Carrie Holland-Fischer mára ismert életpárti aktivista, de ehhez a szép küldetéshez fájdalmas érintettsége, egy kegyetlen körülmények között megkezdett élet vezetett.
Carrie harmadik gyermekként született egy mozaikcsaládba, ugyanis édesanyjának már volt két gyermeke előző házasságából, mikor Carrie vér szerinti apjával járni kezdett. Mikor teherbe esett a kislányával, a gyerek apja közölte, hogy nem akar foglalkozni a kisbabával, és elhagyta a nőt.
Carrie édesanyja magára maradt és rendkívül megrémült, nem látott más utat, mint az abortuszt. A nő ijedtsége érthető volt, hirtelen egyedül találta magát két gyerekkel, kilátástalanságában elképzelni sem tudta, hogy egy harmadikat is felneveljen.
Elment a beavatkozásra, ám egy hónap múlva kiderült, hogy az abortusz sikertelen volt, még mindig várandós.
Ekkor azonban már nem volt lehetőség újabb eljárás lebonyolítására, így kihordta a gyermeket, aki bár egészségesen született volna, az abortuszkísérlet következtében megsérült, féloldali bénultsággal és látáskárosodással jött világra.
hirdetésCarrie nem tudott élete első pár hónapjának viharos időszakáról semmit, így azt sem, mi okozta, hogy sérülten született, de gyerekkorában megmagyarázhatalan, visszatérő rémálmok nehezítették az éjszakáit, amelyekben ilyenkor
egy kislányt látott az anyaméhben, aki az életéért küzd, sír és üvölt fájdalmában.
Ezek az álmok rendkívül nyugtalanították, és végül tinédzserként a nagymamájától tudta meg, hogy édesanyja el akarta vetetni őt. „A nagymamám egy nap elmondta nekem, hogy az anyám megpróbált megölni engem, és az apám nem akart engem.
Nem tudtam felfogni, miről beszél. Miért akart a saját anyám megölni engem?”
„Egy napon végül összeszedtem minden bátorságomat és megkérdeztem az édesanyámat, hogy miért akart megölni engem, ő pedig keserves zokogásban tört ki, és bevallott mindent” – emlékezett vissza Carrie.
Sokáig haragudott édesanyjára, amiért a döntése miatt sérülten kell élnie az életét, ráadásul sokan bántották a külseje miatt, diáktársai és tanárai egyaránt.
„A társadalom csúnyának és elfogadhatatlannak címkézett engem. Amíg iskolába jártam, folyamatosan vicc tárgya voltam.”
Carrie születése előtt az orvosok azt mondták, hogy a gyermek nemcsak testileg, de szellemileg is visszamaradott lesz, nem tud majd járni, beszélni, nem tud teljes értékű életet élni, nem lesz sem munkája, sem családja.
Ez – hála Istennek – nem következett be, több éve boldog házasságban él férjével.
Viszont a gyerekkorában megtapasztalt sok bántás, csúfolódás és az édesanyja iránti ellenérzések magára is átvetültek, egyszer – a harmincas éveiben járva – öngyilkosságot kísérelt meg, ami szerencsére sikertelen volt, pedig egy doboz antidepresszánst vett be alkohollal.
De a legmélyebb kilátástalanság után ráeszmélt, hogy
Istennek terve van az életével.
Ma már házas és a saját történetén keresztül segít másoknak, hogy az élet mellett tudjanak dönteni.
„Az abortusz kimondhatatlan bűnt és fájdalmat jelent.
Édesanyámnak évekbe telt, amíg megbocsátott önmagának és el tudta fogadni Isten megbocsátását.
Az abortusz olyan sebeket ejt, amelyek évekig gyógyulnak. Hosszú időbe telt nekem, hogy túljussak a múlton, a haragon és a fájdalmon. Isten irgalmából és kegyelméből kész vagyok arra, hogy megosszam a történetemet. A reményem az, hogy ezzel életeket lehet menteni, meggyógyítani és helyreállítani.”
Forrás: livaction.org
hirdetés
