Évekkel ezelőtt jelent meg az Egyetemisták imakönyve, mely sok témát lefedve tartalmaz verseket, elmélkedéseket és imákat, a fiatal korosztályt megcélozva. Az alább olvasható ima a nemrégiben elhunyt Pákozdi István atyától származik. Különleges fohász ez, mivel nem csupán kéréseket tartalmaz, de kifejezi a szerelem szépségét, és ebben a szépségben rejlő lehetőségeket is.
Szerelmesek imája
“Ilyen helyzetben ritkán van az ember. Egyszerre izgató, nyugtató, felemelő és mélységek fölött vezető. Legszívesebben csak egymáshoz szólnánk, nem akarunk azonban elfeledni Téged, Urunk, aki úgy teremtettél meg minket, hogy ilyen erős vonzalommal forduljunk egymás felé. Köszönjük neked ezt az érzést, ezt a térből és időből kiemelő “rózsaszínű ködöt”! Hasonló ez a tábor-hegyi megdicsőüléshez vagy az égő csipkebokorhoz: jó itt lennünk… lángol a testünk, a lelkünk…
Óvd, Urunk, szerelmünket a túlzásoktól, az elhamarkodottságtól, a türelmetlenségtől, az önzéstől! Meg ne feledkezzünk a legszebb pillanatok között sem hatalmas felelősségünkről! Óvj meg bennünket attól, hogy kiüresedjünk, hogy tönkremenjen a szeretetünk! Adj elénk lépésről lépésre teendőket, mások felé fordító küldetést, élményeket, amelyekbe kölcsönösen kapcsolódhatunk; add, hogy amíg egymás szemébe pillantunk, tudjunk közösen egy irányba is nézni; előre, Feléd, közös jövőnk, házasságunk, családunk jövője felé…
Add, hogy egymást akarjuk boldoggá tenni, még jobban megismerni, a nehézségeket együtt átélni, egymást segíteni, amiben a másik gyenge, abban erősnek maradni! Áldd meg Urunk szerelmünket, szeretetünket, odaadásunkat! Ámen.”
Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!
1 Komment
Kedves 777!
A fent említett Egyetemisták imakönyve elérhető még valahol? Szeretnék még egy példányt belőle és eddig nem találtam, tudnátok ebben segíteni? Köszönettel!