Miért akarunk mindent azonnal? Hogy működhetünk ehelyett Isten tempója szerint? Miért van az, hogy miközben sokkal szélesebbé vált a lehetőségek tárháza az ismerkedés terén, több a magányos fiatal, mint valaha?
A minap hallgattam egy interjút Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológussal, aki szerint minden felgyorsult, így az ismerkedések is. „Manapság olyanok az ismerkedések, mint az állásinterjúk. Az embernek van egy képzeletbeli listája, amit a randi közben pipálgat, hogy a másik megfelel-e ezeknek a kritériumoknak vagy sem. Eltűnt a spontaneitás, és megpróbáljuk minél hamarabb eldönteni, hogy a másik kell-e nekünk vagy nem, hiszen azonnaliságban élünk.”
Sok sztorit hallok, amelyek ezt megerősítik. Én azzal is kiegészíteném, hogy a Tinder, Bumble és más társkereső appok ezt az azonnaliságot, a fogyasztói mentalistát csak tovább erősítették. Perceként több tucat embert lehet jobbra vagy balra húzni, attól függően, hogy egyetlen kép alapján szimpatikus-e vagy sem, és ugyanezt viszik tovább sokan a randizásba is. Már az első perctől címkézzük a randipartnert, hogy „na, ő tuti nárcisztikus”, „nem igaz, hogy megint egy toxikus férfiba futok bele”, „ez a nő annyira elkényeztetett” stb. Így pedig esély sem lesz arra, hogy megismerd a másik fél valódi személyiségét.
Instant társadalom, instant randik, instant házasság – ez lenne a jó út?
A Biblia eléggé máshogy ír erről. Sok bibliai szereplő sok évet várt arra, hogy egy-egy Istentől kapott ígéret beteljesüljön. És itt most nem is csak a párkapcsolatokra gondolok, hanem egy-egy elhívásra, küldetésre. Gondoljunk csak Mózesre vagy Dávid királyra! A világ állandóan sürget és rohan, elhiteti velünk, hogy lemaradunk. De Isten nem siet. Ő időt hagy annak, hogy megerősödjön a jellemed, kiforrjon a személyiséged, letisztuljanak a vágyaid. Hidd el, hogy nekünk, akik Istent szeretjük, nemcsak minden a javunkra szolgál, hanem azt mondhatjuk, hogy
az idő nem ellenünk, hanem nekünk dolgozik.
Nyugodtan dobd le azt a terhet, amit a világ tempója diktál, és helyette nyugodj meg Istenben! Tudom, ez nem könnyű feladat, de ha bízol az Atyában, az mindig türelmet szül. A Római levélben ezt olvassuk: „Dicsekszünk a megpróbáltatásokkal is, mert tudjuk, hogy a megpróbáltatás szüli az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által.” (Róm 5,3-5)
Merjünk időnként lelassítani! Legyen szó ismerkedésről, egy munkanapról, vagy csak egy ebédről – ha Istenben bízunk, könnyebb lesz a jelenben lenni és nemcsak átrohanni az életen, hanem megélni azt.
hirdetés
