Gyerekkorában nem tudta elfogadni, hogy mozgássérült, aztán egy sportélmény megváltoztatott benne dolgokat. Azóta pedig paralimpiai résztvevőnek mondhatja magát Oláh Attila, a Kézdivásárhelyről származó kerékpáros, akivel a Képmás készített hosszabb interjút. Ennek legizgalmasabb részeit szemlézzük!
Oláh Attiláról csak a születését követően derült ki, hogy mozgássérült lesz, ugyanis az anyaméhben ikertestvére nyomta a bal lábát, ezért a csontképződés során nem fejlődött ki a térdrész és a felső combrész, csak a lábfej. Ráadásul ikertestvére a születést követően egy nappal meghalt agyvérzésben, így egyedüli gyerekként nőtt fel.
„Én mindig szégyelltem magam az emberek előtt, bántott, hogy annyira megbámulnak az utcán. A szüleim is úgy voltak vele, hogy inkább nem mutatják, milyen probléma van a lábammal, ezért nem mentünk olyan helyekre, ahol ezt észrevehették. Ha mégis elmentünk strandra vagy olyan helyre, ahol le kellett húzni a hosszú nadrágot, akkor az emberek szeme rajtam maradt. Ez rosszul érintett. Alapjáraton viszont sokan csak annyit láttak, hogy sántítok, nem tudhatták, hogy protézisem van” – árulta el a Képmásnak adott interjújában.
Gyerekként sokszor csúfolták az iskolában és barátai is többször cserbenhagyták, pedig nagyon szeretett focizni velük. Felnőttként viszont már teljesen másként látja a dolgokat.
„Huszonegy év kellett ahhoz, hogy el tudjam fogadni, mozgássérült vagyok, és hogy nekem soha az életben nem fog kinőni a lábam. Eldöntöttem, hogy másként fogok gondolkodni.
Nem fog érdekelni, mit gondolnak rólam az emberek, az sem, ha megbámulnak vagy ha sértő szavakat mondanak. Egyszerűen nem veszem őket figyelembe.”
Még 2010 szeptemberében Belgrádban vett részt egy kerékpárversenyen, ahol négyszáz mozgássérült sportoló indult, és ez a felismerés, hogy mennyien tudnak így is sportolni, megváltoztatta a gondolkodását.
Ez pedig annyira jól sikerült, hogy 2012-ben csupán egy adminisztrációs hiba miatt maradt le a londoni paralimpiáról. Bár ez nagy törés volt számára és a visszavonuláson is elgondolkodott. Másfél hónapos kihagyás után végül megcélozta a riói játékokat, ahova már ki is jutott. Azonban ez sem volt zökkenőmentes számára.
„A kihagyás után elkezdtem szponzorokat keresni a biztos kijutáshoz, sokat edzettem, részt vettem világbajnokságokon, Európa-kupákon, világkupákon. 2015-ben összesen 11 ezer km-t bicikliztem, viszont ez az intenzív felkészülés az egészségem kárára ment, szinte havonta kórházba kerültem. Többször is műtöttek veseproblémák miatt, ráadásul a műtétek után komplikációk léptek fel, ezeket vesegyulladások sorozata követte. A kiutazás előtt egy héttel ismét kaptam egy fertőzést, megint kórházba kerültem. Az orvosok azt mondták, nem utazhatok el, mert ez most tényleg komoly gyulladás, és legalább három hétig nem is biciklizhetek. Fejben már megírtam a támogatóimnak és a követőimnek, hogy le kell mondanom Rióról és az álmomról. De szerencsére voltak olyan személyek mellettem, akik biztattak, hogy ne adjam fel ilyen könnyen, próbáljam meg, merjek kockáztatni. Másnap beszéltem az orvosokkal, hogy saját felelősségemre elhagyom a kórházat. Péntek délután öt órakor kiengedtek, és másnap hajnali négy órakor már mentünk a bukaresti repülőtérre.”
Bár a versenyek során fájdalomcsillapítókkal és antibiotikumokkal kellett rajthoz állnia a paralimpián, de mindhárom számát befejezte és legjobb eredményeként a 14. helyen ért célba a parakerékpáros. Bár a tokiói paralimpiáról betegsége miatt le kellett mondani, így is megtalálta a motivációt életében, ráadásul tavaly nyár óta apukaként is fontos kihívások várnak rá.
Itt olvasható el a teljes interjú, amelyben Attila azt is elárulta, hogy mire a legbüszkébb elért sikerei közül.
Forrás: Képmás
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás