Már az év elején be szoktuk írni a naptárunkba, hogy október második hétvégéjére ne tervezzünk más programot. A 72 óra kompromisszum nélkül háromnapos önkéntes akció alku vagy kényelmesség nélküli önkénteskedést jelent számomra. A szervező csapattal erre hívunk téged is!
A 72 óra kompromisszum nélkül egy országos önkéntes akció, ahol fiatalok és lelkükben fiatalok három napon keresztül tesznek valami jót másokért és a környezetükért. Lehet ez szemétszedés, kerítésfestés, idősek segítése vagy közösségi programok szervezése – a lényeg, hogy másokért tegyük! Nincs kifogás, nincs halogatás, nincs kompromisszum: 72 órán át a tetteké a főszerep. Közben új embereket ismerhetsz meg, csapattá kovácsolódtok, és garantáltan lesznek olyan élmények, amiket sosem felejtesz el. Ez a program arról szól, hogy a fiatalok nem csupán beszélnek, hanem cselekszenek is. Röviden: három nap, jó ügyek, nagy közösségi élmény.
Álljon itt néhány történet az elmúlt évekből, milyen élményekkel gazdagodtak a résztvevők:
„Néhány éve egy nemzetközi csereprogram keretében bosnyák fiatalok érkeztek hozzánk a 72órára. Hamar kiderült, hogy a leghatékonyabb közös nyelv az a kéz és a láb lesz, az angolt „érdeklődés hiányában” inkább hanyagoltuk. Elmentünk roma fiatalokkal játszani, szemetet szedtünk, sportnapon önkénteskedtünk. Tartalmasan telt a hétvége. Utolsó nap az újpesti II. János Pál emléktornán segítettünk, de hamar látszódott, hogy elegen vannak az ebéd előkészítéséhez és a szabadidős játékokhoz is. Ezért hirtelen ötlettől vezérelve, az angolul alig tudó, ismeretségekkel nem rendelkező bosnyák fiatalok jelentkeztek a focitornára. Kiderült, hogy korábban regisztrálni kellett volna, de végül a szervezők megengedték, hogy a szintén játékostársakat kereső néhány magyar fiatallal kiegészülve plusz csapatként elinduljanak a tornán (ahol azért egy-egy volt válogatott labdarúgó is rendszeresen tiszteletét tette). Az eredmény? Az innen-onnan verbuválódott csapat délutánra már összeszokott bandaként játszott és megnyerte a kupát. Az örömük leírhatatlan volt! Ahogy a miénk is. Azóta is tartjuk a kapcsolatot.” (Annamari)
„Annyit tudtam, hogy egy regnumi csapat érkezik majd hozzánk, és egy erdőt fogunk megtisztítani a szeméttől. Meg is jöttek és az utolsó óra munkásai jeligére beosztottak még hozzánk egy hölgyet is, akiről annyi információm volt, hogy evangélikus és szívesen önkénteskedik. Próbáltam rá és a csoportra is figyelni. Azzal kezdtünk a szemétszedést, hogy kicsit beszélgettünk arról, mit jelent kompromisszum nélkül csinálni valamit, mi lehet a különbség a határok jogos meghúzása és a kényelmesség túlzott szeretete közt. Izgalmas beszélgetés indult, amire az evangélikus hölgy volt a legfogékonyabb, vele – immár szemétszedés közben – arról beszélgettünk, hogyan lehet életre váltani az evangélium igéjét és milyen jó, hogy a keresztény egyházak mindenki számára nyitott akciókat szerveznek. Életem legjobb szemétszedése volt, azóta már többször találkoztunk a hölggyel más eseményeken is. A regnumi csapat vezetőjének meg annyira megtetszett a dolog, hogy következő évben a 72 óra kompromisszum nélkül főszervezője lett.” (G.Á.L.)
„Kicsit untam már, hogy állandóan szemetet szedünk a 72órán… ezért is voltam boldog, amikor a megnyitón a borítékban valami egészen más szerepelt. Meg kellett keresnünk a Magyar Máltai Szeretetszolgálatot fotókiállítás céljából. Azta! Ez aztán kreatív! Tetszett a dolog, még akkor is, ha nem egészen értettem, hogyan fog mindez megvalósulni. Kiderült, hogy a Batthyány térre szerveznek kiállítást azokból a fotókból, amiket majd mi fogunk elkészíteni. A téma: a szegénység. Pénteken felvettük a kapcsolatot az illetékes segítőkkel, megterveztük a feladatot. Volt, aki már aznap délután fotómasinát ragadott és a főváros utcáit róva téma és alanyok után kutatott. A csapat nagy része szombat délelőtt indult útnak, hogy a szegénységet képileg feldolgozza. Persze ez lehetőséget adott arra is, hogy beszélgessünk, hiszen kinek-kinek teljesen más jutott eszébe erről a témáról. Vasárnap dél körül már az előhívott fotókat rendezgettük és kategorizáltuk. A máltaiak segítettek nekünk, hogy méltó módon kerüljenek ki az elkészült munkák a Batthyány téri épületük oldalára. Még hetekig ott voltak, nagy büszkeség töltött el mindig, ahogy arra járva láttam, mások is nézegetik a fotókat. Talán valamit elindít bennük. Bennünk sikerült.” (István)
Neked milyen történeted van a 72órával kapcsolatban? Ha van és még szeretnél további élményeket, akkor azért, ha nincs, akkor azért jelentkezz az idei 72 óra kompromisszum nélkül önkéntes akcióra október 5-ig! Várunk téged és barátaidat, rokonaidat, üzletfeleidet is!
Knáb Andris, Gőbel Ágoston és a szervezők
A cím Lackfi János Akcióhős kerestetik című verséből származik, amit a 72óra apropóján írt.
A cikk a 777 Közösség Egyesület és a 72 óra kompromisszum nélkül fizetett partneri együttműködésének keretében jött létre.
hirdetés
