A Séta az Életért megmozdulás keretében minden évben tízezrek vonulnak San Francisco utcáira, hogy békésen tiltakozzanak az abortusz ellen. Az esemény január 22-e környékén kerül megrendezésre, a Roe kontra Wade ügy évfordulóján, amely az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának az abortuszt legalizáló döntéséhez vezetett. A rendezvény fontos eleme a Szent Janka Molla-díj átadása, melyet az életvédelem terén tanúsított hősiességért ítélnek oda. Idén posztumusz Tom Vander Woude kapta a díjat, aki Down-szindrómás fia megmentéséért adta életét.
A Szent Janka Molla-díj egy 20. századi olasz édesanya és gyermekorvos nevét viseli, aki terhessége alatt rosszindulatú daganatos megbetegedéssel szembesült. Az ismert kockázatok ellenére úgy döntött, hogy nem szakítja meg várandósságát, hanem akár élete árán is vállalja a szülést. Egészséges kislánynak adott életet, azonban állapota ezt követően gyorsan súlyosbodott, és néhány nappal a szülés után elhunyt.
Önfeláldozó életének példája miatt II. János Pál pápa szentté avatta, az édesanyák védőszentjeként.
Az évről évre megrendezésre kerülő Séta az Életért megmozdulás szép hagyománya a Szent Janka Molla-díj átadása, mellyel az életvédelem terén tanúsított hősiességet ismerik el. 2026-ban posztumusz
Tom Vander Woude lett a díjazott, egy hétgyermekes virginiai édesapa, akinek szentté avatási ügyét jelenleg vizsgálják.
Tom Vander Woude 1942-ben született, és a dél-dakotai családi gazdaságban nőtt fel. Főiskolai tanulmányai befejezését követően feleségül vette középiskolai szerelmét, majd Floridába utazott, hogy a haditengerészet pilótája legyen. Aktív szolgálata után a tartalékos állományban maradt, dolgozott több polgári légitársaság alkalmazásában, valamint a haditengerészet oktatópilótájaként is.
2008-ban Tom és legkisebb fia Joseph a kertben dolgoztak, amikor a Down-szindrómás fiú alatt beszakadt a szennyvízakna teteje, és a két méter mély tartályba esett. Tom gyorsan segítségért kiáltott, majd beugrott a szennyvízben fulladozó fia mellé. A tartályban metán és más halálos gázok fojtogatták, miközben próbálta fiát a felszínen tartani.
„Te húzd, én tolom!”
– ezek voltak a segítségükre siető munkáshoz intézett utolsó szavai.
Megpróbált Joseph alá kerülni, hogy ki tudja emelni. A gázok miatt elvesztette az eszméletét, de sikerült a felszínen tartania fiát.
Miután hívta a 911-et, Tom felesége mindössze annyit tehetett, hogy a munkással együtt tartotta a gyermeket, tudva, hogy férje odalent fekszik, életét adva fiuk megmentéséért. Amikor a mentők megérkeztek, kihúzták Josephet, és megkezdték az ellátását, majd Tom élettelen testét is kiemelték.
„Egy olyan világban, amely gyakran lebecsüli a Down-szindrómás emberek életét, apánk szeretetének utolsó megnyilvánulása testvérem iránt erőteljes bizonyítéka az emberi élet szentségének és méltóságának” – mondta Chris Vander Woude.
Tom nem volt egy szónoktípus, de fia jól emlékszik egyszerű tanácsára:
„Apám gyakran mondta: ’Csak tedd, ami helyes’ – idézte fel Chris. – Általában ez elég egyszerű. Mi tesszük bonyolulttá a túlzott körülményeskedéssel.”
„Az embereknek nagy szükségük van hősökre” – mondta Dolores Meehan, a Séta az Életért társelnöke. „Reméljük, hogy mindazok, akik megismerik a történetét, bátorítást és inspirációt merítenek belőle: nem csupán utolsó, önfeláldozó tettét követve, hanem egész életét példaként állítva maguk elé, amelyet a szeretetteljes áldozatvállalás és az élet melletti elkötelezettségből fakadó öröm jellemzett.”
Forrás: Tom Vander Woude Guild, EWTN News
hirdetés
