Erő, bölcsesség, előmenetel, bátorság, a szeretet kifejezése és kegyes jóindulat – ki ne akarná ezeket a kincseket magáénak tudni? Az eredetileg Szent Ritának tulajdonított imádság finoman leplezi le, hogy kéréseink milyen szép úton nyernek meghallgatást a Jóistennél.
Mennyi mindenért imádkozunk, de sokszor nem kapjuk meg, amit kérünk, vagy nem úgy, ahogy reméltük és vártuk – bár ez nem is olyan meglepő:
„Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim – így szól az Úr. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak utaim a ti utaitoknál, és gondolataim a ti gondolataitoknál.” (Ézs 55,8-9)
Viszont sokszor észre sem vesszük Isten válaszait.
Nem feltétlenül hullanak az ölünkbe lehetőségek, képességek, tulajdonságok, de esélyeket és helyzeteket kapunk, amikben felismerhetjük a fejlődést, edződhetünk és belehelyezkedhetünk az Úr akaratába úgy, hogy
a mindennapokban olyanná formálhasson, amilyeneknek látni szeretne minket, hogy arra hívjon, oda küldjön, ahol és amiben használni akar bennünket.
Néha nem értjük mi miért történik, de a Jézusba vetett hit és az a tudat, hogy Isten szeret minket, életre hívott és gondot visel rólunk segít, hogy Ráhagyatkozhassunk. „Bízd az Úrra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid.”(Péld 16,3)
Egy meghallgatott imádság
Erőt kértem az Úrtól –
s ő nehézségeket adott,
melyeken megedződtem.
Bölcsességért imádkoztam, –
és problémákat adott,
amelyeket megtanultam megoldani.
Előmenetelt óhajtottam, –
gondolkodó agyat és testi erőt kaptam,
hogy dolgozzam.
Kértem bátorságot, –
és Isten veszélyeket adott,
amelyeket legyőztem.
Áhítottam, hogy szeretni tudjak, –
és kaptam az Úrtól bajbajutott embereket,
akiken segítsek.
Kegyes jóindulata helyett
alkalmakat kaptam a jóra.
Semmit sem kaptam, amit kértem,
és mindent megkaptam,
amire szükségem volt.
Meghallgatta imádságomat!
(Szent Ritának tulajdonított imádság)










