonlítható. Ő az, aki jobban ismer, mint én saját magamat. Ő az, aki lenézett a teremtett világra, és azt mondta, szükség van itt rám. Ez valahányszor eszembe jut, könnybe lábad a szemem. Ő mondta, hogy szükség van rám! Ő, a világmindenség teremtője. Ezek után hogy tudnám utálni magam? Hogy aggódnék azon, hogy nem találom azt, amiben tehetséges vagyok? Hogy hinnék az emberek szavának? Ő mondta. És az Ő szavát senki nem vonhatja kétségbe.
Ő mindenkit hív. Mindenkit. Annyira elszomorító, hogy sokan tagadják a létét is. De Ő ezeket az embereket is szereti. Ezeket az embereket is hívja. Hozzá bárki odamehet, senkit nem küld el. Meghallgat, megsegít, támogat. Neki van egy terve számomra és mindenki számára. Ez az, amit soha, senki nem gátolhat meg. Azért vagyok itt, hogy teljesítsem az Ő akaratát. Ez a legfőbb vágyam.
Nemrégiben gitáros szentmisét néztem, és az egyik dal egyik sora rendkívül megfogott. Így hangzott: „Uralkodsz hullámok habjain”. Sokszor hallottam már ezt a dalt, de tegnap este értettem meg igazán. Most minden hullámzik körülöttünk. Hullámok vannak a társadalomban, a politikában, a nemzetek között. Nem is látunk ki a hullámokból. De Isten uralkodik rajtuk. Mégpedig végtelen szeretettel uralkodik rajtuk. Sokszor hajlamos vagyok ezt elfelejteni, de amikor eszembe jut, végtelen nyugalom lesz úrrá rajtam. Igen, Ő megoldja. Igen, Ő látja a kiutat. Igen, ez az egész az Ő tökéletes tervének a része. Igen, Ő vissza fog adni nekünk mindent, amit a sátán ellopott. Igen, Ő még most is szeret minket.
Azt hiszem, nem tehetünk mást: minden egyes alkalommal boruljunk le, és adjunk hálát Neki. Mert itt van. Mert megért. Mert segít. Mert szeret.
Az isteni szeretetet nem lehet hasonlítani semmihez. Örüljünk, amiért mi is megpróbálhatjuk eszerint élni az életünket, és hálálkodjunk, amiért az Ő végtelen szeretetét nap mint nap megtapasztalhatjuk.
Pászti Anna
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás