Konrad Krajewski bíborost, emeritus pápai főalamizsnást, a Szeretetszolgálat Dikasztériuma prefektusát XIV. Leó pápa márciusban a lengyelországi Łódźi Főegyházmegye érsek-metropolitájává nevezte ki. Az elmúlt napokban megosztott gondolatai és elmélkedései különösen mély iránymutatást adnak arra, hogyan élhetjük meg a nagyhét napjait. Ezekből a gondolatokból válogatva osztunk meg most egy összefoglalót, hogy segítsenek bennünket a lelki készületben, közeledve a húsvét szent ünnepéhez.
Nagyhét eleji bátorítás: a csend és a jótettek ideje
A bíboros szerint a nagyhét mindenekelőtt a hallgatás ideje. Arra hív bennünket, hogy tudatosan korlátozzuk beszélgetéseinket, csendesebbé tegyük a napjainkat, és egyszerűbbé váljanak étkezéseink is.
Ez az időszak az alamizsna ideje, vagyis a jótetteké. Az igazi alamizsna azonban nem csupán abból áll, hogy adunk valamit abból, amiből sokunk van. Sokkal inkább arról szól, hogy valamit valóban odaadunk magunkból, még akkor is, ha ez fájdalmat vagy lemondást jelent. Az alamizsna akkor válik igazivá, amikor valóban áldozattal jár.
A bíboros azt kívánja mindannyiunknak, hogy ez a készület segítsen felismerni: Krisztus bennünk van. Krisztus velünk van. Ha ez valóban tudatosul bennünk, akkor képesek leszünk Őt képviselni és elvinni oda is, ahová nap mint nap megyünk.
Virágvasárnapi elmélkedés: az evangélium az életünket olvassa
Virágvasárnap kapcsán Krajewski bíboros egy mély gondolatot oszt meg:
amikor olvassuk vagy hallgatjuk az evangéliumot, valójában az evangélium olvassa a mi életünket.
A passió történetében megjelenik az emberi gyűlölet, a magány és a kegyetlenség. Felfoghatatlan szenvedés, amelyben mégis ott ragyog a másik oldal: a szeretet, amely mindent legyőz.
Ez a szeretet engedte, hogy Krisztust keresztre feszítsék, értünk. Ezért mindannyiunknak fel kell tennünk a kérdést:
hol találom meg magamat ebben az evangéliumban?
Melyik oldalon állok? A szeretet, a jóság és az irgalom oldalán, ahol a rosszat jóval győzzük le? Vagy néha inkább rombolok: pusztítok, uszítok, olyan szavakat mondok, amelyek ölnek, vagy úgy beszélek, hogy az másokat megsebez?
A nagyhét arra hív, hogy őszintén találjuk meg saját helyünket az evangéliumban.
Nagyhétfő: a szeretet nem számol
Nagyhétfő evangéliuma egy megrendítő jelenetet tár elénk: Mária egy több évnyi bevételnek megfelelő értékű olajat használ fel Jézus megkenésére. Ez emberi szemmel érthetetlen pazarlásnak tűnhet. De a bíboros szerint ez a szeretet logikája.
A szeretet nem ismeri a gazdasági számításokat.
A szeretet nem mérlegel.
A szeretet nem számol.
A szeretet egyszerűen odaadja önmagát.
A történetben Mária felismerte Jézusban Istent. Megtalálta a legnagyobb kincset, ezért mindent odaadott neki, amit csak tudott abban a pillanatban.
A nagyhét elején ezért érdemes feltennünk néhány személyes kérdést:
Mit adhatok Istennek?
Mit ajánlhatok fel neki ebben az időszakban?
Mi az az életemben, amit még nem ajánlottam fel neki?
Lehet, hogy néha meg is gyónjuk bizonyos dolgainkat, mégis vannak területek, amelyeket valójában még mindig védünk Isten elől.
A szeretet láthatóvá válik a tettekben
A bíboros egy személyes élményt is megosztott. Nemrégiben mikor a katedrális előtt ételt osztottak a rászorulóknak, ápolónők jelentek meg, akik megmosták és bekenték a hajléktalanok lábait. Ők nemcsak valamit adtak. Odaadták az idejüket is. Egy vasárnap délutánt szántak arra, hogy szeretetet fejezzenek ki a másik ember iránt.
Ez a kép eszébe juttatta Máté apostol evangéliumának szavait:
„Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat.”Máté 5,16
Amikor elkezdjük szeretni a másik embert, akkor kezdjük el igazán szeretni Istent is teljesen, határok nélkül, ahogyan Mária tette. A nagyhét napjai így válhatnak valódi lelki úttá: a csend, az önvizsgálat és a konkrét szeretet tettein keresztül.
Forrás: Łódźi Főegyházmegye hivatalos oldala
Marik Viktória










