Mit reagálj, ha valaki kételkedik Isten létezésében? Te is érezted már úgy, hogy az Úr csendben van, vagy legalábbis nem hallod a válaszait, pedig imádkozol? Nagy Bálint jezsuita atya praktikus tanácsokkal látott el minket.
Kedd este a Café Francesco keresztény missziós kávézó podcastbeszélgetésének vendége Nagy Bálint atya volt, aki a hivatás, elköteleződés, döntés témaköreiben osztotta meg gondolatait. Az esemény után két kérdést is feltettünk az atyának, aki elgondolkodtató, izgalmas válaszokat adott a gyakorlati tanácsok mellett.
Mit csinálnál, ha valaki odamenne hozzád és azt mondaná, hogy szerinte nincs Isten?
Ha valaki azt mondaná nekem, hogy szerinte nincs Isten, akkor visszakérdeznék zsigerileg, hogy „Miért mondod el most ezt nekem?” És azt remélném, hogy erre tud válaszolni. Azt fogja mondani, hogy: „Figyu, mert azt látom, hogy szerinted van és engem ez baromira érdekel.” Vagy azt mondja, hogy: „Meg akarlak győzni arról, hogy szerintem nincs.” Tehát remélném, hogy valamit ki fog fejezni az illető abból, hogy miért mondja el nekem azt, hogy szerinte nincs Isten.
Egyébként ezeket a beszélgetéseket én nagyon szeretem személyesen. Ha valaki így jönne oda hozzám és elmondaná ezt, akkor az egy nagy bizalom jele lenne, hogy valami igazán fontosról szeretnénk beszélgetni. Az én hozzáállásom az lenne, hogy
semmiképp nem győzném meg semelyikről, hanem beszélgetnénk arról, hogy neki milyen tapasztalata van az életben az Istenről,
miért mondja azt, hogy szerinte nincs, és elindulnék vele a beszélgetésben abba az irányba, hogy én magam az Isten közelségét hogyan tapasztaltam: otthonosság, biztonság, öröm.
Ő az életében érzett e már ilyet, amikor itthon volt, biztonságban volt, amikor igazán örült?
Az a reményem, hogy amikor erről beszélgetünk, akkor talán kimondhatom, azt, hogy „Na én ezekben a tapasztalatokban az Úrhoz közel voltam”, de semmiképp nem a meggyőzés felé mennék, hanem a beszélgetés felé.
Mit tehetünk, ha hiába imádkozunk, nem halljuk Isten válaszait a kérdéseinkre?
Többször van ilyen, és többször lesz is, mert hogyha az imádság kapcsolat -, tényleg egy valós kapcsolat – közted és az Isten között, akkor valószínűleg lesznek olyan helyzetek, amikor nem csak az én kérdéseim kerülnek a középpontba, hanem az Övéi is. És ha azt érzitek, hogy Isten nem válaszol, akkor először is arra figyelnék, hogy úgy nem válaszol, hogy ott van, de nem válaszol – ez egy más helyzet lenne számomra, mint az, hogy nem is érzékelem Őt.
Tegyük fel, hogy az Isten jelenlétét érzékelem, de nem válaszol arra, amit kérdezek.
Hogyha ezt érzékelnétek, akkor önmagában egy picit megállnék és azt mondanám, hogy „Figyu, de Ő ott van.” És figyeljük azt, hogy Ő hogy van ott. Az Isten, akit érzékelek, vagy aki közel van valamilyen módon, Őfelőle mit érzékeltek most. És lehet, hogy csak rám néz, vagy nem szavak vannak, hanem valami közelség. És akkor ott kifejezném az Istennek, hogy
„egyébként pedig Te miről szeretnél beszélgetni?”
Hogyha állandóan a mi kérdéseink körül forgunk, és ha csönd van és nem válaszol, nekem sokat segített a saját életemben az a belső megállás, hogy: oké és Te? Ha ezt a kérdést csak így felteszitek magatoknak, hogy „és Te, Uram? Neked mi fontos most?” Ott van valami, ami vár ránk szerintem, ami segít aztán tisztábban látni a saját kérdéseink körül is.
A podcastet, itt nézheted vissza, érdemes:
hirdetés
