Csak egy darab papír? Mit ad a házasság két embernek? Szerkesztőink tollat ragadtak és személyes tapasztalataikon keresztül osztották meg gondolataikat.
Stibrányiné Harmati Dóra:
Ez az első Házasság Hete, melyet házasként éltem át. Próbáltam megvizsgálni: mi változott? Mit adott nekem/nekünk a házasság? Ha belegondolok, valahol elképesztő, hogy pár éve még nem is ismertük egymást, most viszont el nem tudnánk képzelni az életünket a másik nélkül. Eddigi éveinkhez képest rövid ideje vagyunk együtt, de mégis az első pillanattól fogva: mintha mindig is ismertük volna egymást. A házasság előtt rengeteg kérdés kavargott bennünk, melyeket természetes módon kellett letisztáznunk magunkban és egymás között is. Kezdeti idegességünk csodálatos módon oldódott fel a házasságban. A legbiztosabb pontja lettünk egymás életének, és tudom, hogy egyre csodálatosabban fog mélyülni ez a bizalom és őszinte kitárulkozás.
Házasnak lenni jó! Nemhogy jó, hanem fantasztikus!
Minden egyes vita hozzánk tesz valamit: tanuljuk a megbocsátást, a bocsánatkérést, és megküzdünk saját nehéz természetünkkel is, mert boldoggá akarjuk tenni egymást. Nem tudom még, milyen viharokat hoz számunkra a jövő, de abban biztos vagyok, hogy együtt fogunk rajtuk átmenni!
hirdetésLábánné Hollai Katalin:
Számomra a házasság mind a mai napig azt jelenti, amit az élő Istenre tett eskümmel kimondtam. Tamást, akinek Isten színe előtt a kezét fogtam, szeretem. Szeretetből mentem hozzá, Isten törvénye szerint feleségül. Megfogadtam, hogy hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrök, vele szenvedek, és őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomig vagy holtáig, hitetlenül el nem hagyom, hanem teljes életemben hűséges segítőtársa leszek. Az eskü minden szavát külön hangsúlyosnak éreztem akkor, és most, bő 7 évvel később végiggondolva sem tudnám szebben megfogalmazni a házasságunk dinamikáját. Pontosan így van minden, ahogy megfogadtuk. Tűrünk, szeretünk, hiszünk.
Hortobágyi Tibor:
Emlékszem, viszonylag friss házasként – még nem múltunk el egyévesek – egy kollégámmal beszélgettem a házasságról. Ő elmondta, hogy miért tartja feleslegesnek és érdeklődött, hogy mi miért döntöttünk úgy húszas éveink elején, hogy ilyenformán elköteleződünk. „Hiszen a házasság csupán egy papír” – hangzott tőle az elcsépelt szlogen. Mégis nagyon fontos kérdéskört vetett fel. Vajon miért fontos a házasság a mai világunkban?
Keresztény közegben azért nem kell bizonygatnunk, hogy nem csupán egy darab papírról van szó, hanem ennél sokkal többről. Egy életre szóló szeretetszövetségről, amelyet Isten pecsételt meg. De mégis mit tudunk mondani azoknak, akik ezt a keresztény szemléletet nem tudják átérezni? Azt is sűrűn szoktuk hallani, hogy „a házasság egy életre szóló kaland”. Aki látott már kalandfilmet, tudhatja, hogy általában a főszereplő sok nehéz helyzeten megy keresztül, mígnem a végén általában megoldja a megoldhatatlant is.
Bár a filmek többsége alapján hihetnénk azt, hogy a házasság olyan, mint egy romantikus film, azonban a valóságban vannak olyan periódusok, amelyek a kapcsolatot erőpróbák elé állíthatják.
Ezért sokkal inkább hasonlítanám egy kalandfilmhez. Ezektől az akadályoktól viszont nem szabad megijedni, mert az a szerencse, hogy ketten – sőt hárman – vagyunk, akik közösen tehetünk a megoldásért. Ugyanis házastársunk mellett Isten is segít bennünket és abban biztosak lehetünk, hogy ha Ő megpecsételte a házasságunkat, akkor Neki az is a célja, hogy egész életünk során támogasson minket. Ezért nem csupán egy darab papír a házasság! És még valami, amit fontosnak tartok kiemelni: nincs korai és kései házasság. Mindannyian mások vagyunk, és lehet, hogy hamarabb, vagy esetleg később találjuk meg életünk párját. A lényeg, hogy bízzuk Istenre magunkat, hogy Ő a legjobbat szeretné nekünk. Imádkozzunk házastársunkért Őhozzá!
hirdetés
