Nathaniel Buzolic ausztrál származású színész több népszerű amerikai sorozatban is szerepelt, legismertebb szerepe a Vámpírnaplókban volt. A színész többször tett tanúságot megtéréséről, és arról, hogyan jött rá, hogy a hollywoodi karrier és a pénz semmit nem ér, ha nincs az életében Krisztus. Nathaniel azóta folyamatosan hitéről oszt meg rövid üzeneteket az Instagram oldalán és szívesen mesél az istenkapcsolatáról nyilvános eseményeken is.
Nathaniel Buzolic így mesélt Istenhez való közeledéséről egy amerikai keresztény konferencián:
„Akkoriban lettem keresztény, amikor két nagyon népszerű tévésorozatban, a The Vampire Diaries-ben (Vámpírnaplókban) és a The Orginals-ban játszottam. Szokatlan úton jutottam el a megtérésig. Nem keresztény családba születtem, nem jártam templomba, az apukám nem volt lelkipásztor – sőt nem is ismerem az apukámat. Az édesanyám – aki Egyiptomban született és menekült volt Ausztráliában – egyedül nevelt.
Csak azért akartam színész lenni, hogy így mentsem ki anyámat és magamat a szegénységből. Ez volt a célom. Akkor 16 éves voltam, és annyira szegények voltunk, hogy alig ettem, nagyon sovány voltam, és ezt a suliban is észrevették. Szóval azt gondoltam, muszáj színésznek lennem, és akkor van esélyünk egy jobb életre. Teljesen a megszállottja lettem ennek a gondolatnak, és mindent bevetettem azért, hogy jó színész legyek. Úgy voltam vele, hogy Hollywoodban ez sikerülhet. Tíz évig küzdöttem azért, hogy befussak, 16-tól 27 éves koromig.
És amikor végre megkaptam egy jó munkát színészként – az volt életem legkiábrándítóbb pillanata.
Fotó: Nathaniel Buzolic a Vámpírnaplók című sorozatban
Megkaptam mindazt, amire annyi ember vágyik, hírnevet, karriert és pénzt, de elégedetlen és üres voltam így is.
Aztán 2012-ben elmentem egy keresztény konferenciára, ahol nagyon megragadott az egyik igehirdetés. A pásztor feltette a kérdést a közel 50 ezer főből álló közönségnek: „Mi a legfontosabb az életedben?” Várt egy kicsit, és én egyből arra gondoltam, hogy a színészkedés – hiszen ez adja az identitásomat, a célomat, ebből nyerem az értékességemet. Aztán a pásztor így folytatta:
„Ha nem Jézus a legfontosabb az életedben, akkor soha nem semmi nem fogja kitölteni a belső ürességet, mindig elégedetlen maradsz.” Ez a mondat teljesen padlóra küldött.”
hirdetés
