A katolikus egyházi évben január 6-a, azaz Vízkereszt ünnepe kiemelt fontosságú, parancsolt ünnep, tehát ez azt jelenti, hogy ilyenkor erősen ajánlott a szentmisén való részvétel. De mit üzenhet nekünk ez az ünnep?
A kevésbé szerencsés esetekben Vízkereszt ünnepe hétköznapra esik, ráadásul munkanapra. Idén pont hétfőn ünnepeltük, ami már csak azért is érdekes, mert így ez a nap egybeesik az iskolakezdéssel a hosszú, kéthetes téli szünet után, és sokan vannak, akik szabadság vagy egyéb okok miatt a mai nap kezdték el a munkahelyen a 2020-as évet. Vagy ha éppen már múlthéten el is kezdődött, az év eleji tennivalók valójában mostanra halmozódtak fel, meg amúgy is ez az év első teljes munkaidős hete és valljuk be őszintén, ez nem valami lelkesítő. És természetesen egyetemistaként nem tudom mellőzni a vizsgaidőszak megemlítését, a fárasztó éjjel-nappali tanulásokat, ami valahogy különösen is nehezebb most, mint decemberben, amikor még az adventi várakozás lelkesített és gördülékenyebbé tette a vizsgákon való túljutásokat.
Nem beszélve a karácsony utáni januári tespedtségről, ami ilyenkor amúgy is hajlamos eluralkodni rajtunk. A december olyan gyönyörű, amikor minden ki van világítva, és az adventi hangulat átmelengeti a lelkünket a hideg estéken, de a január valahogy mindig olyan sivár. Lassan telik, hosszúak a napok, sötét van, és talán a zord téli idő is ezután fog igazán beköszönteni.
Egy szó, mint száz: könnyen megesik, hogy Vízkereszt ünnepét és az ehhez kapcsolódó szentmise részvételt is csak púpnak érezzük a hátunkon. Talán előfordult már veled is, hogy úgy érezted, nem igazán mond számodra sokat ez az ünnep, annak ellenére, hogy tisztában vagy vele, hogy valami oka mégiscsak van, hogy ekkora jelentőséget kapott az egyházi évben.
Vízkereszt annak az ideje, hogy kifejezzük hódolatunkat a kisded Jézus előtt, a jászla előtt térdelve. Azon kisded előtt, aki Istenként a világra született azért, hogy aztán meghaljon értünk és feltámadjon dicsőségesen. Felfogtuk már valaha, hogy ez mekkora kincs számunkra?
A három király aranyat, tömjént, mirhát vitt Neki, de én vajon mit adhatok?
Hiszen semmim sincs, amit felmutathatok, csupán a szívem, de Ő arra vágyik a legjobban. Mint ahogy az egyik kedves karácsonyi énekünk dalszövegében is ez szerepel:
„Mert szívünk, ha tiszta és ártatlan,
Kedvesebb az neki, mint az arany.”
(Az ige megtestesült című dal)
A vízszentelés a megújulásra is emlékeztet, hogy bár sivár a január, de minden egyes nap megfürödhetünk Isten kegyelmében, az Ő irgalmában mindig megtisztulhatunk. Minden nap képes arra, hogy erőt és életet adjon számunkra, felfrissítsen és kimossa belőlünk a „szennyeződéseket” és helyette betöltsön a Szentlelkével.
Nagy Barbara
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás