A Jézus és… sorozat csodával foglalkozó részével kapcsolatban több kérdés is érkezett az epizódot követően, és a Bizony, Isten! Youtube-csatornán Tapolyai Emőke válaszolt ezekre. Igazán érdekes dolgok merültek fel a nézők részéről, melyekre mindannyiunk számára megfontolandó válaszok születtek.
Dr. Tapolyai Emőke klinikai és pasztorálpszichológus kiemeli, hogy a csoda inkább egy hitbeli, teológiai kérdés, mintsem pszichológiai. Mindenekelőtt tisztázza, hogy mit tekinthetünk csodának, és válaszai során ő miket ért ez alatt. Ehhez Lee Strobel A Csoda-dosszié című könyvét hívja segítségül, melyből Richard Purtill-nek, a Nyugat-washingtoni Egyetem professzorának definícióját idézi: „csodának nevezzük azt az eseményt, amit Isten hatalma tesz lehetővé; ami időleges, kivételes és a természet megszokott rendjétől eltérő, és azért történik, hogy kiderüljön, Isten valóban cselekszik a történelemben”.
Lássuk a kérdéseket!
Isten csak akkor tesz csodát, ha imádkozunk Hozzá?
A meglepő az, hogy nem. Isten sokszor tesz csodát akkor is, amikor nem is kérjük. Azt is tapasztaljuk mind a mai napig, hogy Isten akkor is csodát tesz, amikor az illető nem is hisz Istenben.
hirdetésAz Isten csodáinak a lényege, hogy megmutassa: ,,jelen vagyok, köztetek vagyok, elérhető vagyok”.
Nem mindig szükséges az, hogy imádkozzunk csodáért. Ugyanakkor nagyon érdekes, hogy Jézus maga is sokszor elmondja: ,,imádkozzatok, kérjetek, zörgessetek. Meg ne szűnjetek kérni!” Mintha Isten újra és újra azt mondaná: ,,ki kell, hogy nyissátok a szemeteket annak a valóságára, hogy köztetek vagyok és kérnetek kell, hogy mutassam meg magam ebben a világban!”
Hol van az egészséges válaszvonal abban, hogy a hétköznapokban mit titulálunk csodának és mit nem?
Itt vissza kell térni a definícióhoz: csodának azt nevezzük, amit Isten hatalma tesz; ami nem emberi, hanem természetfeletti, ami a természet és tudomány megszokott rendjétől eltérő, kivételes, egyszeri. És célja mindenféleképpen az, hogy Isten jelenlétét igazolja. A kérdés azon része, hogy mit titulálunk csodának és mit nem, egy nagyon józan felvetés, ugyanis manapság már nagyon hétköznapi értelemben használjuk azt a kifejezést, hogy valami csoda. A csodának többnek kell lenni, mint egy örömteli eseménynek. Ha például sikerül leadni egy vizsgadolgozatot, az az ember munkájának eredménye. Ha beérek a munkába a nagy dugó ellenére, bár rendkívüli, nem esik a csoda kategóriájába.
Ezek nem csodák, ezek ok-okozattal, érveléssel megmagyarázhatók.
Amikor viszont egy házaspárnak azt mondják, hogy mindkét félnél tényszerűen orvosilag bizonyítható, hogy nem lehet gyermekük, majd miután a pár ezt elfogadja, és mégis gyermekük születik, az orvosok széttárják a kezüket és azt mondják, nem értik. Ez csoda. Vagy vannak olyan gyógyulások, hogy valakiről már lemondanak, már a halálos ágyán van, esetleg lélegeztetőgépen van, vagy kómában, és visszajön az életbe, és nemcsak visszajön, hanem nincs agykárosodása. Orvosilag megmagyarázhatatlan. Ez is csoda. Nagyon fontos, hogy ezt elkülönítsük. A csoda épp azt mutatja, hogy ahol az emberi képességek véget érnek, ahol az én képességeim véget érnek, ott kezdődnek a csodák.
Ott lép közbe Isten, és mondja: itt vagyok, jelen vagyok, a gondviselőd vagyok. Ma is cselekszem.
A megtérés is csodának számít?
Ez egy nagyon izgalmas kérdés, amit most pasztorálpszichológusként közelítek meg. A megtérésünk, azaz annak a felismerése, hogy amiben voltam, az Istentől távol lenni, az nem jó, az az Isten kegyelmének a jelenléte.
Az Isten kegyelme csoda-e? Igen. A kegyelem személyes jelenléte csoda-e? Igen.
Ugyanakkor mégis azt mondanám, hogy a megtérés önmagában mégsem csoda, hiszen ez visszatérés az Istenhez. Keveredik benne az isteni csoda és az a természetesség, amire azt mondjuk, hogy visszamegyek az eredendő állapotomba, találkozom Istennel, ahol nekem eredetileg is lennem kellene, ha a bűn nem szakított volna el. Nem vagyok biztos benne, hogy a megtérést csodának mondanám, de mindenképpen benne van az Isten jelenléte, gondviselése, szeretete.
Tudományos életre készülök. Afelé terelnek, hogy a természet törvényei és a vallás kizárják egymást. Hívő emberként legbelül ellenkezem ezzel. Ön szerint pályát kellene váltanom?
Dehogyis, sőt! Még mélyebbre kellene ásnia magát a természettudományban. Nincsen annál csodálatosabb, mint elmerülni a tudományokban az Isten félelmével, az Isten ismeretével együtt. Én magam, minél jobban megismerem a pszichológia mélyebb valóságát és tudományosságát, annál jobban rácsodálkozom az Isten nagyságára. Ha a pszichológia – vagy bármilyen tudomány – valóban tudomány, és nem csak az elveink bizonygatása tudományos eszközökkel, az rácsodálkoztat minket Isten nagyságára. Nem eltávolít, hanem közelebb visz Hozzá. Hisz Isten az, aki alkotta ezt a világot, és ki ismerné jobban ennek a világnak a törvényszerűségeit, mint maga az alkotó?
Ismerje meg jobban, és csodálkozzon rá arra, aki azt alkotta, amit ön csak megismerni próbál!
Szerintem ma már nincsenek csodák, mert ha lennének, az azt jelentené, hogy Isten személyválogató. Az egyik embert megmenti a haláltól, a másikat pedig nem. Mit gondol?
Ez egy fájdalmas kérdés, mert ott van mögötte az a lehetőség, hogy Isten néha cselekszik, néha nem. Néha meghallgatja imáinkat, néha nem. Sőt, ahogy a kérdések elején mondtam, néha olyankor tesz csodát, amikor az adott ember nem is hívő. És van, amikor a hívő ember könyörög, többen összefogva kérik Őt, mégsem cselekszik. Ez a mi szempontunkból érthetetlen és ellentmondásos, de nem zárja ki a csodák jelenlétét. Csodák akkor is vannak, ha mi azt nem értjük.
Isten nem személyválogató, hanem szuverén.
Az nem ugyanaz. Mi szeretnénk Istent beskatulyázni, és azt mondani: ,,működj úgy, ahogy én szeretném, ahogy én elképzelem. Úgy cselekedj csodát, úgy hallgass meg, ahogy én azt jónak látom”. Isten szabadságot ad nekünk, de a saját szabadságához is ragaszkodik, és ezt nekünk nehéz elfogadni. Talán a fájdalom enyhül akkor, amikor az Isten-képem megváltozik. Amikor azt tudom mondani, hogy az Isten nagyobb, mint én vagyok.
Az Isten gondolatai nagyobbak, mint az én gondolataim.
Az én gondolataim beszűkíthetők a fejünkbe, az Isten gondolatai nem szűkíthetők be. Az én látásom beszűkíthető ebbe a világba, az Isten látása egy sokkal nagyobb, történelmet, a mindenséget és az örökkévalóságot átívelő kép. És ebben Ő másképp dönt, mint ahogy mi döntenénk. Ez nem személyválogatás, ez felfoghatatlan. A csodák jelen vannak életünkben. Néha megkapjuk őket, és ez ugyanolyan érthetetlen, mint amikor nem kapjuk meg őket. És mindkettő arra buzdít minket, hogy azt mondjuk: ,,nagyobb vagy, Istenem, mintsem hogy felfoghatnálak. Fel nem foghatom a csodádat, és fel nem foghatom azt sem, hogy most miért nem léptél”. Talán mélyebb alázatra, mélyebb közelségre indít minket az, ha ebbe igazán belegondolunk.
A csodák döntik el, hol a hitem határa?
Nem. A hitünk jóval kisebb, mint az Isten csodái. Annyira szeretem azt a történetet, amikor valaki odamegy Jézushoz, és azt mondja neki: ,,van valaki, aki nekem nagyon fontos, gyógyítsd meg! Te meg tudod gyógyítani”. És Jézus visszakérdez: ,,hiszed, hogy meg tudom gyógyítani?” És a válasz erre nem az, hogy: ,,hát persze„. Hanem egy nagyon őszinte és hiteles vallomást kap erre Jézus: ,,hiszek, Uram, segíts hitetlenségemen.” És Jézus erre nem azt mondja, hogy ,,gyere vissza, amikor tökéletes a hited!” A kérdés valahol erre kérdez rá. Jézus azt mondja: ,,menj, akiért jöttél, meggyógyult!” És a Biblia úgy írja, hogy abban az órában meggyógyult. Jézus nagyon sokszor utal arra, hogy elég a mustármagnyi hit, mert hegyeket mozdít, át tudjuk formálni a világot ezzel. Illetve az Isten Lelke képes átformálni a világot körülöttünk, ha bennünk csak egy mustármagnyi hit van. Ha megvalljuk, hogy „Uram, hiszek is meg nem is, légy segítségemre abban, amiben nem hiszek”, Isten ott is tud csodát cselekedni.
A covid alatt Isten csodásan meggyógyított. Hálás vagyok, de úgy érzem, nem szolgáltam rá a jóságára, és emiatt kicsit olyan, mintha adós lennék. Mit kezdjek az érzéssel?
Azt gondolom, hogy az Isten kegyelmére, az Isten csodáira nem szolgálunk rá. Ez az érzés az igazi, valós megismerése annak, hogy mennyire nem érdemeljük meg a kegyelmet, hogy mennyire nem érdem-alapú az Isten jelenléte és csodája. De talán ez még közelebb visz minket a kegyelem elfogadásához. Én szoktam néha úgy is definiálni a csodát, hogy ha megkérdezzük Istent, hogy „de hát miért cselekedtél, miért szeretsz így engem?” Az Isten válasza a szeretetteljes tekintetével egy „csak”. „Mert szeretlek, mert én vagyok az Isten, azért, hogy megtudd, hogy itt vagyok, hogy gondviselőd vagyok, hogy jelen vagyok”. Ez az Isten válasza.
Nem azért, mert megérdemled, nem azért, mert megdolgoztál érte, nem azért, mert megfelelően hiszel, hanem azért, mert én a szerető Isten vagyok.
És téged is szeretlek. A krisztusi „csak”, mert én vagyok az élő, szerető Isten.
Még hívő körökben is gyakran megkapom, hogy csodákban hinni naivitás. Mi lehetne a jó válaszom nekik?
Miért baj az, ha valaki naiv? Én is hiszek a csodákban, én is naiv vagyok. Ezt a naivitást inkább Pál apostol szavaival fejezném ki, ugyanis a naivitás az isteni dimenzióban hit is lehet. Ez nem egy éretlen, tudatlan érzelmi elfogultság. Pál apostol a Zsidókhoz írt levélben így mondja: „a hit pedig a remélt dolgok felől való bizonyosság és a nem látott dolgokról való meggyőződés”. (Zsid 11,1) A csodákban hinni ezt jelenti: nemcsak értelemmel és érzelemmel, hanem egy sokkal mélyebb meggyőződéssel hiszek, mert megtapasztaltam az Isten jelenlétét az életemben. Lee Strobel az idézett könyvében úgy fogalmaz: „a teológiánk nem akadályozza Isten aktivitását”.
Tapolyai Emőke egy rövid buzdítással zárta le a válaszok sorát:
Kívánom a kedves nézőknek, hogy merjenek odajönni Krisztushoz, Isten elé, merjék kérni a csodákat azzal a nyitottsággal, amire Jézus olyan sokszor utal: „olyanok legyetek, mint a gyermekek”, akik nem mérik fel, hogy mennyibe kerül, csak folyamatosan kérik, amit akarnak. Isten folyamatosan bátorít minket arra, hogy kérjünk, keressünk, zörgessünk, hogy meg ne szűnjünk könyörögni, hogy jöjjünk oda Hozzá, mert amíg kérünk, addig is folyamatosan kapcsolatban vagyunk Vele. Csodákat kívánok, de még annál többet is,
az Isten valóságos szerető jelenlétének megtapasztalását!
A teljes videót itt nézheted meg:
hirdetés
