81 éve a legnagyobb tragédiában is megmutatkozott Isten gonviselése. 4 jezsuita pap története, akiken 200 vizsgálatot hajtottak végre, hogy bebizonyosodjon, tényleg csoda történt…
81 évvel ezelőtt, augusztus 6-án dobták le az amerikaiak Hirosimára az atombombát, amely az emberiség történelmének egyik legdrámaibb eseménye volt. 1945. augusztus 6-án, Urunk színeváltozásának ünnepén, nagyon közel ahhoz a helyhez, ahol a „Little Boy” nevű atombomba becsapódott, négy német jezsuita pap túlélte robbanást és a sugárzás, – amely 70-80 ezer ember életét oltotta ki – semmilyen hatást nem gyakorolt rájuk. Ezt a történetet nevezik hirosimai csodának, az esetet történészek és orvosok is dokumentálták.
A jezsuiták – Hugo Lassalle, japán elöljáró, Hubert Schiffer, Wilhelm Kleinsorge és Hubert Cieslik – a Miasszonyunk Mennybevételéről nevezett jezsuita templom plébániáján tartózkodtak, amely azon kevés épületek egyike volt, amely ellenállt a robbanásnak. Az atombomba becsapódásának pillanatában az egyik jezsuita atya éppen szentségimádásra szentelte idejéz , egy másik reggelizett, a többiek pedig a plébánia környékén tartózkodtak.
Hubert Cieslik atya egy újságban azt írta, hogy csupán kisebb sérüléseket szenvedtek az összetört üvegszilánkoktól, de a sugárzásnak semmilyen hatását nem tapasztalták, nem veszítették el a hallásukat, és más károsodást sem szenvedtek.
Azok az orvosok, akik néhány nappal a robbanás után ellátták a papokat, figyelmeztették őket, hogy az elszenvedett sugárzás súlyos sérüléseket, betegségeket, sőt idő előtti halált jelent számukra.
Ez azonban nem következett be. Egyikükön sem lépett fel semmilyen rendellenesség, 1976-ban, pontosan 31 évvel a bomba felrobbanása után Schiffer atya részt is vett a philadelphiai Eucharisztikus Kongresszuson, ahol elmondta történetüket, és azt, hogy még mind a négy jezsuita életben van, és egyikük sem szenved semmilyen betegségben. A következő évek során több tucat orvos mintegy 200 alkalommal vizsgálta meg őket, és soha semmilyen, a sugárzásnak tulajdonítható következményt nem találtak a szervezetükben.
A négy szerzetes nem kételkedett abban, hogy Isten kegyelme mentette meg őket, különösen a Szűzanya közbenjárásának tulajdonították a csodát:
„Hiszünk abban, hogy azért maradtunk életben, mert a fatimai üzenet szerint éltünk. Nap mint nap imádkoztuk a rózsafüzért.”
Schiffer atya írt egy könyvet „A hirosimai rózsafüzér” címmel, melyben papírra vetette történetüket.
2015-ben, a hirosimai atomrobbanás 70. évfordulóján Niigata püspöke és a Caritas Asia elnöke, Tarcisius Isao Kikuchi püspök üzenetet tett közzé, amelyben hangsúlyozta, hogy Japán a békéhez „nem új fegyverekkel, hanem nemes tevékenységével és a világ fejlődésében betöltött jelentős történelmi szerepével járulhat hozzá, különösen a fejlődő országokban”.
A püspök hozzátette, hogy „ez a fejlődéshez való hozzájárulás, amely az emberi méltóság teljes tiszteletét és megvalósítását szolgálja, nagy megbecsülést és tiszteletet vívna ki a nemzetközi közösség részéről”. Az ország minden évben augusztus 5. és 15. között imádságos időszakkal emlékezik meg a történtekre a békéért.
Hirosimában és Nagaszakiban mintegy 246 ezer ember halt meg: felük közvetlenül a robbanás pillanatában, mások néhány héttel később a sugárzás következtében. A hirosimai bomba ledobása egybeesett Urunk színeváltozásának ünnepével, Japán kapitulációja pedig augusztus 15-én, a Boldogságos Szűz Mária mennybevételének főünnepén történt meg.
Imádkozzunk mi is a békéért!
Forrás: acidigital.com
hirdetés
