Botrányok, csapodárság, nőcsábász, dorbéz élet? Loyolai Szent Ignác nem mindennapi megtérés-történetet tudhat magáénak. De mitől változott meg teljesen az élete, és hogy lett mindenidők egyik legkedveltebb szentje? Derítsük ki!
Loyolai Ignác nem volt mindig szent. Sőt, a megtérése előtt kimondottan nőcsábász és harcias ember volt, szerencsejátékozott is. Másszóval a hittel teli élet nem volt éppen a stílusa. Helyette teljesen magukkal ragadták a lovagokról és előkelő hölgyekről szóló történetek. Gyarkran elmerült ezekben, úgy hogy saját magát is beléjük képzelte.
Később így emlékezett vissza:
hirdetés„gyakran elképzelte, mit tenne egy illusztris hölgy tiszteletére, hogyan utazna el abba a városba, ahol a nő tartózkodik, milyen szavakkal szólítaná meg, milyen ámító és megnyerő beszéddel vívná ki a tetszését, és milyen hadi hőstetteket hajtana végre, hogy örömet szerezzen neki”.
Ezek a történetek egy ideig éltették, és meghatározták, hogyan tekintett a világra. Ez egy Jézustól elszakadt élet volt, hiábavaló törekvésekkel, amelyek a hatalom és a dicsőség hajszolásáról szóltak a későbbi szent számára, aki ha tovább haladt volna ezen az úton, nem sok jó történt volna vele.
Egy ágyúgolyó volt a záloga annak, hogy végre jó útra térjen, ugyanis megsérült, ami hosszú időre ágyhoz kötötte.
Miközben lábadozott, ismét lovagi kalandokról szóló történeteket szeretett volna olvasni, de a gondviselésnek hála, ilyen könyvek nemvoltak a közelben. Ez arra kényszerítette, hogy két olyan könyvet olvasson el, amelyek mélyen formálták és egészen más emberré tették őt. Szent Ignác így fogalmazott önéletrajzában (amelyet harmadik személyben írt) a történtekről:
„Mivel Ignác szerette a világi regényeket, amikor már túl volt a veszélyen, kért néhány lovagregényt, hogy azokkal töltse el az időt. Abban a házban azonban nem volt ilyen könyv. Ehelyett odaadták neki Karthauzi Rudolf szerzetes Krisztus élete című művét, valamint egy másik könyvet, a Szentek virágoskertjét, mindkettőt spanyol nyelven. Ezeket a könyveket olvasva lassanként megszerette a lelki dolgokat.
Az olvasás arra indította, hogy szent dolgokról elmélkedjen, bár olykor még elkalandozott a gondolata azokhoz a képzelgésekhez, amelyekben korábban oly gyakran időzött.
Amikor Urunk és a szentek életét olvasta, így kezdett elmélkedni magában: »Mi lenne, ha azt kellene tennem, amit Szent Ferenc tett?« »Mi lenne, ha úgy élnék, mint Szent Domonkos?« Ezeket a gondolatokat újra és újra forgatta magában, és folyton nagy, nehéz dolgokat tűzött maga elé. Úgy érezte, kész lenne megtenni őket, pusztán azért, mert ez a gondolat foglalkoztatta: »Szent Domonkos ezt tette; én is ezt fogom tenni.«
»Szent Ferenc ezt tette; ezért én is ezt fogom tenni.«”
A szentek élete egyenesen a szívéig hatolt, és megszólította benne azt a veleszületett vágyat, hogy kalandos életet éljen. Ezúttal azonban már nem egy bátor lovag akart lenni, aki elnyeri egy hölgy szívét, hanem az iránt égett benne tűz, hogy hősies szentté váljon, és
Jézus Krisztus számára nyerje meg a világot.
Ennek hatására Ignác egyre mélyebben kezdett el gondolkodni a saját életén és azon, hogy bűnbánatot kell tartania múltjának számtalan vétkéért. Miután teljesen felépült a sérüléséből, zarándokútra indult a Szentföldre, engesztelésül ezekért a bűnökért. Teljesen más ember lett, és nem telt el sok idő, mire újonnan fellobbant buzgóságát az evangélium hirdetésének szolgálatába állította.
Később megalapította a Jézus Társaságát, és nap mint nap arra törekedett, hogy utánozza azoknak a szenteknek az életét, akikről lábadozása idején olvasott. Isten kegyelméből képes volt betölteni a rábízott küldetést, és minden idők egyik legkedveltebb szentjévé vált.
Mindezt az hozta el számára, hogy olvasott a szentek és Jézus Krisztus életéről.
Forrás: aleteia.org
hirdetés
