2021 augusztusában megjelent egy Netflixes film, a Pray away (Istennel a vágy ellen), ami egy olyan keresztény szervezetet mutat be, melynek célja a homoszexuális irányultság megváltoztatása. A filmben a közösség több korábbi vezetője is vall arról, hogy az azonos neműek iránt érzett vágyuk valójában sosem múlt el, és hogy ma már bánják, hogy népszerűsítették azt a gondolatot, miszerint a szexuális irányultság megváltoztatható. Mit gondoljunk keresztényként erről a filmről, illetve a hasonló terápiákról? A Shoeshine interjút készített egy névtelenséget kérő pszichológussal, aki beszélt a film pozitívumairól és hiányosságairól, a terápiás lehetőségekről és korlátokról, valamint az Egyház és a keresztények feladatáról. Az interjú legérdekesebb kérdéseit és válaszait szemlézzük.
„Szerinted röviden miről szól a film?
Azt közvetíti, hogy a homoszexualitás tuti veled született. (…) Tehát aki meleg, az meleg marad, mindig is tudott róla, maximum tagadta egy ideig, és ezt fogadja el mindenki. Azonban ami szerintem fontos, hogy nem a hit vagy a kereszténység ellen szól, hanem az egyház rigid szabályrendszerét bírálja.
Ha szakember szemmel nézed, akkor mit szólsz hozzá?
hirdetésKettős, mert én „középen állok”, ha lehet így mondani. Nagyon nem szeretem azt a keresztény hozzáállást, ami azt mondja, hogy azért, mert bizonyos emberek tudnak változni a homoszexualitásból terápia útján, minden meleg képes erre. Azaz minden melegnek csak a saját döntésén múlik, hogy megváltozik-e. Ha nem változik, akkor majd elkárhozik. Ez egy nagyon kemény, kirekesztő hozzáállás.
Ugyanakkor nem is úgy van, ahogy a film mutatja be, hogy a terápia vagy az önmegtartóztatás csak olyan elfojtásokat eredményezhet, amik végül öngyilkossághoz vezetnek.
Van most ilyen szexuális irányultságot váltó terápia?
Nem, nincs. A polarizáció nem ott van, hogy bizonyos szakemberek meg akarják változtatni valaki orientációját, mások meg nem. Inkább ott van a választóvonal, hogy vannak, akik a szexuális fluiditást érvényesnek tartják, el tudják képzelni, hogy az orientáció tud változni spontán módon egy terápia során homoból heteroba, és vannak, akik erősebbnek gondolják a veleszületettséget, és ezért minden, a heteroszexualitás felé való mozdulás mögött káros elfojtásokat és a társadalmi normáknak való megfelelést látnak.
Vannak összemosások a filmben?
Vannak, persze. Először is összemossák, hogy mi ez az egész irányzat. A „reintegratív terápiának” (ez a Nicolosihoz tartozó terápiás irányzat, maga Nicolosi is feltűnik a filmben, ő terapeuta a bejátszott terápiás részletben) semmi köze a filmben látott konverziós terápiához. Akik napjainkban szakemberként azt gondolják, hogy van olyan homoszexualitás, ami meg tud változni, azok nem gondolják azt, hogy átnevelhető bárki, és azt sem, hogy ez minden esetben működik.
A keresztényeknek fontos lenne megérteni, hogy igenis vannak melegek, élnek párkapcsolatokban, mert mindannyiunknak elemi vágya a kapcsolódás.
Ebben sérülünk és ebben gyógyulunk. De ugyanúgy, ahogy a heteroszexuálisoknál sem jó minden párkapcsolat, úgy a melegeknél sem (köztük magasabb az aránya a rövid távon működő, nagyon nehéz kapcsolatoknak, mert a kapcsolati sérülések is nagyobb arányban vannak jelen.)
Szerintem az lenne a kulcs, hogy legyen az is elfogadott és lehessen arról is beszélni, hogy van olyan, aki megváltozott és heteroszexuálisként él. Ők jelenleg a legkisebb szexuális kisebbség.
Ha úgy gondoljuk, hogy el kell fogadni mindent és mindenkit, akkor nekik is jár a tisztelet és az elfogadás. A szexuális orientáció kérdésében azt tartom fontosnak, hogy a fluiditást elfogadjuk, és a kamaszok például attól, hogy vannak gondolataik, vágyaik vagy esetleg tapasztalatuk is homoszexuális kapcsolatból, ne gondolják úgy, hogy most már mindig homoszexuálisok lesznek. Az lenne fontos, hogy megértsék a saját életük, mit, miért csinálnak, mit várnak tőle, mit ad és mit nem: ez hitelességet, határozottságot és meggyőződést eredményez.
Mondjunk valami pozitívumot is a filmről, mert nagyon egyoldalú lesz akkor ez is.
Az első, hogy nem hitellenes. Azt nem mondja, hogy attól, hogy meleg vagy, nem lehetsz hívő. A filmben bemutatott egyik leszbikus pár számára kifejezetten fontos a hitük, gyakorolják is. Ez szép dolog szerintem, hogy ebben nem sematizál. A másik pedig, ami a film javára írható, az a biszex családanya története. Nem mondja, hogy ő nem leszbikus, de úgy döntött, hogy benne marad a hetero kapcsolatában. Ez szerintem nagyon fontos, hogy ő tudott dönteni. Ugyanolyan állapot ez, mint egy megcsalás lehetősége. Nyilván vannak kísértései, de úgy dönt, hogy ő benne marad abban a kapcsolatban és nem megerőszakoltan, hanem tudatosan, a családjáért, a gyerekeiért. Ez a fajta önmegtartóztatás minden hosszútávú kapcsolatban benne van.”
A teljes interjút ide kattintva tudod elolvasni!
Forrás: shoeshine.hu
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás