Nőként, lányként virágozni

Mit is jelent ez? Azt hiszem mindannyian láttunk már femme fatale-kat vagy csak egyszerűen ellenállhatatlan kisugárzással megáldott, sőt ha zsörtölődős idős néniket kérdeznénk, pofátlanul sugárzó nőket . Tagadhatatlan, hogy valami olyan elemi  erő van bennük, ami férfiakat és nőkent egyaránt vonzza, felfigyelünk rájuk.

Azt gondolom mindannyiunkban felmerült a kérdés legalább belül, lehet úgy, hogy még nem is mertünk neki hangot adni neki: Ő hogy csinálja? Én is tudnék ilyen lenni? Egyáltalán lehet egy keresztény nő ellenállhatatlan? Vágyhatok erre?

Ezt szeretném boncolgatni ebben a cikkben. Katolikus, keresztény közösségbe járó, 23 éves egyetemista lány és nő vagyok, pont abban a korban, amikor helyzettől függően mindkettővel tudom definiálni magam . Sok velem egykorú lánnyal találkoztam már és hálás vagyok,mert több mély beszélgetéssel gazdagodtam általuk a nőiesség kérdéseiben is.

De akaratlanul is észrevettem, hogy félünk beszélni a nőiesség bizonyos színeiről, mintha nem is léteznének, vagy nem lennének olyan fontosak – pedig …

A szelídség, alázatosság, nyitottság, derű mind ismerős vonások, ha egy keresztény nőre gondolunk. Innentől a továbbiakban elhagyom a keresztény jelzőt, mert valószínűleg úgyis keresztények vagyunk, akik olvassuk, nem szükséges kiemelni és nem is biztos, hogy érdemes lenne ilyen típusú “behatárolást” tennem.  Tehát nagyon szép és azt gondolom sokak által kívánatos erényeket szoktunk szem előtt tartani, ha arról beszélünk, hogy milyen nők szeretnénk lenni.

Ha megkérdezhetlek: Te milyen nő szeretnél lenni?

Nekem erre a személyes válaszom: a szelíd, alázatos – talán egy szóval angyali mellett, a vonzó, szenvedélyes – fűszeres is. Azt gondolom, ez az a pont, amiről nem merünk keresztény körökben beszélni. Pedig a Jóisten szemében is gyönyörűek, ellenállhatatlanul vonzóak vagyunk: asszonyoknak gyöngye.

És mindannyian lányként, nőként erre kaptunk meghívást, hogy engedjük kinyílni nőiességünket a maga teljességében.

Ennek egy része az egyház által az évszázadok során hangsúlyosabbá vált szelídebb Mária kép. De ne gondoljuk, hogy Mária csak egy alázatos szívű, jó háziasszony volt. Merjük felfedezni a kevésbé kiemelt, de ugyanúgy tiszta és fontos tüzességét is. Mert hiszem, hogy Mária is egy izgalmas nő volt, árnyalatokkal, mély érzésekkel. Érdekes lenne talán, ha belegondolnánk, hogyan viselkedhetett huncutabb napjain. Mert azt hiszem nem egyszer kacsintott Józsefre sem.

Karinthy így gondolkozott a nőkről:

“Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába.”

Merjük elhinni, hogy szépek vagyunk! Kívül és belül egyaránt. Hogy nem elég, hogy jó ember legyek, szeressek nővé is válni és merjem megélni! A kettő összefonódásából és játékából születik meg és alakul az évai, máriai és saját magunk nőiessége. Merjük keresni, felfedezni ajándékainkat  – vagyis engedni, hogy virágozzunk. És engedni a fiúknak / férfiaknak is, hogy ránk csodálkozzanak.

Ahogy a méltán elismert katolikus írónő, Constanza Miriano is írja: “A nő feladata, hogy felébressze a szép és a jó iránti szomjat az emberek szívében, hogy elfogadja az új élet csodálatos ajándékát, és az örök élet felé vezesse a rábízottakat.”

Feladatunk tehát felébreszteni a szép és a jó iránti szomjat és nem csak a színskála két visszafogott árnyalatával!

Kakucs Katalin

hirdetés