„Bármerre mozgok a világban, számos esetben hallom lányoktól, de sokszor fiúktól is, hogy nekünk keresztényként nehezebb párt találnunk. Szüntelenül visszhangzik a fülemben a fájdalmas kérdés, amelyet legalább egyszer mindannyian feltettünk már magunknak: hol vannak a rendes fiúk/ rendes lányok?” Fogadjátok szeretettel Csenge remek vendégírását!
Igaz, hogy keresztényként valóban egy kicsit szűkebb lehet a merítés, de tényleg ilyen nehéz lenne? Talán mégsem olyan rossz a helyzet, sőt. Számtalanszor fordult meg bennem a gondolat: lehet, hogy mi csinálunk valamit rosszul? Így hát úgy döntöttem, igyekszem összeszedni azokat a „típushibákat”, amelyeket keresztényként elkövethetünk a párkeresés során:
- Az „Igazit” keresem
Talán elsősorban a hollywoodi romantikus filmek az oka, de sokunkban elevenen él a kép, hogy az igazit kell keresnünk. Él valahol egy férfi vagy egy nő és mi csak vele lehetünk boldogok. Isten őt nekünk teremtette és tökéletesen passzol hozzánk. Sajnos, vagy inkább szerencsére ez nem így van. Számos olyan ember van itt a földön, akikkel kemény munka árán valóban egy életen át boldogok lehetünk, de a kemény munka kikerülhetetlen. Minden kapcsolaton kell dolgozni és ez nem azt jelenti, hogy nem ő az igazi. Persze van olyan, amikor semmiképp sem megy az összecsiszolódás, de valamennyit mindannyiunknak vállalnia kell. Igazivá válni kell, mindkettőnknek, a másik számára.
- Majd Isten elvezeti hozzám, akit nekem szánt
Hiszem, hogy Isten valóban tevékenykedik az életünkben és keresztezi az utunkat olyan emberekkel, akikkel boldogok lehetünk, de az esélyt nekünk kell megadni, nem szemlélhetjük kívülállóként az eseményeket. Ha úgy mész végig a metrón, hogy fel sem tekintesz, nehezen veszed észre a srácot, aki már két megálló óta próbál megszólítani. És bizony bátorítani sem árt a másikat: persze, elsősorban a fiúké a kezdeményezés, de lányok, egy kedves mosollyal azért bátoríthatjuk őket. Fiúk, ti pedig ne feledjétek: a kezdeményezés vonzó és hamar levesz minket a lábunkról!
hirdetés- Túl magas elvárások
Számtalanszor tapasztaltam, a saját életemben is, hogy szinte megugorhatatlan elvárásokat támasztunk a másik ember felé. Hiányoljuk a rendes fiút/ lányt, majd ha találunk egyet, akkor jövünk az elvárásainkkal: legyen jóképű, szőke, kék szemű, deltás, okos, beszéljen 2 nyelven, gondolkozzon mindenben úgy, mint én, stb. Ilyenkor érdemes magunkba nézni: vajon amiket elvárunk a másiktól, azokban mi hogyan teljesítünk? Nem azt mondom, hogy nem lehetnek elvárásaink a másikkal szemben, hiszen egy egész életre keresünk társat, bizonyos értelemben ez szükséges is. De fontos, hogy ne tápláljunk illúziókat a tökéletes társról. Egyetlen ember létezett, aki tökéletes volt a maga emberségében: Jézus Krisztus. De annak, aki az Ő jegyese akar lenni, más kihívásokkal kell szembenéznie.
- Ha szeret, akkor úgy fogad el, ahogy vagyok
Én ilyen vagyok, fogadjon el olyannak amilyen vagyok! Nem fogok senki kedvéért megváltozni! Ez bizonyos tekintetben igaz is, hiszen a szeretet elfogadó, nem nézi a másik rossz tulajdonságait, ha szeretünk valakit, a hibáival együtt szeretjük. Azonban ez nem mentesít minket az önnevelés alól, hogy napról napra fejlődjünk mind a személyiségünkben, mind a kapcsolatunkban, hogy törekedjünk arra, hogy igazi társává legyünk a másiknak. Nem hagyhatjuk el magunkat.
- Nincs meg a szikra
Sokszor azt gondoljuk, hogy ha nincs meg a vonzalom első pillantásra, a komoly kapcsolat eleve halálra van ítélve. Előfordul természetesen, hogy azonnal érezzük, hogy az adott illetővel nem kerülhet sor romantikus kapcsolatra, de nagyon sok esetben a kezdeti „semlegesség” még hasznunkra is válhat. Ha nem kerít azonnal hatalmába a fizikai vonzalom, van esélyünk megismerni a másik valódi személyiségét és alkalomadtán akár abba a csodálatos emberi lénybe beleszeretni, akinek őt Isten valójában teremtette. Míg, ha azonnal elvakít a vágyakozás, a fejünkben formált ideál mellett könnyen szem elől téveszthetjük a valódi embert.
- Majd megtérítem
Sajnos nem fogjuk. Persze, Isten választhat az eszközéül minket, hogy megszólítsa őt, de mi önerőből nem fogjuk megtéríteni. Imádkozni viszont imádkozhatunk érte. Viszont, ha ettől tesszük függővé a kapcsolatot, ő pedig eljár templomba, de csak a kedvünkért, becsapjuk magunkat. Számos házasságot ismerek, melyben az egyik fél nem keresztény és mégis működik, viszont ha ilyen kapcsolatra adjuk a fejünket, számolnunk kell vele, hogy lehet, hogy a társunk a hitünkben nem lesz a társunk.
Mi az, amit viszont mindenképpen meg kell tennünk? Imádkozni. Minden nap imádkozzunk a jövendőbelinkért, akár ismerjük, akár nem. Kérjük Istent, hogy őrizze meg őt az igaz ösvényen, egyengesse az útját, és kérjük, hogy készítsen fel minket is a találkozásra. Formáljon bennünket igazivá a számára, hogy krisztusi szeretettel szerethessük és olyan gyönyörűnek láthassuk, mint amilyennek Isten megteremtette.
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás