Nehéz manapság olyan filmet találni, amelyet keresztényként teljes lelki nyugalomban tudnék végig nézni. Nincs ez másképp a „Mamma mia” című filmmel sem, mégis úgy gondolom, hogy egy nagyon fontos dolog mellett áll ki: az élet mellett.
Az egyik főszereplő, Donna, diplomaszerzés után úgy dönt, hogy utazgat, és meglehetősen szabados életet él. Olyannyira, hogy amikor észreveszi, hogy várandós, nem tudja eldönteni, hogy három férfi közül ki lehet az apa. Nyilván nem ezt értem követendő érték alatt…
Viszont! Mit látunk mi történik? Látunk egy fiatal, gyönyörű, és okos nőt, aki szinte teljesen egyedül maradt egy szigeten, kevés támogatással, egy romhalmazban. Nincs semmi kapaszkodója, mégis eszébe sem jut az, hogy ne tartsa meg a babát. Mindamellett, hogy egyedül megszüli, és felneveli a gyermekét, egy hotelt is épít.
Na, én ezt nevezem erős nőnek. Erős, mert tudja, hogy hibázott, de felvállalta. Erős, mert konkrétan romhalmaz volt az élete mind kívül, mind belül, mégsem a menekülést választotta, hanem a küzdelmet. Erős, mert végig vitte azt, amire kevesen mernének vállalkozni, és mindvégig úgy tekintett a gyermekére, mint a legnagyobb ajándékra, amit valaha kaphatott!
Ami persze nem azt jelenti, hogy ne lenne mindannyiunk feladata a nehéz helyzetben lévő nőtársaink segítése… itt is volt egy segítő kéz egy idős hölgy személyében.
Nyilván ez egy film, a képzelet szüleménye, de a példa teljesen életszerű, magam is már több hasonló helyzetet láttam.
Mi a tanulság? Az igazi nők küzdenek! Az igazi nők erősek, még akkor is, ha a környezetük gyenge!
kép: thenational.ae
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás