Az Örökké Haza egy önkéntes program, amelyet két egyetemista lány alapított. Hivatásuk, hogy a kórházakban hagyott csecsemőkkel foglalkozzanak, ringasság, megetessék, altassák őket. A „Jó hogy vagy!” podcast legújabb adásának vendége a projekt egyik megálmodója, Kiss Teodóra volt.
Két egyetemista meghallja, hogy milyen sok csecsemőt hagynak a kórházakban és úgy döntenek, hogy szabadidejükből áldozva segíteni szeretnének ezeknek a babáknak, hogy megtapasztalhassák milyen szeretve lenni. Nem tündérmese, nem egy forgatókönyv, hanem egy nagyszerű történet kezdete, amely ma már Örökké Haza néven sokak számára ismerős lehet. A Jó, hogy vagy podcast vendége Kiss Teodóra társalapító volt, aki a beszélgetés elején az önkéntes program bemutatásáról, indulásának körülményeiről avatta be a nézőket. Kiderült, ez a projekt egy belső indíttatásból fakadt, ugyanis az eredeti tervük az örökbefogadás menteének meggyorsítása volt.
Amennyire szép, lelkileg annyira megterhelő a kórházban hagyott csecsemőkkel foglalkozni, hiszen az ember könnyen kezd el kötődni egy apró, segítségre szoruló csöppséghez, és emiatt még nehezebb elengedni őket:
„Valóban nehéz, de ide tudom bekapcsolni legjobban a hitemet, hogy amit tudok, azt megteszek. De van az a pont, amit már nem tudunk befolyásolni, vagy nem tudunk rá olyan hatással lenni. Ilyenkor pedig van bennem egy erős bizalom. Minden kisbaba homlokára rajzolok egy kiskeresztet és elmondok értük egy imát, így a jó Isten kezébe helyezem az ő életüket. Kérem az Istent, hogy Ő egyengesse az útjukat, mert én nem tudom végig követni az életüket, csak ameddig a kórházban vannak” – tett tanúságot a hitéről a műsorban Kiss Teodóra.
Az Örökké Haza alapítója később elmondta, még hogy önmagán olykor érzi, a függőjévé tud válni ennek a feladatnak. „Valamilyen szinten a saját életemben is érzem, hogy tud függőséget okozni, mert tényleg nagy örömöket tud adni, és ha az ember szenvedéllyel tudja csinálni, akkor ez csak viszi őt előre, és még többet szeretne ebből kihozni. De azért ott még nem tartunk, hogy a tanulás rovására menne ez az egész. Inkább jó azt látni, hogy tudják menedzselni az életüket az egyetemisták. Ha nekik este fér bele, vagy reggel 6 órakor, akkor bemennek.
A felelősségvállalás ebben jól megjelenik, és ezt nagyon jó látni. Azért a mi generációnkra sok mindent lehet mondani, ami nem túl pozitív, de nekem ez egy nagy felismerés volt, hogy igenis van bennük felelősségérzet.”
Egy önkéntes munka sok áldozatot kíván, de annál többet kaphat belőle az ember. Az Örökké Haza egy igazán értékes, hiánypótló szolgálatot végez, mely nemcsak jó példát és értéket közvetít társadalom számára, hanem segít a legvédtelenebbeken is. Az egyetemisták missziója már két éve tart, és reméljük mihamarabb országszerte csatlakozhatnak majd diákok ehhez a különleges programhoz.
hirdetés
