Létezik sebektől mentes ember? Hogyan lehetnék képes imádkozni azért, aki megsebzett? Lehet haragudni Istenre? Többek között ezekre a kérdésekre válaszolt Nagy Bálint jezsuita atya a Montserrat jezsuita vlog legújabb, Párbeszéd című adásában.
Van ezen a világon teljesen ép, lelki sérülésektől mentes ember?
Szerintem nincs. Ha tanulunk, haladunk az életben, akkor hibázni fogunk, sebeket kapunk és adunk. Az egészség nem egyenlő a sebzetlenséggel, hanem a folyamatos gyógyulás és növekedés következménye. Az egésszé válást ajándékba kapjuk, ahogy haladunk a megváltásunk útján.
Hogyan lehet nekiállni az ellenem vétkezőkért való imádkozásnak?
Egyedül nehéz megbocsátani, ezt kérni érdemes Istentől. Senkinek nem megy könnyen, hogy szeresse az ellenségeit, de van egy meghívásunk az ebben való növekedésre. Azokra nézünk, akik bennünket bántottak vagy azt keressük, hol van a gyógyulás? Ha a figyelmem Isten jelenlétére fordítom, akkor könnyebben haladok a megbocsátás útján.
Sokan mondják, hogy az idő begyógyítja a sebeket. Szükséges akkor egyáltalán megbocsátani?
Nem minden sebre igaz, hogy be tud gyógyulni pusztán az idő múlása miatt. Ha nem tudok megbocsátani, az érzések feljönnek újra és újra, ahol fájdalmat okoztak nekem, vagy akár én másoknak. Ezektől az érzésektől nem kell megijedni, ezeknek helye van. Istennel átmegyünk ezeken a dolgokon, amelyek megváltásra szorulnak. Nekem sokat segített Edith Eva Eger holokauszttúlélő A döntés című könyve, amelyben azt írja, ha nem bocsátasz meg, akkor örökre összekötöd az életed azzal, aki fájdalmat okozott neked.
A megbocsátás nem pusztán jámbor cselekedet, hanem mintha alapvető szükséglete lenne az embernek, a szabadságunk feltétele.
Az Úr is vágyik arra, hogy tudj szabad lenni, tudj egészen élni, nem csak félig. Az egész életem nagyobb biztonságba kerül, ha a fájdalmaim, hibáim, sebeim odaadom Istennek.
Értelmet adhat-e a konfliktusnak, tanulhat-e a másik fél a félreértésből, ha az orra alá dörgölöm a hibáit?
Egy jó párkapcsolatban is megtörténik, hogy a társad visszajelzést ad neked. Az a tapasztalatom, hogy a visszajelzést akkor tudom elfogadni, ha szeretettel adják. Akkor reagálok jól az engem ért váratlan helyzetekre, akár támadásokra, ha lelkileg jól vagyok. Nekem nagy segítséget ad Jézus szemlélése: ahogy az evangéliumokban Őt látom, ahogyan Ő viszonyul igazságtalansághoz, ahogyan Ő reagál a bántásokra.
A megbocsátáshoz mindig két fél kell?
Igen: te és az Isten. De ha a sebzett és a sebző viszonyára gondolunk, akkor nem kell két fél hozzá. Mi van akkor, ha az aki megbántott, már nem él? Mi van akkor, ha nem képes beismerni a tettét? A hitünk szerint nem kell egyedül megbocsátanunk, hanem itt van velünk az az Isten, aki átment a bántásokon értünk és ismeri a megbocsátás folyamatát.
Mit tehetek, ha a sebet nem én okoztam magamnak és nem is más, hanem a helyzet szülte? (Pl. ha valaki egy természeti katasztrófa áldozata lesz vagy egy leendő édesanya elvetél)
Vannak nagyon kemény élethelyzetek, ahol a legőszintébb válasz, hogy elnémulnak a szavak, nem értjük. Minden emberi szó kevés, nem fair okoskodni, maradnak a könnyek, az értetlenség. Papként is nehéz, amikor ilyen helyzetekkel találkozom. Eltemetni egy csecsemőt vagy ott állni egy ártatlan ember szenvedése mellett – nem értem. De tudhatjuk, hogy ezekben a helyzetekben Isten ott van mellettünk, velünk és Neki is fáj.
Isten egyszerre a teremtő és mindenható Isten, és egyszerre az, aki rád bízza, kiszolgáltatja önmagát, aki gyenge – ezt Jézus keresztre feszítésekor látjuk.
Lehet haragudni Istenre?
Persze, hogy lehet. Alapérzésünk, hogy „miért engedted meg, hogy ez történjen?” – a Zsoltárokban is sok ilyet olvasunk. Fontos, hogy merjünk érezni, merjünk őszinték lenni. De ez nem a vége a folyamatnak, hanem az eleje. Azáltal, hogy kimondjuk istennek az érzéseinket, lesz terünk arra, hogy lássuk, ami Felőle érkezik. Tényleg bántani akart, megsebezni? Eljutunk oda lelkileg, hogy Isten tényleg jó, Ő átmegy velünk a tragédiákon, életünk nehéz helyzetein. A hitünk az, hogy miután átkísért ezeken, jönni fog a megoldás, a megváltás, a feltámadás.
Még nem érkezett hozzászólás