Nem oldják fel az evangélikusok a március 14-én meghozott korlátozásokat, így továbbra sem lehet nyilvános istentiszteleteket tartani – erről adott ki közleményt a Magyarországi Evangélikus Egyház három püspöke.
Kedves Testvérek!
Immár hét hete, hogy arra kellett kérnünk gyülekezeteinket, hogy a Covid-19 koronavírus-járványra tekintettel ne tartsanak nyilvános istentiszteleteket és egyéb alkalmakat. Köszönjük, hogy komolyan vettétek akkori útmutatásunkat és folyamatos tájékoztatásunkat. Annak is szívből örülünk, és azért is köszönetet mondunk, hogy lelkipásztoraink az elmúlt időszakban milyen odaadóan és innovatív módon keresték az ige hirdetésének és a hívek lelkigondozásának hatékony formáit. Meggyőződésünk, hogy olyan tudás birtokába kerültünk, amellyel a járvány reménybeli elmúltával is élni tudunk majd, és ezáltal is mind több embert meg tudunk nyerni Isten országa ügyének.
Természetesen mindnyájan nagyon vágyódunk már a személyes találkozásra és arra, hogy híveinkkel templomi közösségben is együtt legyünk. Urunknak kell hálát adnunk, hogy ő az ilyen próbás körülmények között is gondoskodik a legfontosabbról, az igeszolgálatról. Változatlanul érvényes az apostoli buzdítás: „hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő” (2Tim 4,2). Most az alkalmatlan időkben kell ezt a szolgálatunkat betölteni, ám oly módon, hogy „az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk” (Róm 15,1). Hitünk lényegéhez tartozik felebarátaink egészségének óvása. Isten nem vakhitet ad nekünk, hanem azt a meggyőződést, hogy küldetésünket felelősen kell betölteni. Ha egyházi gyakorlatunkból sok mindent csak bizonyos önkorlátozással és fájdalmas lemondással tudunk is megélni, ezt mások élete védelmében vállalni kell. Az egészségügyi szakemberek szerint a veszély még korántsem múlt el, sőt a sok embert megmozgató nyilvános alkalmak révén csak növekedhet. Ezért arra kérjük híveinket, hogy változatlanul tekintsék érvényesnek március 14-i kérésünket arra vonatkozóan, hogy az evangélikus gyülekezetekben ne tartsanak templomi istentiszteleteket és egyéb, hétközi alkalmakat a gyülekezeti tagok fizikai jelenlétével. Legyen egyértelmű: ezzel a fájdalmas lemondással életeket menthetünk! A történéseket folyamatosan nyomon követjük, és amint a közösségi kapcsolattartás biztonságosabbá válik, annak megfelelő útmutatást fogunk adni.
A korábbihoz hasonlóan azt kérjük, hogy a konfirmációi alkalmakat későbbi időre, jó eséllyel őszre halasszák, illetve kérjük a nyárra tervezett ifjúsági és gyermektáborok lemondását is.
Továbbra is segítsük egymást! A lelkészek a nekik adott kegyelem mértéke szerint a híveket, egyik gyülekezet a másikat. Osszuk meg egymással a jó tapasztalatokat! Ne engedjük, hogy Isten igéje és a vigasztalás szava elnémuljon gyülekezeteinkben és evangélikus intézményeinkben! Erősödjön bennünk a vágy az úrvacsorai közösségre, hogy amikor majd lehetővé válik, akkor annál nagyobb örömmel éljünk a szentséggel! Tartsuk fenn azokat a digitális és hagyományos formákat, amelyekkel meg tudjuk szólaltani az igét! Május 10-től, Cantate vasárnapjától kezdve országos egyházi szerkesztésben további istentiszteleteket és hétközi alkalmakat sugárzunk különböző médiafelületeken.
Kérünk mindenkit, hogy továbbra is hordozza imádságban a betegeket, az orvosokat és az ápolókat! Ne feledkezzünk meg azokról, akik szociális otthonokban vagy egyházunk diakóniai intézményeiben vannak ellátottként vagy dolgozóként! Fáradozzunk annak érdekében, hogy a társadalmi olló ne nyíljon tovább, fokozva a különbséget gazdagok és szegények között! Imádkozzunk a felelős döntéshozókért és a jó rend fenntartóiért az országban és az egyes településeken!
„Ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi…” (1Kor 12,25–26)
Erős vár a mi Istenünk!
Budapest – Győr, 2020. május 4.
Testvéri köszöntéssel,
dr. Fabiny Tamás elnök-püspök, Kondor Péter püspök, Szemerei János püspök
Forrás és kép: evangelikus.hu
hirdetés
1 Komment
A hagyományos evangélikus hit szerint magát a mindennapi életet annak minden részét kell megszentelni nem csak az elkülönített ezerféle mozgalmat közöséget programokat a szolgálati papság csak az ünnep megszentelése miatt létezik. Luther szerint “az egész élet a kereszténységünk és az egész világ a kolostorunk” . A liturgikus ünneplésen kivül semmiféle külön alkalmak nem kellenek. Különben az alkalmak “elimádkozása” után, azt letudva evilágnak hódolunk. Tehát az életet kell megszentelni, igy a liturgia szünetelése semmit sem vesz el a kereszténységünkből