“Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.” (1Pt 5,5)
Mindenféle gyógyulás és minden bűntől való megtisztulás ott kezdődik, ahol egy ember feladja a látszatot, lemond a védekezésről, és töredelmesen bevallja: Vétkeztem az Úr ellen. Ez az, amikor az ember a saját életét, nem a másik emberét, hanem a saját életét a maga leplezetlenségében látja. Amikor az ember látja azt, hogy a bűne először is hálátlanság az Istennel szemben, aztán betörés a másik ember életébe, és károkozás abban. Harmadszor pedig alkalom ez a felháborodásra, az Isten neve gyalázására.
Ezt tettem, én nyomorult ember, nincs semmi mentségem. Nem, itt nincs olyan, hogy azért, mert. Nem akarom, és nem is tudom kimagyarázni. Ahogyan ítéltem a másik embert, úgy ítélem most önmagam. Keserves pillanat, amikor így lelepleződik az ember, amikor ezt felismeri önmagában. De gyógyító pillanat. Mert amint idáig eljut az ember, abban a pillanatban elhangzik feléje a felmentő ítélet is.
Isten csak addig vádol, amíg én önmagamat mentem. És amelyik pillanatban önmagam vádolom, abban a pillanatban Isten elkezd engem menteni. Amikor valaki őszintén ki tudja mondani, hogy vétkeztem, ezzel már szinte belépett az Isten kegyelmének, szeretetének megtisztító, gyógyító fürdőjébe.
Köszönöm, Istenem, hogy Jézus keresztje alatt a te szereteted áradata, bűnbocsátó ereje tisztára mossa életem, és újra gyermekedként élhetek. Tégy engem a mai napon áldásod hordozójává a rám bízottak számára! Ámen.
Kondor Péter
Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke
Elhangzott a Kossuth rádióban 2018. augusztus 12-én.
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás