Vendégírásunk szerzője, Hadházi Jácinta domonkos szerzetes arra hívja fel a figyelmet, hogy a hivatás mindig Isten hívásából fakad. Nem megfejthetetlen rejtvény, hanem egy út, amelyen önmagunkká válhatunk, és ahol rátalálhatunk a boldogság forrására.
Szoktuk mondani, hogy a „munkánk a hivatásunk”. Vagy hogy fontos, hogy megtaláljuk a hivatásunkat. De vajon mi is a hivatás? Mindenkinek van hivatása? Ezekre a kérdésekre próbálunk most választ találni.
hirdetésNézzük meg először, hogy mi is a hivatás! A hivatásnak több szintjét különböztethetjük meg. Beszélhetünk a hivatásról, mint foglalkozásról. Szinte minden munkát megélhetünk hivatásként, ha azt Istenért és az emberekért választjuk, illetve értük végezzük, akár közvetlenebb, akár közvetettebb módon. Tág értelemben hivatás alatt az üdvösségre szóló egyetemes meghívásunkat is érthetjük. Ez minden ember közös hivatása, Isten arra vágyik, hogy mindenkit az üdvösségre és az életszentségre vezessen, mindnyájunkat erre hív.
Fontos ugyanakkor azt is tudnunk, hogy Isten nem csupán az üdvösségre hív minket, nem egyszerűen “beledob a világba”, hogy boldoguljunk, hanem mindnyájunk számára van egy csodálatos álma, egy nagyon konkrét hivatás, egy út, ahol mi, egyénileg a legmélyebb kapcsolatban lehetünk vele, ahol a leginkább önmagunkká válhatunk, és ahol eljuthatunk hozzá, az üdvösségre. Arra vágyik, hogy megtaláljuk ezt az utat, épp ezért nem bújócskázik, hanem ha szeretnénk megtalálni a hivatásunkat, és kérjük a segítségét, akkor ő ad jeleket, és meg is mutatja ezt az utat. Ebben az értelemben a hivatásról, mint életállapotról, például szerzetesi, papi, családos hivatásról beszélünk.
A hivatás szó mindhárom jelentésében közös, hogy szerepel benne a „hív” ige.
Minden esetben Isten az, aki hív, én pedig szabadon igent mondhatok erre a hívásra. Az Iránytűn elsősorban abban szeretnénk segíteni Nektek, hogy egyre mélyebben felfedezzétek az Istennel való kapcsolat és barátság csodálatos útját, és hogy rátaláljatok arra a hivatásra, elsősorban életállapotra, melyen a legboldogabbak lehettek, és a legtöbbet tehetitek Érte és az emberekért.
Számomra nagy ajándék volt, amikor rájöttem, hogy Isten nem valami megfejthetetlen rejtvényt ad, hanem vágyik rá, hogy felfedezzem a hívását, megtaláljam azt az utat, amit nekem szán, és ehhez megad minden segítséget. Az is fontos volt, hogy nem kényszerít rám semmit, én dönthetek, és az, amire hív, egészen önazonos, és egészen az enyém.
Ő teremtett engem, tehát Ő tudja igazán, hogy engem mi tesz boldoggá, és hol tudok kiteljesedni.
Azt kívánom nektek, most, a remény évében, hogy merjetek Ti is útnak indulni, hogy megtaláljátok, és felfedezzétek azt a csodálatos hivatást, amire az Isten hív benneteket!
Hadházi Jácinta OP
hirdetés
