„Teljesen biztos voltam benne, hogy az én felelősségem lett volna, hogy életben tartsam” – megható történet egy alkoholista szülő gyermekéről. Ficsor Beáta megrendülve beszélt a Bizony, Isten! YouTube csatornáján a Láthatatlan érintés című videósorozat egyik epizódjában. Gyermekkorában szenvedélybeteg szülő mellett nőtt fel. Egy alkoholistával közös háztartásban gyakran találkozott embert próbáló helyzetekkel, Bea mégis szeretettel mesél édesanyjáról.
Általános iskolás éveiben Bea csak önmagára számíthatott. Ő gondoskodott anyukájáról, abban a korban, amikor egy gyermek még önmagáról sem tud. Az esetek többségében anyja ittas volt, súlyosabb esetekben pedig eszméletlen állapotban talált rá. Sokszor el sem tudta dönteni, hogy még életben van-e vagy már meghalt. Ezekben az esetekben egy filmben látott trükköt alkalmazott:
tükröt tett édesanyja orra alá és ha bepárásodott az üveg, tudta, még él.
„Nem vagyok jó, de ez természetes, életben kell tartanom anyukámat és ez is természetes” – emlékszik vissza Bea.
Gyermekkorában nem adatott meg számára a szeretet legegyszerűbb kifejeződése sem. Anyja mellett szükségletei nem kaptak kellő teret. A játékosság és a nevetés -, ami egy gyermek lételeme – számára elképzelhetetlen volt. Bár akkor még nem tudta megfogalmazni, miért szorong, egy dolgot biztosan tudott: ha nem figyel oda édesanyjára, meghalhat. A felelősség, amelyet viselnie kellett, nagymértékben határozta meg önmagával való viszonyát. Sokszor ostorozta vagy becsmérelte magát azokban a helyzetekben is, amikor nem ő volt a hibás. Az önkritika mögött a törődés hiánya húzódott meg:
hirdetésa vágy, hogy valaki segítsen megírni a házi feladatát, és meghallgassa a vele történteket.
Mindezek ellenére az interjú során édesanyjáról őszinte szeretettel beszélt. Mélyen legbelül valahogy érezte, hogy alkalmatlansága és megtörtség ellenére szereti őt, jót akar neki.
Pár évvel később – minden erőfeszítése ellenére – édesanyja elhunyt, ő pedig teljesen egyedül maradt.
„Amikor meghalt a saját kudarcomnak éltem meg. Teljesen biztos voltam benne, hogy az én felelősségem lett volna, hogy életben tartsam.”
A történtek után olyan szomorúságot és elkeseredettséget érzett, amit nem bírt elviselni. Ezekben a hónapokban csak akkor nem szorongott, amikor ivott, ami még nehezebbé tette a helyzetet, hiszen édesanyjától is ezt a megküzdési mechanizmust látta.
Úgy gondolta ez az egyetlen megoldás, hogy ezek a nehéz érzések megszűnjenek.
Az alkohol, bár hamis menedékként szolgált, nem adott valódi megnyugvást számára.
Volt egy halvány gondolata arról, hogy meg fog halni, de ezelőtt meghajtotta a fejét, azt gondolta, ez az élet rendje. Sok embert látott alkoholizmusban meghalni, így teljesen biztos volt benne, hogy ő is erre a sorsra jut. Sosem hitte, hogy rábízhatja magát valakire, hogy valaki róla is gondoskodhat.
A hónapok óta tartó masszív ivás szépen lassan megtette a hatását. Nagyon rosszul érezte magát mind fizikailag, mind mentálisan. Biztos volt benne, hogy rajta már senki sem segíthet.
Egy magányos éjszakán kétségbeesetten kiáltott Istenhez, aki meghallgatta imáját.
Másnap a felkelő nap sugarai megmelengették arcát. Ekkor szívében melegséget érzett, lelkébe pedig békesség költözött. Bár nem volt látványos, ez a találkozás végleg, kézzelfoghatóan változtatta meg. Bejelentkezett egy felépülő csoportba, később pedig fodrászként kezdett dolgozni.
Mára egy szerető férj oldalán kétgyermekes családanya.
Az Istennel való találkozás megmutatta neki, hogy amit gyerekkorában nem volt módja megtapasztalni, azt Istentől is megkaphatja.
Az az alapélmény, hogy az Atya a tenyerén hordoz minket, a te életedet is megváltoztathatja. Sokszor elfelejtünk problémáinkkal Hozzá fordulni.
Azt hisszük, mi jobban tudjuk a megoldást és nem hagyunk teret a Mindenhatónak.
Túl büszkék vagyunk segítséget kérni Tőle. Ilyenkor nem szabad elfelejtenünk, hogy Ő az egyetlen, aki képes begyógyítani a sebeket, amiket hordozunk. Fel kell tennünk a kérdést önmagunknak: van elég hitem az Úrban?
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16)
Pálinkás Regina
A teljes epizódot itt nézhetitek meg:
hirdetés
