Esések, bukások, kérdések, amelyekről úgy érzem, hogy megkérdőjelezik a kitartásom, hűségem. Vajon Isten ekkor is szeret? Nem haragszik, mert újra gyenge voltam? Mire szeretne emlékeztetni egy-egy ilyen gyengeségben? Néhány megerősítő gondolat arról, hogy Isten hogyan tekinthet ránk, amikor épp elestünk, és mit adhat Szent Pál élete mint példa.
Vannak helyzetek, amikor úgy érzem, kudarcot vallottam, akár az emberekkel, akár az Istennel való kapcsolatomban. Ilyenkor felteheti az ember a kérdést magának, vagy az Úrnak, hogy: „Miért? Már megint miért buktam el? Hogy lehetek ennyire gyenge?” És várunk egy választ, ami megmutatja, hogy van fény, amely kivezet a sötétségből.
Jézus válasza egészen egyszerű. Ő nem veti a szemünkre, hogy: „Na, már megint elkövetted ugyanazt a bűnt! Már megint késtél az imáról, elhanyagoltál, csúnyán beszéltél” stb.
Amikor elesünk, akkor Ő odalép mellénk a porba, lehajol és a fülünkbe súgja, hogy „szeretlek”. Hiszen Jézus gyógymódja a szeretet.
„Kiszereti” belőlünk a bűnt. És ha befogadjuk Őt és teljes egységben élünk Vele, akkor egyre jobban hasonlíthatunk magához a Szeretethez. Valójában megszentelődik az életünk Jézus Krisztus jelenlététől. Erre az életszentségre van mindannyiunknak meghívása. Ehhez viszont szükségünk van a bűnbánatra, hogy belássuk, hogy ,,igen, amit csináltam, azzal tényleg megbántottam az Urat, aki a legjobban szeret”.
Minden egyes bűnbánatunk esély egy jobb életre!
De miért kell elbukni? Jézus miért nem gyógyít meg csak úgy? Erre igen egyszerű a válasz. Mert így felismerjük, hogy nem a mi erőnkből viszünk végbe szép tetteket. A héten úgy éreztem gyenge vagyok, és nem sikerült úgy tartanom az Istennek tett elhatározásomat, mint terveztem. De ekkor egy szelíd, halk hang a lelkemben felhívta a figyelmemet arra, hogy ha sosem lennének döccenők, amelyekben megbotlom, vagy
ha sosem érezném magamat gyengének, akkor feleslegesnek tartanám Istent.
Fotó: Dreamstime
Elfelejthetném, hogy kitől is kapom a kegyelmet arra, hogy jót tegyek és elbíznám magam. Pedig emberként nincs olyan pillanata az életemnek, amikor ne lenne Rá, az Ő gondviselésére, szeretetére, oltalmára szükségem. Pio atya szerint már az első levegővételnél összeesnénk Isten nélkül. Ahogyan Szent Pál is írja, amikor arról számol be, hogy valamilyen fájdalma lett: háromszor kértem ezért az Urat, hogy szabadítson meg tőle, de azt felelte: „Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.” (2Kor 12, 8-9) És ezek a gyengébb pillanataink is erre engednek emlékeztetni, hogy: „kegyelmed és jóságod vezet életemnek minden napján” (Zsolt 23, 6) Isten kegyelme életünk minden percét áthatja. És csupán azért engedi meg ezeket a botlásokat, hogy minél inkább Rá hagyatkozzunk és növekedjünk a gyermeki bizalomban, hiszen Jézus mondta: „bizony, mondom nektek: ha meg nem tértek és nem lesztek olyanok, mint a kisgyerekek, nem mentek be a mennyek országába.”(Mt 18,3) Minden egyes ilyen alkalom jó lehetőség arra, hogy felismerjem, hogy
a magam erejéből elbukom, de ha Istenben bízom, akkor minden lehetséges.
Gondoljuk végig, hogy mire figyelmeztet minket ilyenkor az Úr. Fel szeretné hívni a figyelmünket valamilyen nagyobb kísértésre, ami ott van az életünkben? Vagy a gőgünket szeretné elvenni?
Esetleg megtanít elfogadni mások segítségét?
Rengeteg lehetőségünk van fejlődni ilyen esetekben is. Egy a fontos, tudni, hogy Isten szeret minket és mindig velünk van, a bajban is, százszorosan, és fogja a kezünket, hogy minél hamarabb felálljunk a földről és továbbhaladva járhassuk a szeretet iskoláját! Ne féljünk, ha elesünk, mert Jézus a házasságtörő asszonyt sem ítélte el, hanem megbocsátotta minden bűnét, és felajánlotta, hogy döntsön az élet mellett. Azzal, hogy követjük Jézust, vállaltunk néhány szabályt, amelyek betartásával nemcsak a magunk, de mások üdvösségét is segíthetjük. Ez a kotta, és a karmester egy pillanatra sem hagy el, akkor sem, ha félreütünk egy hangot. Odalép és segít kibogozni a dallamot, hogy újra szépen szóljon az a bizonyos hangszer!
De fontos, hogy ne hárítsuk a felelősséget ilyen esetekben, ha valamiben nagyot hibázok, vagy sokadszor ugyanazt követem el, akkor ott is gyógyulnom kell, és Isten irgalmát kell kérnem. Jó, ha elhatározom magamat amellett, hogy változtatni akarok a rossz szokásaimon Istennel!
hirdetés
