Ember tervez, Isten végez – Andrea igent mondott az életre, holott nem minden alakult a számításai szerint, ma mégis hálát tud adni az Úrnak, hogy „helyette gondolkodott” és három csodás lány édesanyja lehet.
Eltervezzük az életünket, kitűzünk célokat: egyetem, karrier, család, gyerekek – de van, hogy a sorrend felborul, nekünk pedig vállalnunk kell a tetteink következményét és bíznunk kell abban, hogy Isten a legnagyobb és legjobb rendező! Most pénteken várunk benneteket a 777 OFFLINE-ra, álljunk ki együtt az életért! A „Szívemre hallgattam” – édesanyák gyermekvállaláshoz kapcsolódó történeteit összegyűjtő rovat új részét olvashatjátok.
„Ő valamiért nagyon meg szeretne születni…”
„57 éves három gyermekes édesanya vagyok, vagyis már felnőtt gyerekek anyukája.
Az én történetem 1990-ben kezdődött. Fél éves ismeretség után estem teherbe, de már az első hónapban úgy éreztük a párommal, hogy megtaláltuk a másik felünket és együtt szeretnénk majd leélni az életünket. Ekkor még csak „jártunk”, én akkor kezdtem el óvónőként dolgozni, ő pedig katona volt.
hirdetésA környezetünk, barátaink, családunk teljesen őrültnek tartottak minket, de úgy éreztük, hogy ha így alakult és várandós lettem, akkor megoldjuk.
Gyors esküvő, lakás megoldás a nullából… Nem volt előttünk akadály. Októberben megszületett a kislányunk, a férjemet felmentették a katonaság alól, a baba megszületése után leszerelhetett, így már dolgozhatott is. Szépen éltünk, boldogok voltunk, 3 év múlva kistestvért szerettünk volna, aki hamar megérkezett hozzánk, így már 2 gyermeket neveltünk.
A lányok 10 és 13 évesek voltak, ők szerettek volna kistestvért, de én már kereknek éreztem az életünket: a két lánnyal, férjemmel, és jó állásom is volt. Viszont a harmadik lányunk máshogy gondolta, spirállal való védekezés ellenére úgy döntött, hogy szeretne a mi családunk legkisebb királylánya lenni.
Miután megtudtam, hogy várandós vagyok orvostól orvosig rohangáltunk – ki ezt mondta, ki azt – de úgy döntöttünk, hogy ő valamiért nagyon meg szeretne születni. Anyósom azt mondta, hogy
„ha Isten adott bárányt adni fog hozzá legelőt is”.
Így is lett, nagycsaládos boldog szülők lettünk, és gyarapodtunk, családi házunk lett, boldogan éltünk. Úgy éreztem, hogy ajándékot kaptam fentről a harmadik gyermekemmel.
Most már 4 unokám van a két nagyobbik lányomtól, 3 lány és a középső lányomnak idén kisfia született.
A „kicsi” még velünk él, életre való, talpraesett felnőtt lett.
Életem legnagyobb büszkesége a három lányom, és köszönöm a jó Istennek, hogy helyettem gondolkodott, mert én 16 évesen azt terveztem, hogy tanulok, karriert építek és csak 30 körül szülök majd.
Óvónéni vagyok és imádom a munkám, azt dolgozom , amit szeretek.
Ez az én történetem.”
Bojtos Andrea
Az elmúlt időszak történései miatt és mivel az abortusz kérdése sajnos nem veszt aktualitásából, közös szolgálatra hívunk Titeket! Várjuk tanúságtételeiteket arról, hogyan döntöttetek minden nehézség ellenére az abortusz helyett a kisbabátok mellett.
Hisszük, hogy ezek a hiteles és őszinte megosztások kapaszkodót és reményt nyújthatnak azoknak a nőtársainknak, akik most vannak ilyen élethelyzetben.
Ezért indítottuk el a ,,Szívemre hallgattam” rovatot, melyhez a Ti személyes történeteiteket várjuk. Küldjétek el őket az info@777blog.hu email címre.
Ha Te is nehézségeken mentél keresztül amikor várandós lettél, vagy egyestleg a saját születésed körülményei voltak erőtpróbálóak az édesanyád számára, akinek a melletted való döntése nélkül most nem lehetnél itt, írd meg nekünk!
Tegyünk tanúságot arról, hogy Isten Úr minden baj felett, Vele az emberileg kilátástalan helyzetek is rendeződhetnek, erőt kaphatunk Tőle a megbirkózáshoz!
Segíts Te is életet menteni!
hirdetés
