A Páratlan Párosok podcast negyedik adásának vendégei Holló András és felesége, Makovecz Virág voltak. Házasság vagy papság, apai eltiltás és nagy korkülönbség, sorsfordító baleset? Ezekről és sok más izgalmas témáról beszélgettünk vendégeinkkel.
András kerekesszékes tánctanárként, Virág könyvtárosként dolgozik. 26 éve házasok, két gyermekük született. 18 évvel ezelőtt András súlyos motorbalesetet szenvedett, kerekesszékbe kényszerülése záloga annak, hogy nem futott zátonyra a házasságuk.
Hogy ismerkedtetek meg, hány évesek voltatok ekkor, mi volt az első benyomásotok egymásról?
Virág: Utólag visszagondolva, mikor Andrást megismertem, még nagyon gyerek voltam, ez a hozzá való viszonyulásomban is látszott, ugyanis
családi legendává vált, hogy akkor még, a kezdet kezdetén Andrást bácsinak szólítottam.
Ezt a nagymamám azóta is viccesen felemlegeti. Tehát így kezdődött: egyáltalán nem gondoltam kezdődő párkapcsolatra akkor még. András a hittanórákon a plébános jobbkeze volt, tehát úgymond ifivezető és mint újonnan érkezőt, engem különösen támogatni kezdett, aztán ez átfordult egy szándékolt támogatásba. Így ismerkedtünk meg és kerültünk közel egymáshoz.
András: Akkor elmondom az én verziómat, ami amúgy teljesen fedi Virág verzióját csak van egy kis fűszerezett másik oldala. Én 24 éves voltam, mikor találkoztunk. A plébánosunk és a közösségben néhányan borzalmasan nyomtak, hogy menjek katolikus papi pályára. Az egésznek az volt a hátulütője, hogy nem éreztem magamban elhívást, viszont rettenetesen megzavart, mint hívő embert, hogy lehet, hogy ők valamit látnak, amit én viszont nem. Éveken át egy hivatástisztázó küzdelemben voltam, ebben minden benne volt: lelkigyakorlat, Izraelbe elutaztam, Görögországba elutaztam a szerzetes szigetre – nagyon sok helyen próbáltam letisztázni ezt, mígnem, egy januári lelkigyakorlaton, ami fent volt a Manrézában a jezsuitáknál, az előadások egyik szünetében kimentem a kosárlabdapályára és ott elmélkedtem. Ebben az elmélkedésben kaptam egy képet, a képen pedig egy göndörhajú, babaarcú, nagyon-nagyon kedves kislány volt.
Számomra onnantól fogva egy eldöntött kérdés lett, hogy én meg fogok nősülni.
Nem ismertem azt a lányt, aki a képen volt – erre mindenki a környezetemben azt mondta, hogy „mekkora ökör vagyok, hogy lehet egy ilyen képzelődésre fordítani az ember egész életét?” De mondtam, hogy srácok, én érzem, hogy ez nem képzelődés, hanem egy válasz volt az én problémámra. Ez januárban volt és márciusban jött el Virág hittanórára, aminek máris érdekessége volt, hogy amikor mentem be a templomba, a sekrestyés néni nem valami illetlen, oda nem illő, gúnyos megjegyzést tett arra, hogy jött egy új lány a csapatba – mert általában így szokta -, hanem azt mondta, hogy
„András itt a menyasszonyod.”
Én borzasztóan meglepődtem, merthogy ettől a hölgytől ez nagyon váratlan volt, ő arról volt híres, hogy ha valami neki nem volt szimpatikus, nem nagyon válogatta a szavakat, megjegyzést tett, és most meg ezt mondta… Úgyhogy nagyon várakozva mentem le a terembe és láttam is Virágot meg az öccsét. Néztem őt ott a hittanórán és arra gondoltam, hogy ez a lány nagyon fiatal: 16 éves volt, tehát hét és fél év van közöttünk. De ahogy telt-múlt az órán az idő, rájöttem, hogy nagyon-nagyon hasonlít arra a képre, amit magam előtt láttam a Manrézában. Az óra végére megérlelődött benne az, – amit már Virág mondott, – hogy ezzel a blabla szöveggel hívtam el őt randevúra, hogy: „Én vagyok itt az ifjúsági vezető és az én dolgom, hogy az új embereket bevonjam a csapatba.” Tehát itt csatlakozik a történet össze. Az első ilyen találkozás után azt éreztem, hogy ez a lány nekem a minden. Már voltak barátnőim előtte, de a tuti az ő és egy megtéveszthetetlenül erős választ éreztem.
Mi győzött meg benneteket arról, hogy össze szeretnétek kötni az életeteket? Hogy történt az eljegyzés?
Virág: A lánykérés számomra nagyon furcsán zajlott, mert nem volt az a klasszikus, romantikus, letérdelős pillanat, ahogy ezt a fiatal lányok el szokták képzelni megpróbálják bevonzani.
András egyszerűen egy hajókiránduláson közölte, hogy „Te leszel a feleségem!”
Én ezt akkor eléggé zokon is vettem, hogy jó, amúgy én is így gondolom, de hát azért mégiscsak nem kéne formába önteni ezt a dolgot, kérdezze meg, hogy azért biztos, hogy igent mondok-e? De csak azt mondtam, hogy persze, oké. Nagyjából az életünk könnyebb és nehezebb szakaszaiban mindig ez volt, hogy persze, mi együtt leszünk – ez sose volt kérdés. Lehet, hogy András is azért nem tette fel a kérdést, mert annyira egyértelmű volt, hogy igent fogok mondani, minek ez a sok körítés hozzá… Sokszor meg szokták kérdezni, hogy a baleset után felmerült-e bennem, hogy együtt folytatjuk-e, de ez számunkra sosem volt kérdés.
Miért kellett évekig titokban járniuk, milyen szerepe volt Makovecz Imrének – a híres építésznek, Virág nagyapjának és András nagypapájának a két fiatal összeházasodásában? Mit jelent, jelentett a tánc a párkapcsolatukban, a baleset óta Virág táncol-e mással? Isten miért engedte megtörténni ezt a katasztrófát Andrással, hogy vette el általa a bálványait, mit tanított neki ezen keresztül és mit értenek azon, hogy a történteket „nagy áldásnak” élik meg az életükben?
A teljes adásból mindez kiderül! Hallgassátok szeretettel YouTube-on és Spotify-on és ne feledjétek, minden pénteken új résszel érkezik a Páratlan Párosok podcast!
hirdetés
