Jó dolog néha visszatekinteni a megtett útra és felnézni az égre, hogy hálát adjunk. Nemcsak arra, ami szép és örömteli élmény volt, hanem a sziklásabb terepre is. Ezek erősítették a hitünket, az Istenbe vetett bizalmunkat, ha kitartottunk az Úr mellett, aki mindig beváltja az ígéreteit. Néhány sorban én is visszatekintettem az idei adventre és nagyon jól esett elmondani Istennek, hogy mennyi mindenért lehetek hálás.
Hálás vagyok Uram Neked ezért a kegyelmekben gazdag adventért! Olyan volt, mintha Máriával és Józseffel én is úton lettem volna. Onnantól, hogy útra keltem Veled, némiképp magunk mögött hagytuk a „város kényelmét”. Ahogyan a Szent Család betlehembe vezető útján sok kérdéses helyzet lehetett, úgy bennem is voltak bizonytalanságok. De újra és újra arra kérsz, hogy adjam át Neked minden terhemet, mert Te szeretsz osztozkodni. Mind az örömben, mind a nehézségekben.
Szeretem Uram, hogy ha Veled járom az utamat, akkor mindig biztos szakaszon haladok! Hogy tulajdonképpen, még ha sötétséget élek is meg a lelkemben, Te látod az utat és világosságot gyújtasz nekem.
Köszönöm, hogy nem hagysz elveszni a sötétségben, hanem mindig utánam jössz és visszaterelsz a helyes ösvényre! Köszönöm, hogy Te voltál és vagy a szemem és a világosságom!
Fotó: Dreamstime
És bár nem mindig mondod meg előre a választ, de mindig odaadod magadat a Kenyérben, hogy legyen erőm továbbhaladni.
Köszönöm, Uram, hogy Te végig az útitársam voltál! Neked elmondhattam, hogy mi bánt, ott lehettem a lábadnál, ha fáradt voltam, máskor meg örömtől csillogó szemekkel nézted, ahogyan boldogan hálát adok valamiért. Te biztattál a rorátéra járásban is és abban, hogy gyakoroljam a szeretetet! Igaz, van még hova fejlődnöm…
Köszönöm Uram, hogy Te mindvégig szerettél! Te nem ítéltél el a bűneim miatt, még ha azt is éreztem, hogy ezek örvényt kavarnak a lelkemben.
Ehelyett csendesen, szelíd hangon súgtad a fülembe az örök igazságodat, hogy: „Megbocsátok!”.
Bűnbánatra figyelmeztettél, hogy ismerjem el, nem vagyok tökéletes. De a Te Lelked minden nap azon fáradozik, hogy egyre jobban hasonlítsak Rád, aki maga a tökéletes szeretet. Köszönöm, hogy elég nekem a Te kegyelmed minden helyzetben! Köszönöm, hogy Te olyankor is szeretsz, amikor mások megbántottak, hogy Te Örök Társ vagy! Köszönöm, hogy Te irgalmas Isten vagy és a nevemen szólítasz, és tökéletesen szeretsz minden embert!
Köszönöm, Uram, hogy Te elvezettél a jászolhoz!
Köszönöm, hogy nem tartottad az Atyánál lévő dicsőségedet az én lelkem üdvözítésénél fontosabbnak!
Ha erre gondolok, könnybe lábad a szemem: milyen végtelen és irgalmas szeretettel tekintesz ránk, a gyermekeidre! Köszönöm, hogy Édesanyádat, Szűz Máriát nekünk csillagként ajándékozod oda minden nap, aki Rád mutat, Hozzád vezet el. Nem számít, hogy mennyire sötét az éj, ő akkor is ránk mosolyog és azt suttogja, hogy: „Nincs sok hátra, térjetek meg, mert a Fiam üdvözíteni akar titeket!” És közben örömtől csillog a szeme, ha eszébe jut, az a betlehemi csodálatos éjszaka. Mikor az Ige testté lett és a világosság a világba érkezett.
Köszönöm Uram, hogy Te nem olyan békét és boldogságot adsz, amelyek a külső körülményektől függenek! Istenem, Te Úr voltál minden helyzeten. Köszönöm Uram Szent József türelmes és bizalmas példáját, hogy Jézus nevelő apja a végsőkig hitt Neked! Nem a világi körülményeket nézte, hogy épp nincs ház, ahova befogadnák őket, hogy Mária bármikor világra hozhatja a kis Jézust, vagy hogy Heródes üldözi az újszölött Gyermeket. Hanem csendesen imádkozott, erőt kért és maradéktalanul elhitte, amit Te üzentél neki. Ez a szentség és bizalom példája!
Köszönöm Jézusom, hogy Te már itt vagy velem és újra megszületsz a szívemben! Köszönöm, hogy erőt adsz és megújítasz minden Adventben! Köszönöm, hogy ösztönzöl a szeretetre és a szívembe írod: „Szeretlek!”.
hirdetés
