A nagyszülők terhet jelentenek a családjaiknak? Mi értelme a szenvedésnek? Hogyan érzékeltessük az idősekkel, hogy mennyire értékesek is valójában? Derítsük ki!
A nagyszülőknek sosem szabadna tehernek érezniük magukat, ez sajnos mégis túlságosan gyakran megtörténik. Az idős emberek nem akarják, hogy a családjuk aggódjon miattuk.
Az egyik leggyakoribb mondat, amit a nagyszülők a gyerekeiknek, unokáiknak mondanak az, hogy „nem akarunk terhet jelenteni”. Ezek a megnyilvánulások az egészségük romlásával egyre gyakoribbá válnak, hiszen lassan az addig természetes, mindennapi teendőkben is segítségre, felügyeletre szorulhatnak.
Sajnos ez az érzet szélsőséges esetekben az eutanázia gondolatához vezethet, az ezt legálisnak kezelő országokban pedig a gyakorlatban is növekvő tendenciát mutatnak.
Sok idős ember érzi magát tehernek a családjuk vagy a társadalom számára és azt szeretnék, ha ettől a tehertől, azaz önmaguktól megszabadíthatnák a szeretteiket.
hirdetésEz viszont egy teljesen téves képzet, a nagyszülőkre sosem szabadna teherként tekinteni, sokkal inkább ajándékra, akiket meg kell becsülnünk.
Az elmúlt évszázad valamennyi pápája felszólalt ez ellen a szemlélet ellen, beleértve XVI. Benedek pápát is, aki egy 2008-as beszédében a következőket mondta:
„Napjainkban a gazdasági és társadalmi fejlődés alapvető változásokat hozott a családok életébe. Az idősek -, beleértve sok nagyszülőt – parkolópályán találták magukat: egyesek úgy érzik, terhet jelentenek a családjaik számára, ezért inkább egyedül, vagy idősotthonokban élnek, mindazon következményekkel együtt, amelyeket ez a döntés jelent.”
A pápa kiemelte, hogy „mindig szükséges határozottan fellépni azzal szemben, ami a társadalmat dehumanizálná. Ha pedig a nagyszülők– ahogyan oly gyakran és oly sokfelől mondják – felbecsülhetetlen erőforrást jelentenek, akkor szükséges a gyakorlatban olyan koherens döntéseket hozni, amelyek lehetővé teszik, hogy jobban megbecsüljük őket.”
XVI. Benedek pápa kiemelt pár embert a Bibliából, megvilágítva számunkra az ő példájukat a mai modern világban:
„Amikor a nagyszülőkre, az ő szeretetükről és az élet iránti hűségükről tett tanúságtételükre gondolunk, eszünkbe juthatnak a bibliai alakok: Ábrahám és Sára, Erzsébet és Zakariás, Joakim és Anna, éppen úgy, ahogy az idős Simeon és Anna, vagy akár Nikodémus is.
Mindannyian arra emlékeztetnek minket, hogy az Úr minden életkorban arra hívja az embert, hogy a saját tálentumaival járuljon hozzá az Ő művéhez.”
Mindenekelőtt, keresztény nézőpontból a nagyszülők sosem jelentenek terhet, úgy kell rájuk tekinteni, mint a család és a társadalom elengedhetetlen részeire.
Mindannyian tanulhatunk az idősek bölcsességéből, és a nagyszülőkről való gondoskodás lehetőséget ad számunkra, hogy gyakoroljuk az irgalmasság testi cselekedeteit.
Valamint, ha egy nagyszülő az öregedés terhétől szenved, szenvedéseit Jézuséival egyesülve felajánlhatja családja üdvösségéért. Semmi és senki nem felesleges, az idősek a világ eleven és nélkülözhetetlen részét kell alkossák.
Forrás: aleteia.org
hirdetés
